Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

167. országos ülés január 23. 1886. 137 számíthatlanul káros az, hogy ha bizonyos ter- j melésre kizárólag alkalmas területektől mogvona­tik a termelési jog csak azért, mert a kormány illető közegei nem eléggé éberek és élhetetlenek; másodszor pedig a dohánytermelést nem tanul­mányoztak ugy, mint azt jövedelmezősége s az ország exportjának emelése szempontjából meg­érdemli. Én egyébiránt erre bővebben ki nem terjesz­kedem, hanem csak kérem a pénzügyminister urat tisztelettel arra, méltóztassék nyilatkozni, hogy az általam megjelölt vidékeken, különösen a dunai vidéken, Komárom, Sopron és Vas megyékben, mely megyék, mint a dohánytermelésre kiválólag alkal­mas első rangú vidékek ismeretesek s melyektől állítólag csempészet miatt a pénzügyminister ur a termelési jogot egészen megvonta, meddig méltóz­tatik e jogmegvonást fentartani akarni a minister ur és mikor engedélyezi ismét a termelést ? mert ha már történtek is visszaélések, azokat eléggé megbűnhődtek azok a szegény vidékek az által, hogy már évek óta megvonatott tőlük a termelési jog s nem méltányos, hogy ezért örökké szenved­jenek. Kérem a t. pénzügyminister urat;, méltóz­tassék e tekintenben az illetők megnyugtatására nyilatkozni. (Halljuk !) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Általában a dohányjövedéket illetőleg nézeteimet elmondottam tegnap, most csak ezen speciális kérdésre kívánok válaszolni. (Halljuk!) Hogy a csempészet fájdalom, elég nagy mér­tékben el van terjedve mindenütt a dohánytermelő vidékeken, az igaz, de leginkább el van terjedve ott, a hol kicsinyben történik a termelés, a hol csak egyes községek termelnek és nem az egész vidék általában. Ezen területeken nagy terjedelmüknél fogva sokkal nehezebb az ellenőrzés, mint ott, a hol a dohánytermelés általános. Ott a hol a csem­pészet oly általános, mint a hogy jeleztem, a hol ezen csempészet folytán a jó dohányt kéz alatt eladják és csak a rossz, hasznavehetetlen anyagot szolgáltatják át a kincstárnak, ott nemcsak ideig­lenesen — hanem kénytelen vagyok ezt kijelen­teni — egyáltalában a dohánytermelést nem enged­hetem meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Petrich István; T. ház! Nem volt szándé­kom hozzászólani a tárgyhoz, de minthogy ismerem a bajokat,méltóztassék, megengedni.líogy nézetemet néhány szóval előadjam. (Halljuk! a szélső bal­oldalon.) Nem vagyok jogosítva sem a t. pénzügyminis­ter urat, sem a kormánynak más tagját vádolni, mert itt nem a személyekben kell a bajokat ke­resni, hanem az intézményben, a hol a természetes ész kimutatja. Hol történik a legtöbb csempészet ? Ott, a hol a legjobb dohányt termelik, mert a bácsmegyei erős keserű dohányt nem csempészik, hanem csempészik, mint Thaly t. képviselőtársam KÉPVH. NAPLŐ 1884—87. VHI. KÖTET. mondta, az ó-gyallait, meg más kitűnő fajú dohányt. Mi következik ebből? Semmi más, minthogy azon vidékeken, a melyek tisztán arra volnának hivatva, hogy dohányt termeszszenek, épen a csempészet folytán kénytelen a t. kormány betiltani a terme­lést. Ebből csak az következik, hogy a dohány­monopóliumnak egyáltalában helye nincs, mert nincs ember, nincs hatalom, nincs minister, a ki a csempészetet meggátolja. Méltóztassék 10 forint adót vetni a dohányföldekre, de ne méltóztassék a szabad termelést, a gazdaközönség iparát, észszerű gazdálkodását korlátozni. Hiszen, ha nagyobb adó vettetik a dohányföldekre és általános lesz a do­hánytermelés, abból magának az államnak roppant jövedelme lesz, amit nem is kell semmi finánczczal ellenőrizni, hanem minden költség nélkül jön be a jövedelem. Adóztassák meg a pipát, mint a kártyát, ebből újra százezrek fognak bejönni, tartsa meg az állam a szivargyártást, csak a szabad termelést ne gátolja, mert ezt meggátolni ott, a hol a világon a legjobb dohány terem, azt a józan észszel össze­egyeztetni nem tudom. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ordódy Pál: T. ház! Thaly Kálmánt, kép­viselő ur felszólalása folytán és minthogy az ó-gyallai vidék dohánytermeléséről van szó, miután én épen azon járásból vagyok képviselő, méltóz­tassék megengedni a t. ház, hogy némi felvilágo­sítással szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) Először nem áll az, hogy O-Oyallán a dohánytermelés egészen betiltatott volna, mert azon vidék­nek szerencséjére a tilalom nem vitetett oly szigorúan keresztül, a mint tervezve volt, hanem megengedtetett, hogy egyes nagyobb termelők nagyobb területeken kellő felvigyázás mellett a dohánytermelést továbbra is folytassák. Másodszor kénytelen vagyok reetificalni Thaly képviselő urnak azon állítását, hogy a dohányföldek czímén a katasteri munkálatokban egyes területek maga­sabb adóval lettek megróva. Igenis áll az és azt érzi azon vidék. De kinek köszönhető ezen dolog, azt kénytelen vagyok a t. ház tudomására hozni. Ezt egy olyan katasteri járási becslőbiztosnak köszönhetjük, a ki épen ellenzéki érzelmeitől elragadtatva, minket, a kik kormány­pártiak vagyunk, magasabb adóval rótt meg. (Jól tette! a szélső baloldalon. Derültség.) Ma már a dolog az országos katasteri bizottságon is keresztülment, de nem lehetett a helyzetet eddigelé egészen ugy visszaállítani, a mint volt. Ezeket akartam a fenforgó kérdés alkalmából a t. képviselőháznak előadni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát senki sem kivan többé szólani, kérdem a t. házat: elfogadja-e a dohányjövedéki központi igazgatóság czímén előirányzott 80,064 forintot, 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom