Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

166. cruágM Gl< vasúti állomásról sem hozatták haza. A tisztviselők mindezek daczára az irtó-szer árát kirótták az illetőkre. Akkor, midőn ennyire van sújtva, ily nagy adókkal van meg terhelve a nép, nem hogy könnyítve lennének a kezelés által annak terhei, hanem a kivetés körül előforduló lelkiismeretlen eljárások azokat még fokozzák, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek tarthatatlan állapotok, melyeket javítani kell és én épen ez okból csatlakozom az Olay Lajos t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Szilárd: T. képviselőház! {Halljuk! a szélső baloldalon.) A Bach- és Schmerling-korszakban a legnagyobb ellenszenvvel viseltettünk a zsandárok, policzájok és finánczok iránt. (Derültség.) Ez az ellenszenv, ugy látszik, ma is fennáll és pedig miért? Ezt mi egyedül a pénzügyminister urnak és az ő hatalmaskodásának köszönhetjük, azon oknál fogva, mert ezen szegény tisztviselők részére kiment egy pénzügyministeri ukáz, hogy tudniillik tartoznak a legnagyobb illetéket kiszabni, mert különben a kiszabott illetékért vagyonukkal és személyükkel felelősek; később egy évvel reá ismét kiadatott egy pénzügyministeri rendelet, melyben ismét az mondatott, hogy ha nagyobb illetéket szabnak ki a szükségesnél, akkor a szegény emberek kártérítéssel tartoznak. így tehát circulus vitiosus áll be, ugy hogy a szegény ember azt se tudja, mit cselekedjék. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a mostani súlyos állapotok abban találják megfejtésüket, hogy a legjobb törvények is a pénzügyminister ur által nem hajtatnak végre. És ebben t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van. Mert hozhat a parlament bármilyen törvényeket s ha azok nem hajtatnak végre, ugy a mint végrehajtani kell, a czél soha sem lesz elérve. Ezen visszaéléseknek, melyek az illetékeknél bélyegcsonkítások körül elkövettetnek, magyarázatát abban találom, hogy nem elég tisztviselő alkalmaztatik ezen ügyek kezelésére; mert mint a budapesti pénzügyigazgatóságnak a múlt években tett felterjesztéseiből kitűnik, ha 8—10 tisztviselővel több alkalmaztatnék, az illetékek behajtása nem húzódnék 4—5 esztendei?, sőt néha tizig is, hanem azok olykép kezeltetnének, hogy a hátralékos illetékek minden évben behajthatók lennének. A minister ur azonban e javaslatot nem fogadta el és ragaszkodott a régi slendriánhoz, nem szaporította a tisztviselők számát és most ott állunk, hogy az állam e miatt csak Budapesten évenként maga fél millióval károsodik, mert ha az illetékek nem hajtatnak be rögtön, a fizetésre kötelezett vagy megváltoztatja lakását vagy elköltözik vidékre vagy külföldre vagy meghal vagy elszegényedik. s január 22. 1886. IJJ Szükségesnek tartanám ennélfogva, hogy a pénztigyminister ur a tisztviselők kinevezése körül több tapintatosságot és igazságot tanúsítana, mint eddig tanúsított. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Szalay Károly: T. ház! A t. táloldal némelykor valóban különös helyzetet igyekszik teremteni. Ha erről az oldalról általános észrevételek tétetnek egy törvény rosszaságát vagy a kormány hibás eljárását illetőleg, a minister urak valamelyike vagy a túloldal tagjai előállnak azzal: hogyan lehet igy általánosságban beszélni, miért nem hoznak elő concret eseteket? ha pedig a concret esetek özöne, melyeket az ellenzék íelhoz, a t. túloldalt már-már agyonnyomja, akkor ismét találkozik a t. túloldalnak valamelyik tagja, mint ma például Török Zoltán képviselő ur, a ki azt mondja: mit fárasztjuk a képviselőházat ilyen esetekkel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megkísértem t. képviselőház, hogy akként cselekedjem, hogy a kecske is jói lakjék, a káposzta is megmaradjon, az az elmondom az esetet és nem nevezem a személyeket, azonban ha véletlenül a t. minister ur parancsolna velem, szívesen szolgálatára állok e tekintetben is. Felhozták itt elvtársaim, hogy rossz a törvény, mások ismét azt, hogy rossz a kezelés. T. ház, nem új dolog az, hogy a legrosszabb törvény is elviselhetővé válik jó kezelés által és a legjobbb törvény elviselhetetlenné rossz kezelés által; akkor azonban, ha a rossz törvényt még rosszabbul kezelik, előállnak azon tűrhetetlen állapotok, a melyek ma léteznek. Felhozatott, sőt e tekintetben Török Zoltán t. képviselő ur még oly indítványfélét is tett, hogy azon hivatalnokok, a kik az illetékkiszabással vannak megbízva, fegyelmüeg büntettessenek azon esetre, ha a törvényben megszabott illetéknél nagyobb összegeket vetnek ki. Ez a létező körülmények közt igen nehezen volna keresztülvihető, különben azért, mert mint előttem már említtetett, a pénzügyminister ur majd minden évben újra emlegeti azt, hogy az illetékkiszabási hivatalnokok mindazon összegekért, melyekkel az állam netalán a kisebb kivetés által megkárosittatik, vagyonilag felelősek. Ennek természetes következése az, hogy a szegény hivatalnokot, kinél — mint tudomásom van — ritka hónap telik el, hogy több-kevesebb összegeket tőle a számvevőség ellátása után ép ily hibákért be ne követeljenek, megteszi azt, hogy kétes esetben — pedig a mostani törvények szerint majd minden eset kétes — nagyobb összeget vet ki, mint maga is helyesnek tartja. Ez csak egyrészről volna nagy hiba, azért tudniillik, mert a félnek haszontalan utánjárást okoz. De van a dologban más baj is és felszólalásommal különösen azt akarnám elérni, hogy e tekintetben a t. pénzügyminister ur nekem felvilágosítást, illetőleg megnyugtatást adna, mert ugy értesülök,.