Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

166. országos ülés január 22. 1S8E. 113 történt, a törvény azt rendeli, hogy az adó után esedékes késedelmi kamat vettessék Id és ha ezt, hogy megtörtént, rosszaim méltóztatik, a pénzügyministernek nem áll hatalmában másként cselekedni, mint a hogy a törvény rendeli. (Helyeslés jobbfelöl.) Szintigy áll a dolog a bélyegcsonkítás eseteiben is. Ha méltóztatnak megkívánni azt, hogy a visszaélések ellenében szigorúan járjon el a pénziigyminister, akkor ne méltóztassanak vádképen felhozni azt, ha a törvényt szigorúan megtartom. (Helyeslés jobbfelol.) Azt mondotta továbbá Szalay Károly képviselő ur, hogy furcsa helyzetben vannak az ellenzék részéről, mert az sem tetszik, ha általánosságban Bzólanak, az sem, ha concret eseteket hoznak fel. Reám nézve e vád nem áll, mert én minden esetre sokkal szivesebben veszem azt, ha concret esetek emlittetnek, akár hivatalos utón, akár itt; mert akkor módomban áll az ügyet megvizsgálni és ha szükséges, az orvoslás iránt intézkedni, viszont a mennyiben nem állanak — a minthogy a ma felhozott esetek közt is vannak olyanok — ez iránt itt a házban nyilatkozni. így például Olay képviselő ur által felemlített három eset közül az egyik az, hogy 100 írt hagyaték után 130 frt vettetett ki. Ez ügynek utána járok, hogy hol van a inba: a pénzügyministeriuraban vagy a pénzügyi bíróságnál és ha a képviselő ur kívánja, az eredményt vele közölni fogom. A mi a másik két esetet illeti, ezekre nézve méltóztassanak megengedni, a nélkül, hogy az eseteket és iratokat ismerném, már most is megmondhatom, hogy ezeket orvosolni nem lehet, még törvényváltoztatás útján sem. Egyik az, hogy három évre vettetvén ki a házbéradó, most a házbér csökkenése után nagyobb adót fizet az illető. Azon intézkedést, hogy a házbéradó 3 évre vettessék ki, nem a kormány kezdeményezte, hanem a pénzügyi bizottság javaslatára fogadta el a ház és helyesen; mert így az eljárás megkönnyittetett, minthogy az illető félnek nem kell évenként utána járni és e mellett sérelmet sem szenved, mert lm áll az, hogy 3 éven át több adót fizet, mint a, mennyi jelen jövedelmének megfelel, ez az utána következő években javára esik, mert akkor kevesebbet fog fizetni és ez által ki lesz egyenlítve, sérelme nem támad. E részben tehát hiba nincs. így áll a dolog a másik esetben is. melyet a képviselő ur felemlített, ama szegény asszony ügyében, kinek a sugárúton háza van, (Derültség.) Egy tekintetben csakugyan sajnálatra méltó az asszony, mert igen rossz jogi képviselője van, minthogy elmulasztotta törvényes jogával élni és az adóelengedés ügyében annak idején jelentkezni e kedvezmény megadásáért. A kormánynak nem lehet feladata az, hogy i\ felek érdekeit képviselje, az az illető fél köteKÉPVH. NAPLÓ. 1884~-87.VII1. KÖTET. ' lessége és érdeke, ki ha ezt elmulasztja, maga szenvedi kárát. (JJgy van! jobbfelol.) A képviselő ur határozati javaslatában azt kívánja továbbá, utasittassék a kormány, hogy az adó-, bélyeg- és illeték-törvényekre nézve még ez ülésszak alatt terjeszszen elő javaslatot azok módosítására nézve. Engedelmet kérek t. képviselő ur, ha vannak bajok és ezek oly nagyok, mint a hogy a képviselő ur emlegette, akkor ily nagyfontosságú kérdéseket néhány hét alatt megérlelni és az iránt javaslatot nyújtani be, több, mint a mennyinek megfelelni lehet. Vagy nem oly nagyok a bajok, mint ecseteitettek, akkor lehet rajtuk a nélkül is segíteni, vagy oly nagyok, mint állíttatott s ekkor nem lehet azokat néhány hét alatt orvosolni. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés jobbfdől.) Leskó István*. Személyes kérdésben csak annyit kiváaok megjegyezni, hogy én nem a pénz^ ügyminister urat értettem, hanem a pénzügyi közegeket, ezekre nézve kívántam, hogy utasíttassanak a törvény megtartására. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ezek is utasítva vannak ! Petrich Ferencz: Mindenekelőtt^megjegyzem, hogy én az adófelügyelőségnél óhajtottam felszólalni, de miután t. képviselőtársam Olay Lajos határozati javaslatot adott be s miután azt hiszem, hogy az általam elősorolandó concret eset által annak elfogadása érdekében a t. túloldalra is hatni leszek képes, itt mondom el nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) Nem szoktam t. ház, magánügyeim sérelmével a felsőbb hatóságokat és bíróságokat addig terhelni, mig az elégtételre a törvényes utón kilátásom lehet. Minthogy azonban az adófelügye]ősegek néha oly törvényellenes, hogy ne mondjam rabló eljárást' követnek az adózó polgárokkal szemben főleg, ha azok még baloldaliak is, a mi által ezek csak nem szavazati joguktól fosztatnak meg, engedje meg a t. ház, hogy nem mint panaszt, hanem mint vádat terjeszthessem elő a következő esetet, mely velem történt meg. (Halljuk! Halljuk!) Még 1860/61-ben vásároltam össze a gazdaságom szomszédságában mintegy 15 holdnyi ro3sz szőlőt birkalegelönek. E szőlőknek mintegy 25 tulajdonosa volt. Ezek egyike meghalván, eljött ennek apja hozzám azzal, hogy uram: vegye meg ezt a szőlőt, mely szomszédságában van. Erre. igen természetesen azt válaszoltam, hogy nem tehetem, inert az átírás sok nehézséggel jár s inert a fúld tulajdonosa nem él, az átírás nem is eszközölhető. Kérésére azonban ideiglenes szerző' dést kötöttem vele oly értelemben, hogy a vételárt akkor fizetem ki, ha a szőlőt nevemre írták. Ezen Í5