Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-166
166. orsäi'igos i'.Iűs januir 22. IS 119 mondok, hogy tudniillik ezen adónemnél az emelkedést jó részben a felemelt adó és a több vasút szülte. Ezeken kívül behozattuk egyéb apró adók is, de ezek nem rúgnak tetemesebb összegre. A felhozott adatok mutatják, hogy nem 4.600,000, hanem megközelítőleg 10 millió az az összeg, mely 1878—1884 közt az alkotott törvények alapján mint új adók jelentkeznek. De ha még két más körülményt veszünk figyelembe, azt gondolom, hogy nincs komolyan és igazságosan ítélő, a ki azt állíthatná, hogy nálunk az emelkedés nem a behozott áj adók, hanem főképen az adókivetés és szigorítása és az adók természetes növekvése folytán álló;t elő. E két körűimén/ a következő. (Halljuk! Halljuk!) Igaza van a pénzügyminister urnak abban, hogy a häzadónál 1878 — 1884 közt körülbelül 1.900,000 frtnyi különbözet mutatkozik és hogy ezen idő alatt a házadóra vonatkozó törvények nem változtak, vagyis ezen adónem alapja 1878ban ugyanaz volt, mint 1884-ben. I)e, t. ház, itt egy speciális esettel állunk szemben, ugyanis 1878-ban a házadók zárszámadási eredménye, sok mindenféle aprólékos körülmény folytán szállott le 6.800,000 forintra, mig ellenben a következő évben ezen adónem 7.900,000 írttal; 1880-ra 8.300,000, 1881-re 8.600,000, 1882-re 8.900,000, 1883-ra 9.200,000, 1884 re 8.900,000 frttal sze repel, hogy lehetséges tehát az, hogy egy évről a másikra a házadó 1.900,000 frttal emelkedjék, illetőleg maradjon vissza? Ennek oka azon körülmény, hogy mint tudni méltóztatnak, 1878-ban kezdődött nálunk, hogy ugy mondjam, schwungba jönni az adófeíügyelői intézmény, mely addig nem nagyon hatályosan működött. 1878-ban a bosnyák hadjárattal volt az ország elfoglalva és így az administratio oly nagy tevékenységet nem fejthetett ki. Majd akkor történt a pénzügyminister személyében is változás, a mely mindig a pénzügyi kormányzat bizonyos meglazulásával szokott járni. Szóval az 1878-iki eredményt a házadónál azért nem lehet szembe állítani az 1884-ikivel, mert a következő évek nagyfokú emelkedése azt mutatja, hogy 1878-ban oly körülmények folytak be a különben közigazgatásilag 8.600,000 frttal előirt adók befolyására, melyeket abnormisaknak kell tartanunk. De a t. pénzügyminister ur azt is mondta, hogy például a tőkekamat-adónál 1878 és 1884 között semmi változás sem történt és mégis az eredmény két millió különbözet, a mely nem lehet más, mint az adók természetes növekedése. Bocsánatot kérek, ez is tévedés. Mert 1873-ban alkottatott meg az a törvény, melylyel a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék megadóztattak és melynek eredménye a zárszámadásokban 1.900,000 'frttal van kifejezve. Ez által tehát megtaláltuk azon két millió különbözetet, melyet a pénzügyminister ur a maga javára ir. De azt is mondta a t, pénzügyminister ur, hogy azon kifogásaim, melyeket a költségvetési előirányzat illusoriussága tekintetében az általános vitában kifej eztem.nem állanak meg vagy legalább nem azon mérvben, mint én felhozni és meggyőződésem szerint igazolni is bátor voltam. Különösen két tételre hivatkozott a pénzügyminister ur, a vasművekre és vasutakra. A vasművekre vonatkozólag azt mondta, hogy ezeknek előirányzatánál a zárszámadási eredményeket vette cinozurául és ezek az ő számításait igazolták. Bocsánatot kérek, nem igazolták. Bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni azon törvényjavaslat indokolására, melyet beadott, midőn felvette az úgynevezett 18 milliós forgó tőkét és abban 1880—84-ig fix összegekben fejezi ki azon különbözeteket, melyeket egyfelől az előirányzat, másfelől a zárszámadások kitüntetnek és melyeknek eredménye az a 4.126,101 frt, melyet a pénzügyminister ur a szóban levő forgó tőkével, részben a vasművek költségelőirányzata netto-eredménye visszamaradása fejében az állampénztárba beszolgáltatandónak tart. Hasonló az eset a vasutaknál is. Az igen t. pénzügyminister ur erre nézve azt mondta, hogy az a 33.600,000 frt, mely 1885 re, mint a vasutak bruttó-bevétele volt előirányozva, ezen évben valószínűleg be is fog folyni, minthogy az október végéig befolyt összegek ez eredmény elérésének remélésére őt feljogosítják. Az 1885-iki vasúti bevételek bruttó-eredménye ma már teljesen ismeretes s tudjuk, hogy 32.500,000 frtot tett; tehát 1.100,000 frt azon különbség, a mi a pénzügyminister ur előtt már akkor is ismeretes volt, mikor kegyes volt beszédemre reflectalni és azt mondani, hogy a vasutak előirányzata megállhat azért, mert eddigelé a vasutak bruttó bevételeinek eredménye minden évben igazolta az előirányzatot. T. ház! Midőn igy a számokkal végeztem, még az általános vita alkalmával felmerült egy körülményre kívánok észre vételi tenni, (Halljuk! a baloldalon) mit én igen fontosnak tartok, részint az eljárás tekintetében, részint pedig jellemzéséül a pénzügyi viszonyoknak és ez a Rába-szabályozás. A Rába - szabályozásra vonatkozólag tett észrevételemre azt mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy ő nem tudja, mik ép képzeltem én azon kölcsön financirozását, mely a Rába-szabályozás következtében felveendő volt. Hát én akként képzeltem, hogy ezen kölcsön évenként azon mértékben lett volna realisalandó, a mint a Rába-szabályozási munkálatok successive előhaladnak. Én
