Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

113 166. orsíágos ttlé* jannár 22. 1883. 13. czím. Bánya- és erdészeti akadémia 103,297 forint. Elnök: Megszavaztalak. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Bányász-iskola Selmeczen 9,345 forint. Elnök: Megszavaztalak. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Bányász-iskola Felső-Bányán 10,106 forint. Elnök: Megszavazta tik. Zsilinszky Hihályjegyző (olvassa): Bányász-iskola Nagy-Ágon 505 forint. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Egyenes adók. Kendes kiadások. XVI. fejezet, 14. czím. Rendes bevételek. V. fejezet. 1 — 14. czím. Egyenes adók kivetési és beszedési költségei 850,000 forint. Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt lehetőleg rövidre szabandó felszólalásom tulajdonképcni tárgyára áttérnék, legyen kegyes megengedni a t. ház, hogy az általános vita alkalmával ugy a t. pénzügyi kormány részéről, mint ugyanakkor a ház engedelmével általam is felhozott némely számadatokra és tételekre vonatkozólag néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) Egyáltalában nem a feleselés! viszketeg, a mi engem erre indít, hanem főképen azon körülmény hogy egyfelől igazoljam azt, miszerint számadataim minden része, mit a pénzügyminister ur difficultálni méltóztatott, nem csak képzelt, de a valóságnak megfelelő. Másfelől, pedig hogy a helyzetet tisztázzuk és akképen járjunk el, hogy erőnk túl becsülésébe ne essünk, a mi pedig pénzügyi politikánknak mindenkor egyik hibáját képezi. De mielőtt erre áttérnék, tegnap nem akartam felszólalni azon jelentőségére nézve fontos, de terjedelmére nézve csekély dologra, melyre nézve a t. pénzügyminister ur Enyedy Lukács képviselőtársam kérdésére válaszolván, a szeszadóra vonatkozólag azon elhatározásának adott kifejezést, hogy a szeszadó előirányzatát leszállítani nem akarja és nem fogja, mert az 1884-ik évi szeptember, deczember havi eredmények az 1885-ikivel szemben azt mutatják, hogy e tekintetben 900,000 frtnyi javulás mutatkozott. Hát én, t. ház ezen összehasonlítást helyesnek el nem ismerhetem. Mert méltóztatnak tudni, hogy a szeszadó-törvény 1884. október 1-én lépett életbe és miután a szesztermelők hitelt élveznek, a dolog természetében van, hogy a felemelt új adó rovására 18^4. utolsó hónapjaiban misem folyt be, mig 1885-ben azon négy hónapban, melylyel partöcálni méltóztatott, az új adó teljes mérvben hatályban volt és igy ez az, a mi a, 900,000 forint szaporulatnak alapját képezheti. (Helyeslés lalfelől.) Ez oly alaptétel és igazság, melyet difficulíalni alig lehet. De ha már erről szólottam, megjegyzem, hogy a szesz kérdésében mutatkozó válság olyan természetű, mely a kormányt valóban annak megfontolására utalja, hogy vájjon nincs-e indokolva az, hogy az előirányzat erre tekintettel bizonyos összeggel leszállítassék, a mit én egyébiránt ezúttal indítványozni nem szándékozom. Ezeket előre bocsátva áttérek arra, mit a, pénzügyminister ur az általános vita alkalmával felhozott, azt mondta tudniillik, hogy nem ismeri el helyesnek felszólalásomnak azon részét, mely ben állítám, hogy az adók természetes fejlődése tekintetében javulás nem mutatkozik s ha van is valami, ez inkább csak a szigorú adókivetés és végrehajtás eredménye, de semmi esetre sem azon természetes fejlődés, mely alatt azon általános közgazdasági erjedés eredményét értjük, mely tudniillik az adók expansióját maga után vonja. És az összehasonlítást 1874. és 1886. közt tettem és pedig azért, mert 1874-ben adóemelés még nem volt, 1886-ban pedig az összes adóemelések kifejezésre jutnak. A pénzügyminister ur nem volt szives! az én kérésemet elfogadni és igy joggal constatálhatom, hogy számtételeim ellen alapos kifogást emelni nem lehet. De hát én elfogadom azon keretet is, melyet a pénzügyminister ur állított föl, midőn az 1878 iki eredményt hasonlította össze az 1884-ikivel és constatálta, hogy 1878-ban 85 milliót, 1 884 ben pedig 96 milliót tettek az egyenes adók végösszegei minek következtében tehát 11 millió az az összeg, a melylyel az egyenes adók nagyobb eredményt mutatnak fel. Ezt azután felbontva elemeire, azt mondta a pénzügyminister ur, hogy ebből körülbelül 6.400,000 az adóemelésekre, 4.GO0.O0O pedig az adók természetes fejlődésére esik. Felfogásom szerint a pénzügyminister ur ezen adata téves s ezért bátor vagyok a pénzügyminister ur szives figyelmét arra a körülményre felhívni, hogy az 1878—1884 közt a következő adóemelések hozattak be törvények által. (Halljuk! Halljuk!) A hadmentességi díj 3.108,160 frt. Az általános jövedelmi pótadó 3 millió frt, nem említvén azt a 3 millió frtot. mely az egyenes adóknál, tudniillik a törzsadóból üttetett le. A pénzintézeteknél elhelyezett tőke után fizetett adók összege 1.928,000 frt. A szállítási adónál, mely az 1881. évben alkotott törvény által 507o kai emeltetett és a melyet én expansiónak, habár e felett vita keletkezhetik is, még azért sem tartok, mert 1878ban sokkal kevesebb vasút volt üzemben, mint 1884-ben, én pedig a természetes növekedést nem abban keresem, hogy ezen adó bizonyos vidékeknek vasutakkal való ellátása következtében ezen vidékeken behozatik, hanem abban, hogy ugyanazon mennyiségű vasutaknak forgalma emelkedik-e vagy sem, noha, mint mondám, az alapot tekintve, minthogy itt beruházásról van szó, ezt némileg difficultáíni lehet is; de nézetem szerint minden esetre van valami igazság abban, a mit