Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

174 ]B8, ornsságos «lés .jitimir 2ä. 1886. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) •. c) Uj építkezések 644,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Új építkezések. Magyarország. A Dunánál. Az ordasfnjszi vonal szabályozására 100,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (oJmssa): A solti Duna-ág elzárása 25,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): A bajai partbiztosítás folytatására I 50,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) -. 2, A Temesnél. A folyó hajózhatóvá tételére 27,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): ?>. A Marosnál. Szabályozási munkákra 80,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) : Magyar-, illetve Horvát-Szlavonország. 4. A Drávánál. Szabályozási munkákra 150,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) •. 5. A Szávánál: a preluscicai átmetszés befejezésére 62,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): 6. Sürgős munkákra az állami kezelés alatt nem álló folyókra segély képen 80,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (ofossa): 7. Hajózási akadályok elhárítására 20,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Bevételek 700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Műszaki egyének kiképzésére és utazási ösztöndíjakra. Rendes kiadások: XVII. fejezet.. 5. czím. Kiadás 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Posta. Rendes kiadások. XVII. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek: VI.fejezet, 5. czím. Kiadások.Személyi járandóságok 3.369,100 frt. Dobránszky Péter: T. ház! Nem szükséges indokolni a nagy jelentőséget, melylyel a postaintézmény ugy az általános forgalom, mint a közgazdaság, a művelődés ügyére s általában igen sok országos és nemzeti ügyre bír. Mindezen nagy jelentősége daczára t. ház, hazánk intézményei között alig van intézmény annyira szánandó állapotban, mint épen a posta-intézmény, különösen a fővárosi főposta. Nem akarok ez alkalommal az ország postabajaival foglalkozni, hanem szorítkozom tisztán azon bajokra, melyek főkép a budapesti főpostán ismeretesek. Elősorolom röviden a bajokat s rá fogok mutatni azon módokra, melyekkel e bajokon segíteni lehet és kell. Budapesten, az ország fővárosában, sem a levél-, sem a hírlap-, sem a küldemény-forgalomra elegendő személyzet és helyiség- nincs 5 hiányzik továbbá az ellen őrzésre szükséges elegendő személyzet. Pedig csak a hirlapforgalom néhány év alatt oly nagyra nőtt fel, hogy hírlapi bél vegekért, melyekért 1882-ben 180,000 frt fizettetett, ma már 600.000 forintnál többet fizetnek a fővárosban, a forgalom pedig annyira növekedett, hogy különösen a szállítmányok espeditiójáhan, főkép oly időben, midőn a szállítási forgalom tömeges, nagy ünnepek, karácsony és új'év alkalmával, általánosan ismeretesek a miseriák. Tudva van t. ház, hogy Magyarország fővárosában karácsony és újévkor csendőri felügyelet mellett kellett a közönséget nyugodtan és békében tartani. A postát valóságos ostromállapotbantartották, mert napokon át nem juthattak küldeményeikhez, sőt megtörtént, hogy a szállítmányok közül 120 elveszett, 200 küldeménynél több pedig elromlott. Ennek főoka pedig az, hogy daczára a minden irányban óriásilag megnőtt forgalomnak, a személyzet létszáma 7— -8 év óta nem szaporittatik alkalmas, avatott és gyakorlott tisztekkel, hanem a hiányokat itt-ott gyakornokokkal pótolják, kiknek maguknak is tanulniok kell s nincs meg bennük még a kellő kezelési ügyesség és jártasság. Ennek következménye, hogy a főpostán a küldemények és hírlapok megtorlódnak a postaszemélyzet nem képes azokat a szállításra elkészíteni, hanem azon reményben küldi ki a mozgópostával a vasúthoz, hogy ott majd rendbehozzák. Csakhogy ott épen olyan nyomorúságosan állnak a dolgok. Ott sincs elegendő személyzet; szegény emberek, kiszolgált altisztek, káplárok vannak alkalmazva, kiknek nyakába szakad a főposta terhe is, a mozgóposta, baja is, minek következménye az, hogy a küldemény, mely Promontorra van intézve, hűségesen megérkezik Triesztbe. Azt is mondottam t. ház, hogy nincs elegendő személyzet az ellenőrzésre; ennek következménye t. ház, hogy a budapesti főpostán — s másutt is az országban — oly Tajok fordulnak elő, melyeknek puszta felemlítéseért a múlt évben a t. minister ur méltó felháborodásba jött. Nem akarom ezeket a tragicus históriákat elősorolni, melyek általánosan ismeretesek, hanem azért szólalok fel, hogy a bajok valahára orvosoltassanak. Méltóztatnak a minister ur előterjesztéséből ép ugy, mint a pénzügyi bizottság jelentéséből látni, hogy a postaforgalom és jövedelem évről évre nagyobbodik, daczára, hogy a posta nem nyerészkedő, nem jövedelemre törekvő államintézet, hanem azzal tölti be legjobban czélját, hogy ha a forgalmat gyorsan, olcsón és biztosan szolgálja. Azt tapasztaljuk, hogy különösen a főpostán helytelen és túlhajtott fukar-