Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

136 167. országos ülés január 23. 1888. napon meglehetősen érdekes nemzetgazdasági vita fejlődött. A tárgy valóban olyan s a tételek, melyek a dohánytenyésztést és általa a gazdaközönséget érdeklik, oly jelentékenyek, hogy ha valami érdemes arra, hogy o t. ház tagjainak eszmecsere tárgyául szolgáljon, kétségtelen a dohánytermelés HZ. Magába a monopólium kérdéséle belemenni nem szándékozom, mert ez sok más körülménynyel, egyéb nemzetgazdasági ágakkal, a külfölddel való szerződéseinkkel stb. függ össze. Azon ban meg nem állhatom, hogy a t. pénzügyminister ur figyelmét egy körülményre fel ne hívjam, illetőleg tőle felvilágosítást ne kérjek bizonyos dohánytenyésztő vidékek érdekeire vonatkozólag. Tegnap itt Molnár és Veszter t. képviselőtársaim Zalamegye néhány dohánytermelő vidékeit érintették, melyektől megvonatott a dohánytenyésztési jog. Én ama vidékek viszonyait tüzetesen nem ismerem, de szólhatok más vidékekről, melyeknek termése évtizedek, sőt fél század óta a legkitűnőbbnek ismertetett el országszerte. Ilyen a komárommegyei Vék, Gyalla, a gömörmegyei Osetnek, a somogymegyei Vitnyéd és a vasmegyei Jánosháza. E helyeken ma, tudtom szerint, sehol sem szabad egy szál dohányt sem termeszteni. A haszonbér szerződések azon vidékeken többnyire koszszabb időre ugy köttettek, hogy a dohánytermelés fogja képesni a vidék fő jövedelmét. A bérlők most tönkre jutnak azért, mert e par excellence dohánytermelésre hivatott vidékektől megvonták a termelési jogot. Kérdem, igazságos dolog-e ez? Igazságos dolog e, hogy az adókivetés alkalmával azon vidékek adóját ÜZOU a réven, hogy hiszen dohánytermelők, jól felsrófolták, aztán pedig megvonták tőlük a jogot? E vidékek ugy vannak, mint Debreezen és a sopronmegyei Csepreg, a hol azért, mert ott czukorgyárak léteztek, felemelték az adót azon a czímen, hogy azok répatermelő vidékek. Egy évre rá megbukott M debreczeni czukorgyár, ugy hogy már most répát ott nem termelnek, hanem azért az adó most is 150°/c kai magasabb. Ez, t. ház, a legégrekiáltóbb igazságtalanság. (Igás! a szélső baloldalon.) Nemzetgazdasági tekintetben sem képzelhetek nagyobb absurdumot — bocsánat a szóért, de csak az illik rá -- mint azt, hogy \ émely vidéktől, melynek ép oly speciális terméke a dohány, mint más vidéknek a bor vagy a gyümölcs, elv unják a termelési jogot. Meggátolni, hogy Vitnyéd vagy Vék termeljen dohányt, ép annyi, mint kimondani azt, hogy a tokaji hegyeken nem szabad szőlőt termeszteni, hanem csak krumplit! (Derültség.) Az analógia tökéletes. A t. minister ur hivatkozott a nagymérvű csempészetre. Megengedem, hogy csempésznek, sőt Komárommegyére vonatkozólag hallomásból magam is tudom. Én nem vagyok dohányos ; én sem véki, sem akármiféle más dohánykedveért sem venném hasznát a csempészésnek, ép ugy, mint maga a pénzügyminister ur sem. (Felkiáltások a szélső balon: 0 bizony veszi!) 0 sem dohányos, így hát egészen érdek nélkül szólhatok. Nem is tudnám megitélni, hogy azok a dohányok csakugyan oly kitünőek-e ? Mondom tehát, hallomásból tudom, hogy Gyallán, Veken, e nevezetes dohánytermelési telepeken és Vitnyéden is, de fb'kép a két első helyen, nagymérvű csempészések fordulnak elő. De hogyan? A királyi közegek közreműködésével! A fináncz nem teljesíti kellőképen kötelességét; vagy azért, mert a dohány őrizetére kirendelt pénzügyőröknél hiányzik a szakértelem, vagy pedig bizonyos tekintetben hozzáférhetők. Nem ;ikarok gyanúsítani senkit; de Komáromban mindenki tudja azt, hogy a ki véki szűz dohányt akar venni, menjen a postára, a postakocsisoknál kap; a cariol-postán szokták behozni. A cariolt senki sem vizitálj a, azon hozzák be csomagszámra a véki, gyallai dohányt. De igy van ez másutt is. Gyakran maga a fináncz ül azon kocsin, melyen a dohányt csempészik be. A csempészetért tehát maga a kormány felelős, mert ő felelős a közegekért, mert olyanokat állít oda, a kik feladatukat elég lelkiismeretesen nem teljesítik, vagy teljesíteni nem képesek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, tegyük fel, hogy a termelők Vs a csempész, de 2

/s-a nem az; megengedi az igazság, hogy 2

A-ad iparkodó termelőnek lehetetlenné tétessék, hogy az ő par excellence dohánytermesztésre hivatott földjeiket e czélra ne használhassák és elvonassék tőlük a termelési engedély azért, hogy amazok csenrpészkednek ? Ez kiáltó igazságtalanság. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez olyan, mint azon bába, a ki a fürdővel együtt a gyermeket is kiönti. Eltiltani azért valakit a termeléstől, mert esetleg azon a vidéken csempészek is vannak, mert a pénzügyminister ur közegei nem elég szemesek, nem eléggé megbizhatók, ez valóban a legmagasabb igazságtalanság. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Hiszen csempészkedés történik másutt is. például Heves megyében, a Jászságban, hol szintén kizárólagosan dohánytermelésre alkalmas földek vannak és a pénzügyminister ur mégis megengedi és igen helyesen, ott a termelést. Tegnap felszólaltam már, hogy a pénzügyminister ur bizonyos localís patriotismust helyez a dohánytermelési engedélyek kiosztásában. Ezt a dolgot hosszasabban bolygatni nem akarom, hanem kijelenjem, hogy minden esetre kárára van az országnak, ha a kormányt ily dolgokban kicsinyes helyi szempontok vezetik. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben, t. ház, két momentumot hoztam föl. Egyik az, hogy közgazdasági tekintetben ki-