Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

167. országos ülés január 2J. 1886. 149 szerint, részint pedig a pénzügyminister ur a képviselőháznak 1884. deczember 13-án tartott ülésében tett nyilatkozatnak megfelelőleg beadott az 1,000 forinton felüli bérhátralékokra vonatkozólag egy névsoros kimutatást, a melyről a pénzügyi bizottság azt ajánlja, hogy az tudomásul veendő. Részemről bátorságot veszek magamnak arra vonatkozólag némi észrevételeket tenni és ezzel kapcsolatban szándékozom az államjavak bérhátraléka és kezelése szempontjából egy határozati javaslatot beterjeszteni. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy valamint a niuít évi költségvetésnél előfordult a bérhátralékok sorsa, mikor a t. pénzügyminister ur Ugron Gábor és Madarász József képviselő urak által hozzáintézett felszólalására kijelentette, hogy 1878-ban 10 millióra ment a bérhátralék összege, a melyből azonban időközben 4 millió leíratván, akkor 6 millió forint volt, agy jelenleg a pénzügyi bizottság által előterjesztett kimutatás szerint 1884. év végéig a bérhátralékok mintegy 4 és V* millió forintra mentek. A pénzügyminister ur kimutatásában, a nélkül, hogy az egész összeg kiszámíttatott volna, ezen bérhátralék a kamatokkal együtt mintegy 5 millió. A pénzügyminister ur akkor, mikor a kimutatás beterjesztésére felszólittatott, azon nehézségeket hozta elő, hogy az évenkénti előterjesztés nagy munkával jár, de mégis előterjesztette azon kimutatást, a mely ellőttünk fekszik, de a mely azt hiszem, magát a pénzügyminister urat sem elégítheti ki az 1,000 forinton felül menő tételekre nézve. Én azt hiszem, hogy azon hatóságok, melyek hivatva vannak az államjavak felett őrködni és annak kezelésére felügyelni, máskép nem is terjeszthették elő, csakis ilyen alakban azon kimutatást, hogy részint magukat védhessék, részint pedig mint szokás mondani, hogy a képviselőház és a közönség szemébe port hintsenek. Ezen bérhátralékokra vonatkozó észrevételeim a következők; Először maga az egész kimutatás — mindig az 1000 forinton felüli hátralékokat értem — 10— 15—20 évi hátralékokra vonatkozik. Részemről akár a régi, akár az újabb hátralékokról legyen szó, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy akár egy régi, akár egy újabb szerződésnek hiteles példánya volna előttünk, mert abból meggyőződnénk arról, a mit Hermán t. képviselőtársam is felemlített, hogy az államjavak minő biztosítékok mellett hány évre és minő részletes feltételek alatt vannak bérbe adva, ebből lehetne megbírálni azt, hogy az államjavak bérleti kezelése előnyös-e az államra nézve, mit lehet abból várni, hosszas perek, egyezségek stb. útján. További észrevételem vonatkozik azon hosszú időre szóló halasztásokra, melyeket épen a t. pénzügyminister ur szokott adni az illetőknek. Ezek ismét 5, 6, 10 és 15 évre vonatkoznak, részletekre felosztva, de a nélkül, hogy a kimutatásokból látni lehetne, vájjon a részletek mennyire törlesztettek. Számos tételnél, különösen a temesvári jószágigazgatósághoz tartozó bérleteknél teljességgel nincs kimutatva, hogy azon követelések per vagy végrehajtás alatt állanak-e, szóval mi történt velük? Nincs kimutatva, hogy biztosítattak-e azon követelések, bir-e a kincstár elég kielégítési alappal az adósok ellenében, sőt pár helyt kitűnik, hogy miután a követelések részint leírattak, részint legfelsőbb helyen elengedtettek, némelyekre nézve mégis az a nevetséges jogfentartás van kimondva, hogy azon esetre, ha egykor vagyonhoz jutnának, be fog hajtatni ezen követelés. Hogy milyen lehetett ezekre nézve a haszonbéri szerződés, azt mindenki elképzelheti, a kinek haszonbéri szerződésről fogalma van. Igen nevezetes tétel a párdányi uradalomnak haszonbérlete, mely a nélkül, hogy az évi bérlet egy szóval is ki lenne mutatva, több százezerre megy. Itt meg van jegyezve, hogy a Curiánál az államkincstár és a párdányi uradalom bérlői közt per forogván fenn, annak eredménye az lett, hogy a. haszonbérlők nem tartoznak az államnak egy fillérrel sem, sőt nekik van az államkincstár ellen 80,000 frt követelésük. Hogy ezzel szemben miként mutathatja ezt ki a t. pénzi gyminister ur cselekvő követelésnek, azt részemről fel nem foghatom. Azt, hogy ők mennyire voltak felhatalmazva ily költséges, sőt fényűzési építkezésekre, egyedül a szerződésekből lehetne kimutatni. Előfordul több helyt, hogy a regálék nagyon kétesek; az állam által kiadott regálék bérlői bizonytalanul vagy épen nem fizetik a haszonbért, sőt az illető községek és városok magukat kizárólagos jogukban sértve érezvén, az ellen folyvást perelnek. Az 1,000 frton felüli követelésekre nézve még megjegyzem, hogy az ezekről szóló kimutatások általában véve hiányosak, csupán a budai jószágigazgatóság területe tesz kivételt, mely ugy látszik közvetlen közelében lévén a kormánynak, nem mert ilyen hiányos kimutatásokat előterjeszteni; ennél ki van mutatva minden jószágra nézve a birtokrészlet mennyisége, sőt az évi haszonbérlet is, tehát tájékozhatjuk magunkat az iránt, hogy a jószágok miként vannak kiadva. Az 1000 frton aluli követelésekről nem szólhatunk semmit, mert ezekről csak általános kimutatásokkal rendelkezünk ; hogy ezek is meglehetős számmal vannak, az kétségtelen, de hogy miként állanak ezek általában, azt a részletes adatok vizsgálata nélkül eldönteni nem lehet. Észrevételeim egyik legfontosabbika, mely vonatkozik egyúttal határozati javaslatom leglényegesebb részére, a behajtás körül tapasztalt erélytelenség, lassúság, késedelmezés, mit az álta-