Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

16S- •rs«ágo» ülés janmür %. 18S6. 177 hogy abba 2—3 új postahivatalra pályázat ne hirdettetnék. E postaszaporítás oly mérvű, hogy például Udvarhely megy ében, hol ezelőtt mindössze 5 postahivatabtvolt, most van 14. Es mind ez új posták keletkeznek nem szükségességből, aem a forgalom természetes fejlődése alapján, hanem főleg azért, hogy ez s ez községben, vagy pusztán van egy jegyző, van egy hivatalnok rokon, kit kortes-érdemeiért jutalmazni kell; állítanak tehát az ilyenek számára egy postahivatalt, a melynek néha egész évi forgalma nem fedezi az illető postamester fizetését. Nem állanak rendelkezésemre statistikai adatok, hogy a legközelebbi három év alatt hány új postahivatal szerveztetett hazánkban, de miután az 1884. év júliusától 1885. júliusáig; tehát egy év alatt 564 új postahivatal állíttatott és engedélyeztetett, nem hiszek tévedni, ha a korábbiak számát három év alatt megkétszerezésnek véleményezem. Az adatok hiányát némileg pótolja e költségvetés, a hol a posta kiadási rovatában a személyi járandóságoknál 119,600 forinttal, a dologi kiadásoknál 308,600 forint emelkedést és igy közel egy félmilliónyi több kiadást találokA postahivatalok s ezzel kapcsolatos személyszaporítás eredményezi azt, hogy egy 9 millió bevételt felmutató üzletnél a tiszta bevétel alig tesz 1.800,000 forintot; vagy is a nyers bevételnek alig egy ötödét. Méltóztassék e silány eredményt viszonyítani más országok postajövedelmeihez s akkor meg fognak győződni, hogy itt egy nagy bajjal állunk szemben. Maga a pénzügyi bizottság sem titkolhatja el aggodalmait, a minek e szavakban ad kifejezést: „Hogy a megelőző évek eredményei az előirányzattal szembeállítva, nem egészen kedvező képet tüntetnek fel". Nem bizony, mert szervezik a sok postahivatalt és szórják a pénzt minden szükségesség nélkül; mert nem egy helyt történik az, hogy a vasúttal párhuzamos postakocsi- és cariol-közlekedést tartanak fenn egyes protegaltak iránti kedvezményből; a mint ez például Segesvártól Héjasfalváig történik, a hol 10 kilométernyi vonalon a vasút mellett 5 ló által vont postakocsi- és két ló által vont cariol- posta közlekedik naponta, a mi az államnak mintegy 20,000 forintnyi oknélküli kiadást okoz évente. Én már a múlt évi költségvetés alkalmával felszólaltam az államnak e botrányos megrövidítése ellen, felmutattam Nagy-Küküllőmegyének kérvényét, melyben hathatós indokokkal támogatta egyik birtokosnak azon ajánlatát, mely szerint a Héjasfalváról — mint a vasút végpontjáról — indítandó posta és cariolposta berendezéséhez kész a szükséges építkezéseket rögtön teljesíteni, lovakról stb. gondoskodni. Bemutattam a nagy-szebeni postaigazgatóság egész Erdélyben KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. nagy megbotránkozást keltett elutasító végzését. Kifejtettem, hogy ezen vasúttal való oktalan versenyzés nem csak az államnak okoz tetemes oknélküli kiadást, hanem az utasokat is arra kényszeríti, hogy a vasút mellett, a haladás gúnyára, döczögtessék magukat, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kimutattam, hogy mily hátrányos következményei vannak annak a kereskedelemre s még a hivatalokra is, hogy két megyébe — melyeknek Héjasfalva képezi vasúti állomását — a levelek és más küldemények három órával későbben érkeznek, mint a hogy a vasút közvetítésével érkezhetnének. Kifejtettem, hogy 300,000 embert nyomorgatni és károsítani, egy ember hasznáért nem lehet s mégis minden maradt a. réginél, a gyors- és villám vonatokon tova robogó utas szánalommal nézi azt a vasút mellett czamogó nehézkes postajárművet s felebaráti jóindulattal kérdi, hogy az a szegény portól fulladozó utast vájjon gályarabságra szállítják-e ? (Derültség a szélső baloldalon.) Tudom, hogy történt puhatolódzás, ha vájjon a héjasfalvi vasúti állomás — mely a helyi postát ugy is kezeli — elvállalná-e a postakocsiindítást s hogy az indóház megtoldásával ez eszközölhető lenne-e ? s bár e tekintetben az informatiók kedvezők voltak, még is minden maradt a réginél. (Halljuk! Halljuk!) No hát, t. ház! Ily dolog megtörténhetik Japánban és Chinában; de hogy nálunk a XIX. század utolsó felében ily mandarin módra járjanak el, az még is túlhaladja a lehetőség határait. 18 éve, hogy az a vasút elkészült s hogy épen a közlekedésügy ministere arról tudomást ne vegyen s a vasút ignoraíásával postakocsin közvetítse a szállítást, az még a közösügyes korszakban is oly compromittaló fogalomzavarok közé tartozik, a mit megrovás nélkül hagynom nem lehet. Még egy a postával kapcsolatos visszaélésre hívom fel nem a közmunka és közlekedési, hanem a belügyminister ur figyelmét. E visszaélés egészen újabb keletű, a posták államosításának ez újabb stádiumából nőtte ki magát és a nép oknélküli és törvényellenes zsarolásával van összeforrva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Végtelenül szomorúan jellemző az nálunk, hogy önöknek minden újabb állami intézkedése okszerűieg kell, hogy maga után vonja a honpolgárok zaklatását és károsítását. A hová önök keze elér, ez érintés mindig csak sérelmet idéz elő, a honpolgárok magán és politikai jogaiban; de mivel önök mindent a magyar állam^ nevében és annak prestige alatt tesznek: a visszatetszést és a gyűlöletet mintegy átszármaztatják magára a magyar államra, a mi által az ahhoz való ragaszkodás és vonzódás érzetét gyengítik, nemzetiségi testvéreinknél kiölik. 33