Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

16S- •rs«ágo» ülés janmür %. 18S6. 177 hogy abba 2—3 új postahivatalra pályázat ne hir­dettetnék. E postaszaporítás oly mérvű, hogy pél­dául Udvarhely megy ében, hol ezelőtt mindössze 5 postahivatabtvolt, most van 14. Es mind ez új posták keletkeznek nem szükségességből, aem a forgalom természetes fejlődése alapján, hanem főleg azért, hogy ez s ez községben, vagy pusz­tán van egy jegyző, van egy hivatalnok rokon, kit kortes-érdemeiért jutalmazni kell; állítanak tehát az ilyenek számára egy postahivatalt, a melynek néha egész évi forgalma nem fedezi az illető postamester fizetését. Nem állanak rendelkezésemre statistikai ada­tok, hogy a legközelebbi három év alatt hány új postahivatal szerveztetett hazánkban, de miután az 1884. év júliusától 1885. júliusáig; tehát egy év alatt 564 új postahivatal állíttatott és enge­délyeztetett, nem hiszek tévedni, ha a korábbiak számát három év alatt megkétszerezésnek véle­ményezem. Az adatok hiányát némileg pótolja e költségvetés, a hol a posta kiadási rovatában a személyi járandóságoknál 119,600 forinttal, a dologi kiadásoknál 308,600 forint emelkedést és igy közel egy félmilliónyi több kiadást találok­A postahivatalok s ezzel kapcsolatos sze­mélyszaporítás eredményezi azt, hogy egy 9 millió bevételt felmutató üzletnél a tiszta bevétel alig tesz 1.800,000 forintot; vagy is a nyers bevétel­nek alig egy ötödét. Méltóztassék e silány ered­ményt viszonyítani más országok postajövedel­meihez s akkor meg fognak győződni, hogy itt egy nagy bajjal állunk szemben. Maga a pénzügyi bizottság sem titkolhatja el aggodalmait, a minek e szavakban ad kifejezést: „Hogy a megelőző évek eredményei az előirány­zattal szembeállítva, nem egészen kedvező képet tüntetnek fel". Nem bizony, mert szervezik a sok posta­hivatalt és szórják a pénzt minden szükségesség nélkül; mert nem egy helyt történik az, hogy a vasúttal párhuzamos postakocsi- és cariol-közleke­dést tartanak fenn egyes protegaltak iránti ked­vezményből; a mint ez például Segesvártól Héjas­falváig történik, a hol 10 kilométernyi vonalon a vasút mellett 5 ló által vont postakocsi- és két ló által vont cariol- posta közlekedik naponta, a mi az államnak mintegy 20,000 forintnyi oknélküli kiadást okoz évente. Én már a múlt évi költségvetés alkalmával felszólaltam az államnak e botrányos megrövidí­tése ellen, felmutattam Nagy-Küküllőmegyének kérvényét, melyben hathatós indokokkal támo­gatta egyik birtokosnak azon ajánlatát, mely sze­rint a Héjasfalváról — mint a vasút végpontjá­ról — indítandó posta és cariolposta berendezésé­hez kész a szükséges építkezéseket rögtön teljesí­teni, lovakról stb. gondoskodni. Bemutattam a nagy-szebeni postaigazgatóság egész Erdélyben KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. nagy megbotránkozást keltett elutasító végzését. Kifejtettem, hogy ezen vasúttal való oktalan ver­senyzés nem csak az államnak okoz tetemes oknélküli kiadást, hanem az utasokat is arra kényszeríti, hogy a vasút mellett, a haladás gúnyára, döczögtessék magukat, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kimutattam, hogy mily hátrá­nyos következményei vannak annak a kereskede­lemre s még a hivatalokra is, hogy két megyébe — melyeknek Héjasfalva képezi vasúti állomá­sát — a levelek és más küldemények három órával későbben érkeznek, mint a hogy a vasút közvetítésével érkezhetnének. Kifejtettem, hogy 300,000 embert nyomorgatni és károsítani, egy ember hasznáért nem lehet s mégis minden ma­radt a. réginél, a gyors- és villám vonatokon tova robogó utas szánalommal nézi azt a vasút mel­lett czamogó nehézkes postajárművet s felebaráti jóindulattal kérdi, hogy az a szegény portól fulladozó utast vájjon gályarabságra szállítják-e ? (Derültség a szélső baloldalon.) Tudom, hogy történt puhatolódzás, ha vájjon a héjasfalvi vasúti állomás — mely a helyi postát ugy is kezeli — elvállalná-e a postakocsi­indítást s hogy az indóház megtoldásával ez esz­közölhető lenne-e ? s bár e tekintetben az informa­tiók kedvezők voltak, még is minden maradt a réginél. (Halljuk! Halljuk!) No hát, t. ház! Ily dolog megtörténhetik Japánban és Chinában; de hogy nálunk a XIX. század utolsó felében ily mandarin módra járjanak el, az még is túlhaladja a lehetőség határait. 18 éve, hogy az a vasút elkészült s hogy épen a közlekedésügy ministere arról tudomást ne vegyen s a vasút ignoraíásával postakocsin köz­vetítse a szállítást, az még a közösügyes kor­szakban is oly compromittaló fogalomzavarok közé tartozik, a mit megrovás nélkül hagynom nem lehet. Még egy a postával kapcsolatos vissza­élésre hívom fel nem a közmunka és közlekedési, hanem a belügyminister ur figyelmét. E vissza­élés egészen újabb keletű, a posták államosítá­sának ez újabb stádiumából nőtte ki magát és a nép oknélküli és törvényellenes zsarolásával van összeforrva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Végtelenül szomorúan jellemző az nálunk, hogy önöknek minden újabb állami intézkedése okszerűieg kell, hogy maga után vonja a hon­polgárok zaklatását és károsítását. A hová önök keze elér, ez érintés mindig csak sérelmet idéz elő, a honpolgárok magán és politikai jogaiban; de mivel önök mindent a magyar állam^ nevé­ben és annak prestige alatt tesznek: a vissza­tetszést és a gyűlöletet mintegy átszármaztatják magára a magyar államra, a mi által az ahhoz való ragaszkodás és vonzódás érzetét gyengítik, nemzetiségi testvéreinknél kiölik. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom