Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

168. országé* Ués január 25. 1886, 17 5 sági politika és gazdálkodás űzetik, a mely minél nagyobb jövedelmet akar elérni a helyett, hogy gyorsabbá, olcsóbbá, biztosabbá tegye a postát. Minthogy nemcsak általánosan, hanem a minister ur és a ministerium előtt is ismeretes —• rámutathatnék személyekre és forrásokra — hogy postafőtisztek egyenesen a ministeriumhoz intézték panaszaikat, javaslataikat ezen hiányok orvoslása tekintetében, de soha még csak feleletre sem méltattak, ennélfogva arra kérem a t. minister urat, legyen kegyes e nagy érdekeket, a melyeket a posta hivatva van szolgálni, kellőleg méltányolni és figyelmét azon hiányokra és hibákra kiterjeszteni, melyek különösen a budapesti főpostán léteznek és kegyeskedjék intézkedni az iránt, hogy a megnőtt forgalom következtében szükséges tisztviselői létszám, a szükséges helyiség, mindenek felett pedig a szükséges ellenőrzés meglegyen és biztosittassék. A helyiséget is említem, mert, hogy a helyiség sem elegendő, azt bizonyítja, t. ház, az, hogy a posta kénytelen idegen épületekbe, kaszárnyába menni s még a rostély-utczai kaszárnyában sem fér el, hanem kénytelen a Duna partra a gőzhajózási társaság bódéjába menni s miután karácsony vigiliáján észrevették, hogy egy bódé nem elég, még egy másik bódét kértek! A magyar postának, a fővárosi forgalomnak nincs szüksége bódékra vagy czifra palotára, hanem elegendő, alkalmas helyiségekre. Mindenki tudj"a, különösen a budapesti gyakorlati ember, kereskedők, iparosok, kiknek a postával legtöbb dolguk van — mondom — mindenki tudja azt, hogy a legczélszerübb berendezés és intézkedés az lenne, hogy a szállítmányok és küldemények elhelyezésére a vaspálya-állomásoknál raktárházak rendeztetnének be, onnan eszközöltetnék a küldemények szállítása egyenesen czímzettekhez, hogy ne kelljen kerülő úton megtenni, a mit egyenes úton lehet. Szükséges volna arról is gondoskodni, hogy a főposta-épületből, mely tulajdonképen a postaügynek van szánva, elmenjen a távírda, mely abban az épületben csak vendég es megengedem, hogy a szép palotában igen jól érzi magát. Továbbá a főposta épületéből, hol kezelési munka folyik, el kell vinni a fogalmazó és számvivő hivatalokat és akkor maradna hely a postakezelésre. Igyekeztem megjelölni az orvoslás módjait. Isíem csupán az én gondolataim ezek, hanem gyakorlati emberek tanácsa. A minister ur tegye meg az intézkedéseket ugy a bölcsessége a legjobbnak látja, csak kérem, méltóztassék ezen bajokra kiterjeszteni figyelmét és kegyeskedjék azoknak orvoslásáról mielőbb gondoskodni. Thaly Kálmán: T. ház! Postaintézményünk minden esetre egyike azoknak, a melyek átlag véve sikerültek és a melyek az államot kiadásokkal nem terhelik, sőt bizonyos fokú jövedelmet hajtanak. Nincs szándékomban tehát magát a tételt megtámadni. Postaintézményünk fejlettsegéről is bizonyos fokban elismeréssel kell nyilatkoznom és ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy ráutaljak ama hiányokra, amelyek még ezen virágzó intézményünknél is elég bőven feltalálhatók és a miknek elhárítására a t. minister ur gondossága lesz hivatva. Postaintézményünk mai fejlettségében, azt hiszem, már megtűri az összehasonlítást az európai nyugoti művelt nagy államokéval. De ha ezt az összehasonlítást szigorúan megteszszük, azt tapasztaljuk, hogy a kezelés tekintetében még sem áll azon a színvonalon, mint például a nyugoti nagy államok postaintézményei. Különösen értem itt a levél- és csomagkézbesítési miseriákat, nemcsak a fővárosban, hanem általában az egész országban. Egy statistikai közlemény jelent volt meg az őszszel a 1884. évi postaforgalomról. Ha az ebben talált adatokat összehasonlítjuk például a porosz, svájezi és francziaországi posta-adatokkal, tetemes hátrányban tünteti ez elő a mi intézményünket fejlettség tekintetében, különösen a kézbesíthetlen csomagok és levelek nagy száma. Ha jól emlékszem 132 ezer és néhány kézbesítetten csomag és levél maradt a postán, a hol 90 ezernél több megsemmisíttetett mint végkép nem kézbesíthető. Én elismerem, hogy vannak némi tekintetek, melyek mentségül szolgálnak és a melyek ama statistikai közleményben is felhozatnak mentségül, mely szerint sokszor olvashatlannl vagy hiányosan irják fel a levelekre a czímet, kivált a fővárosban az utczák nevét és házszámot, kisebb helységekben pedig nem irják oda, hogy például Szombathely melyik megyéhez tartozik; de ezek a mentségek csak nagyon kis részben fogadhatók el. Ha ugyanis a külföldi postaintézmények fejlődöttségét vizsgáljuk — nem is szólva az angol postaintézményről, mely a legfejlettebb a világon — hanem a németországi és francziaországi postaintézményt, ugy látjuk, hogy a nem kézbesíthető levelek száma milyen feltűnő csekély a mienkéhez képest. Nálunk is meg lehetne tenni például a fővárosba szóló leveleknél, hogy ha a czímzés hiányos, a bejelentő hivatalban tudakozódjanak és kézbesítsék a levelet, ha némi kis késedelemmel is, mint ezt teszik a külföldön. Nem akarok általános vádat emelni, hanem constutaini tudom egyes coneret esetekkel, hogy nálunk még politikai factorok is játszanak közbe. Vannak oly postahivatalok, a melyek az ellenzéki képviselőket mellőzik, vagy tudva megszekirozzák. Magamon történt. Tényre hivatkozom. A múlt nyáron Debreczenben időzvén, választó-kerületem székhelyén, még ugyanaz nap érkezett levél nevemre czímezve. Igaz, Debreczenből még az nap elindultam, tehát kézhez nem kaphattam. De az ottani postahivatal tudva azt, hogy én Debreczennek ellenzéki képviselője vagyok, nem küldte el a levelet, hanem