Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

148 167- országom ülés január 23. 1888. ben az akkori balközép vezérférfiainak indítványára bizottság küldetett ki a czélból, hogy ezt az ügyet, minden rá vonatkozó adatok beszerzése után vizsgálja meg és tegyen arról véleményes jelentést. E bizottság eleget is tett megbízatásának, a mennyiben 1875 elején beterjesztette munkálatát, még pedig azon vélemény kíséretében, hogy a naszódvidékiekkel kötött szerződés az államra nézve előnyösnek nem tekinthető, de miután a szerződés jogi természetére nézve véleményt adni kiküldetésénél fogva magát hivatottnak nem tarthatja, különben pedig az állam vagyonának elidegenítésére vonatkozólag általában azon véleményben van, hogy az ily természetű szerződések teljes érvényességére a törvényhozás jóváhagyása is szükséges: a bizottság a ministeriumot oda véli utasítandónak, hogy e szerződést tárgyalás és esetleg beczikkelyezés végett a törvényhozás elé terjeszsze. A bizottság e véleménye a ház 1875. évi május hó 22-én tartott ülésében el is fogadtatott és a kormány ez értelemben utasíttatott is. Azóta ezen, az államjavakra nézve oly fontos ügy többször tétetett e házban részint interpellatio, részint határozati javaslatok tárgyává. Minthogy azonban mindig ezen az oldalon történt felszólalás, a kormány részéről rendesen azzal védekeztek, hogy ők már mint bevégzett tényt vették át ez ügyet s azzal biztatták a házat, hogy a dolog tanulmányozására bizottság küldetett ki. Sőt azt is mondták, hogy miután e bizottság bevégzi munkálatait, a ministertanács fog ez ügygyei foglalkozni és erre nézve véleményes jelentést terjeszteni a ház elé. Ez ígéretek azonban mindeddig be nem váltattak. Legutoljára, 1884. deczember 13-án Ugron Gábort, képviselőtársam szólalt fel és akkor mind a t. pénzügy mini ster ur, mind a ministerelnök ur némileg sértve érezték magukat e sürgetés által, de határozottan kijelentették, hogy minden tanul mányozás be lévén fejezve, a véleményes jelentés a legrövidebb idő alatt be fog terjesztetni. Ennek daczára ismét egy év múlt el. Mi vártunk, a nélkül, hogy ez ügyet újból interpellatio tárgyává tettük volna. Közbe megjegyzem, hogy már e szerződés értelmében 10—12. évi részlet be van fizetve. T. ház! Miután ezen ügygyei kapcsolatos a báró Kemény-család igényeinek megoldása; erre nézve 1888. tavaszán a család részéről egy kérvény nyújtatott be, mely kiadatott a pénzügyminister urnak azzal, hogy az ügy lehető kiegyenlítése végett előterjesztést tegyen ; mert ellenkező esetben ha 1883. május 1-éig nem oldatik meg az ügy a kormány részéről, a család kijelentette, hogy kénytelen lesz pörrel fellépni. A minister ur nem tett semmit. A pör beadatott és ma a periratozás stádiumában áll s a család kívánalma oda I irányul, hogy neki mintegy 25 ezer hold föld visszaadassék, ezenfelül pedig elmaradt időközi jövedelmek fejében mintegy 37* millióval kártalanittassék. Megengedem, hogy talán ezen pörrel való föllépés nem történt meg és azon esetben természetesen rectificalni kellene fölszólalásomat, de elvárom a pénMgyminister urnak e részben nyilatkozatát. És ez alkalommal a nélkül t. ház, hogy a t. háznak e tárgyban még 1875-ik május 22 én 5,591. szám alatti határozatának jogérvényét gyöngíteni kívánnám, nem szándékom újabb határozati javaslattal előállani s azt ieszavaztatni; egyszerűen arra szorítkozom, hogy miután a pénzügyniinister ur, valamint a ministerelnök ur ezelőtt egy évvel kijelentették, hogy ezen ügy sem egyiket, sem másikat, hanem az egész kormányt illeti és a kormány beható tanulmány tárgyává téve, befejezhette ez ügyben a tárgyalást, felkérjem, hogy a legrövidebb idő alatt a javaslatot a ház asztalára letegye. Ezt kívántam jelen felszólalásommal elérni és arra kérem a t. pénzügyminister urat, mert azt hiszem, hogy tekintettel arra, hogy e tárgyban már egy ministeri tanácsos kihalt, vagy belefáradt a munka végzésébe, tehát ha már be van végezve, méltóztassék azt beterjeszteni, hogy tudja az ország, hogy az államnak ezen terjedelmes vagyonával mi történt, mely vagyon, közbe legyen mondva, ha nem adatott volna el potom áron, azon puszta ráfogással, hogy ott az állam igényei az úrbéresek igényeivel szemben tisztába hozhatók nem voltak, ennélfogva kénytelen volt az állam eladni, holott mindenki igen jól tudja, a ki Erdély köz- és magánjogi viszonyaival ismerős, valamint a minister urak is tudhatnák, hogy azon jószágok legkevésbé sem voltak úrbéri ügyekkel terhelve és ha akkor nem történik az egyezkedés, ez a vagyon, midőn a csángók és székelyek betelepítésre helyet kértek, legalkalmasabb hely lett volna e czélra; nem csak azért, hogy a csángók és székelyek oly területet nyertek volna, hol mindazon kellékek megvannak, melyeket a csángók és székelyek kiválóan föltalálni óhajtanak, tudniillik erdőségek, viz, hanem azért is, mert az ott levő ellenséges elemek helyett, melyek 1848/49-ben oly veszélyt hoztak a magyar államra, lehetőleg egy megbízható elemet lehetett volna nyerni. De ez idő szerint a kérdés az, hogy a beczikkelyezés végett beterjesztendő szerződéssel mi fog történni ? E tekintetben a t. kormányhoz azon kérést intézem, hogy méltóztassék ezen jelentést alkotmányos tárgyalás és beczikkelyezés végett mielőbb beterjeszteni. Áttérek a másik tárgyra, a mely vonatkozik az államjószágok bérhátralékaira, amelyről részint a pénzügyi bizottság előttünk levő jelentése egyáltalános kimutatást közöl az egyes államjószágok