Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-166
i2Q 1B6 « *««4g«» Ulé» Január 22. 1886, ezt komolyan hittem, mert hiszen erre az indokot maga a pénzügyminister ur szolgáltatta a Rába-szabályozásról szóló törvényjavaslat beterjesztése alkalmával, hol is ő magantalt indokolásában azon körülményre, hogy az állam által felveendő kölcsön azért ró az államra csak 1.000,000 forintot, mert a kölcsön az építkezési munkálatok előhaladásához képest fog érvényesíttetni. És hogyan állunk ma t. ház? Ugy, hogy az állam által viselendő végteher nem 1.000,000, hanem körülbelül 2.200,000 frt, mert a 6 évi törlesztési összeg kamatait számítva, a végeredmény 9.200,000 frt körül fogja magát kifejezni és ily számítás mellett és ily föltevésben szavaztatott meg annak idején a Rába-szabályozási kölcsön, hogy az állam által viselendő végleges teher, tudniillik a 6 év alatti befejezte után 1 millió frt lesz. Azon törvényjavaslat elfogadása után pedig ma a helyzet akként áll, hogy az állam a pénz tlgyminister ur eljárása folytán 1.200,000 frttaí nagyobb áldozatot kénytelen hozni, mint a minőre el volt készülve akkor, mikor ezen törvényjavaslat megszavaztatott; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) de felhoztam ezt egy másik okból is, azért tudniillik, hogy erre is mint egyik jelenségre rámutassak, hogy a mi államfinanciaink valóban a legnagyobb zavarok között mozognak és az eljárás minden módja és eszköze jó, hasznos és igénybe vétetik arra, hogy a talán igen könnyen bekövetkezhető zavarokkal szemben az állam ugy a hogy tovább eviczkelhessen. T. ház! Midőn ezeket megjegyezni bátor voltam, a t. ház szives engedelmével röviden még csak jelezni kívánom azon körülményt, hogy mi az, a mi engem az egyenes adóknál való felszólalásra érdemileg indított. T. ház! Méltóztatik tudni, hogy ugy a jelen kormány, mint ezen kormányt megelőzött kormányoknak minden időben egyik politikai hitágazatát képezte az adórendszernek reformja. Az adórendszer reformja igértetett minden időben. És ma mégis e tekintetben ott állunk, hogy a t. kormány ebbeli bölcsességét tisztán az igen sokba került és kétes értékű földadószabályozásba teljesen kimerittesse. Elhangzottak tehát azon remények, melyek 1868-ban a törvényhozást az adórendszer reformiának szüksége iránt még törvény által való kifejezésére is indították, mert az adóknak igazságosabb beosztása, a közgazdasági érdekek megfigyelése és az adózási képesség megfontolása, ma már mind olyan tekintetik, melyek a pénzügyi politikát egyáltalában nem dominálják. És a helyzet ott áll, hogy azon adórends'er, melyet a törvényhozás egyhangú kijeilentése 186S-ban rossznak tartott, még tovább építtetett és arra még raktak több emeleteket is az új adókban s ez által az adórendszer még gazságtalanabbá tétetett. Tudom, hagy egy | adózási rendszer gyökeres megváltoztatása nem könnyű dolog, de ez nem indok arra, hogy e tekintetben semmi sem történjék. Már pedig ha. látjuk azon aránytalanságot, a mi a direet és indirect adó között létezik, ha látjuk, hogy a direet adóknak sem rendszere, sem beosztása nem igazságos, ha látjuk, hogy az adó-százalékok olyanok, melyek az egyeseket arra utalják, hogy az adóbevallás tekintetében a legridegebben járjanak el az állam ellen, ha látjuk, hogy a személyes adó terén absolute semmi törekvés nincsen arra, hogy a különféle vidékek gazdasági viszonyai megfigyeltessenek, egy szóval, ha látjuk hogy a törvényhozás és kormány épen nem foglalkoznak az adórendszerreformjávalés az erre irányuló törvényes intézkedésekkel, akkor azt gondolom, hogy szomorúan constatálhatom azon körülményt, hogy e tekintetben nem hogy javulás elé mennénk, de nagymérvű visszaeséssel találkozunk. Ugy látszik nincs érzék erre nézve, pedig a panasz általános bent és kint és arra azután nem gondol senki, hogy miként lehetne ezen panaszokkal szemben helyes, czélszertí, kellő reformot és rendszabályokat létesíteni. Midőn én ezt mint szomorú eredményt constatálom, ezzel kapcsolatban kérem mégis a, t. kormányt, hogy gondoljon e kérdésre, mert valóban nem csak financiális, hanem a rossz adórendszer is összecsap az ország feje fölött. Különben én ezen adó bevételek leszállítását nem indítványozom, mert elismerem, hoffv lehet a beszedés körüli rideg eljárással ilyen eredményt elérni és csakis jelezni kívántam azt, hogy a kormánytól elvárhatnék, hogy az adóreformok tekintetében valahára valamit szintén lássunk. (Élénk helyeslés balfi 161). Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az elmondottak után részint bizonyos dolgokat constatálják, részint pedig egyes adatokat, melyet az előttem szólott t. képviselő ur felhozott, megezáfoljak. (Halljuk!) A t. képviselő ur annak bizonyítására, hogy a mi egyenes adónk nem bírnak a kellő expansiv erővel, adatokat hozott fel, melyekkel az én állításomat meg akarta czáfolni, A többi közt azt mondotta, hogy még a 11 millió emelkedésből, mely az egyenes adóknál 1878 és 1884 közt észlelhető, 10 millió frt esik az adóemelésre s csak 1 millió az expansiv növekedés. Engedelmet kérek t. képviselőház, ezen összeget nem lehet kihozni, vagy csak ugy lehetne, ha a szállítási adó egész összegét méltóztatnék hozzászámítani az 1878 óta történt adóemeléshez. Az adóemelés t. ház, itt csak 50%. Pedig, hogy a házadónál emelkedés van 1878 és 1884 között, azt a képviselő ur maga is constatálja; mert nem tagadja, hogy itt 1.900,000 frt f emelkedés van az eredményben. De tagadja a,