Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

150 167. országos ülés január- 23. 1886. lános vita alkalmával, ha jól emlékszem, Prileszky képviselő ur is megróván dónak talált, T. képviselőház, nem lehet képzelni, annál kevésbé lehet érteni azt, hogy miután oly költséges apparátusok vannak, mint a jogügyi igazgatóságok, a kincstári ügyészségek, a jószág igazgatóságok és számvevőségek, a melyeknek az évi költségvetése jóval felülmúlja azon összeget, mely a bérhátralékok 57o kamatjából évenként várható, hogy ezek tekintettel arra, az általános és hosszú időre terjedő bérleti rendszerre tuíajdonkép mivel foglalkoznak, mivel érdemlik meg azon nagy fizetéseket, mintán az erélyesség, a behajtás körüli gyors eljárás semminemű eredményt nem látszik felmutatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ebben a részben kit terhel a felelősség? Azt hiszem, hogy legelső sorban a t. pénzügyminister urat, mert ha ezek az ő közegei gyorsan és erélyesen kívánnának is eljárni, ott a fékező, a halasztás. Igen természetes, egy vagy más jó szolgálatok tétele vagy tehetése fejében nem mondom korteskedésért nyerik azokat a halasztásokat. Hogy ilyen halasztásokat a szegény adófizetők nem nyernek, azt tudjuk jól. (Ugy van] a szélső baloldalon.) Hanem ezek a liérlők megkapják, akár a főbérlők — ha tehát nagy uradalmat bérlenek — akár ezeknek az albérlőik egy vagy más irányban a halasztást; mert számos eset van, a melyben első tekintetre lehet látni, hogy itt nem működhetik közre egyéb, mint protectio, a mit már a múlt ülésszak alkalmával Ugron Gábor képviselőtársam megostorozott, a minister ur pedig egyszerűen visszautasított. Általában véve ügy látszik, hogy az olyan sok felügyelet és ellenőrzés mellett elkallódnak az államjövedelmek, ép ugy mint a sok bába közt elvész a gyermek. (Derültség a szélső baloldalon.) Hogy hol kereshetjük az államjövedelmeket és hogy ebből mi lesz még egy év múlva, mit fogunk látni a zárszámadásban, hogy ezek a milliók 10 — 15 év múlva mennyire fognak emelkedni vagy apadni, ezt nem tudjuk; de annyi halasztás van adva, hogy több összegnél annál kevésbé remélhető a fizetés, miután számíthatnak arra, hogy minden évben újabb meg újabb halasztásokat kapnak. Mindezen felsorolt észrevételekre tekintettel azt hiszem t. képviselőház, hogy ez alkalommal először levén alkalmunk foglalkozni a bérhátralékok kérdésével, szükségesnek találom egyúttal intézkedni, hogy a pénzügyminister ur ezen, az állam vagyonát képező bérhátralékok felhajtása körül, azoknak biztosabb behajtása körül és a kimutatásban is határozottan és részletesen kimutatása körül egészen más eljárásra utasíttassák. Épen azért, már ezekre tekintettel, magát a határozati javaslatot indokoltnak vélem és bátor vagyok egyszerűen a határozati javaslatot felolvasni. (Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): „Az állami jószágoknál kimutatott összes bér- j hátralék-követelésekre nézve utasittatik a pénzügyminister ur, miszerint: i. jövőre a mezőgazdasági államjavak csak teljes jelzálogos biztosíték mellett adandók bérbe; 2. mindennemű bérhátralékok nagyobb erélylyel, lehetőleg a hosszú fizetési halasztások kizárásával behaj tandók ; 3. jövőre a kimutatások harmadik rovatában mindenütt az évi haszonbér, a jegyzet-rovatban pedig mindenik tételnél az ügy jelen állása is kiteendő. Miután ez semmi oly intézkedést, a mely a pénzügyminister ur részérő! alapos kifogás alá eshetnék, nem foglal magában, mert nézetem szerint, valamint a képviselőháznak, ugy különösen a pénzügyminister urnak szigorú kötelessége az ország vagyonának kezelése, illetve ezen bérhátralékoknak biztos és erélyes behajtása felett intézkedni, valamint a jövőrei bérbeadásokra nézve teljes biztosítékú egyének szemmeltartása felett őrködni, nem hiszem, hogy legkisebb akadályba is ütközzék annak elfogadása és azért ajánlom elfogadás végett. (Helyeslés a szélső baloldalon) . TÖrs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot) Olay Szilárd; T. ház! Az 1884-ik évi zárszámadások azt igazolják, hogy az állami összes minden néven nevezendő birtokok 173.641,637 forintra voltak becsülve. De nem látható ott az állami leltár, vagyis annak kimutatása, hogy mik becsülteitek ennyire. Kérdem azért a pénzügyminister urat, léíezik-e ilyen leltár vagy becslevél, hol található az és miért nem lett az a törvényhozással és a számszékkel közölve ? T. ház ! Egyéb hiteles kimutatások szerint bebizonyított tény az, hogy volt a magyar királyi államkincstárnak összesen 635,000 katastralis hold földje, ebből eladatott 234,000 katastralis hold, tehát még jelenleg bir az államkincstár 401,000 katastralis holddal. A kimutatott földbirtokok évi jövedelme, levonva az 1.740,106 forint kezelési költséget, 2.096,824 forintot tesz ki és így egy katastralis hold évi jövedelme 5 forint 23~3 krajczár lenne, ha ebből az adó le nem számittatnék. Az állami erdők összes területe 270,000 katastralis holdat tesz, melynek évi kezelési és a ráfordított egyéb költségek 4.040,392 forintot igényelnek, tiszta jövedelmük tehát évenként 2.096,824 forint. A főszámszék 1884-iki zárszámadása továbbá igazolja azt, hogy eladás esetében egy katastralis hold erdő értéke 37 forint, egy katastralis hold egyéb földértéke pedig 101 forint 75 krajczár. Minthogy a pénzügyminister ur azon igére ~ tét, hogy ezen állami javak eladatni nem fognak,