Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-166
léi január 22. 1S88. 110 ÍM. oruagot ü] rozatot, tessék utána nézni és ha nem igaz, nem vagyok becsületes ember. És a legfőbb bíróság is kénytelen volt a pénzügyi igazgatóság határozatát helybenhagyni, mert a törvény csakugyan elévültnek mondja ki az illető református egyház követelését. Mondhatom t. ház, ilyen és hasonló esetek épen nem ritkák. Egy budai háztulajdonos például kiadta házát haszonbérbe, iskolai czélokra 2,800 forintért. Történt azonban, hogy az iskolának nem kellett a ház, privát emberek pedig csak 700 forint haszonbért fizettek érte. Az a szegény ember folyamodik, hogy ő c&ak negyed részét kapja már az előbbi bérnek; de miután az adó három évre vettetik ki, a pénzügyi legfőbb bíróság kénytelen volt az adót 2,800 forint után kivetni. A sugár - utón egy szegény özvegyasszony építtet egy nagy házat. (Élénk hosszas derültség.) Azért szegény, mert özvegy. Az ügyvédje elfelejtette bejelenteni, hogy a ház már felépült és használatba vétetett; a pénzügyi legfőbb bíróság igaz, hogy a törvény alapján, kénytelen volt helybenhagyni, hogy az a szegény asszony fizesse az adót, daczára, hogy a ház — nem tudom — 15, vagy 30 évig adómentes lett volna. Mondom t. ház, ilyen és hasonló esetek ezer számra vannak, de én többet felsorolni nem akarok. A felhozott esetekből is csupán azt akartam kimutatni, hogy ezen biróság, mely hivatva van a pénzügyi igazságszolgáltatást eszközölni, a rossz törvények miatt az anyagi igazságszolgáltatás érdekében határozatot hozni nem képes. Mégis a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem szükséges a törvényeket javítani; én pedig azt hiszem, t. ház, hogy ilyen törvények jogállamban fenn nem állhatnak. Nem akarok kiterjeszkedni a kezelés körül előforduló dolgokra, én itt a törvényhozó testületben csak a törvény rosszaságát hangsúlyozom és azon iparkodván segíteni, ismételem múlt évi határozati javaslatomat és ha a t. pénzügyminister ur, meggyőződve az általam felhozott esetek valódiságáról, még sem fogja szükségét látni, hogy a törvények módosíttassanak, én beváltom igéretemet és magam vagy másokkal egyetértőleg már a legközelebbi héten törvényjavaslatot fogok ez iránt benyújtani. Határozati javaslatom a következő: Utasítsa a ház a pénzügyministert, hogy az adóilleték- és bélyegtörvények módosítása iránt még ez ülésszakban törvényjavaslatot nyújtson be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Papszász Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Az illetékkiszabási hivatalok eljárására és működésére vonatkozólag óhajtok én is a t. ház engedelmével pár megjegyzést tenni. (Halljuk!) A pénzügyi bizottság jelentése szerint a pénzügyi bíróságoknál felhalmozott hátralékok elenyésztetése végett szükségessé vált az intézkedés. Ha keressük az okokat, honnan származnak ezek a hátralékok, azt hiszem, nem csalódom, ha ezen hitemnek adok kifejezést, miszerint a nagy hátralék legnagyobb része az illetékkiszabási hivataloknak a felek irányában való hátrányos és káros eljárásából származik. (Ugy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Nem tudom, az illetékkiszabási hivatal mily utasítással van ellátva, eseti ega téves kivetés folytán az államkincstárnak a közegek a károkért vagyoni felelősséggel tartoznak-e, de az tény, hogy igen kevés százaléka a kivetéseknek olyan, a melyhez szó nem férhet; sőt határozottan merem állítani, hogy ha egy ügydarab, teszem egy adás-vételi szerződés négy különböző illetékkiszabási hivatalnak nyújtatnék be, mind a négy, egyik a másiktól egészen elütő, a törvényesnél valószínűleg nagyobb összeget vezetne a fizetési meghagyásra. Az ilyen fizetési meghagyásba bevezetett összegek, ha ingatlanokról van szó, ugy gyakorta, mielőtt még a fél kezébe jutna a meghagyás, betábláztatriak. Jó, ez az államkincstár érdeke; de akkor, mikor a fél lerótta tartozását, méltán várhatná, hogy utasítva lennének azok a hivatalok a kitörlésre és ne várnának három-négyszeri sürgetést, (Ugy van! balfélöl) hanem eszközölnék a kitáblázást a nélkül is. Tudom, hogy a kiszabási hivatalok ez eljárása ellen esetleg orvosláshoz lehet nyúlni, hanem ez igen sok költséggel, sok utánjárással van egybekötve, kivált a szegényebb osztályra nézve, (Ugy van! balfelöl) a melyhez tartozóknak, ha egy ilyen dologban lépéseket akarnak tenni, járatlanságukat gyakorta kizsákmányolják és sokkal többe kerül nekik az eljárás költsége, mint a mennyit az által nyernek; ilyenkor nincs mit egyebet tenniök, minthogy megnyugszanak ezen tapasztalatok után és félve várják az adóvégrehajtót. (Ugy van!a szélső baloldalon.) Nem foghatja, t, ház, senki kétségbe vonni az adók nagyságát; ennek megítélésénél pedig még okvetlen számba kell venni az ehhez hozzájáruló terhet, a mely ép annyira terheli a népet, mint maga az adó; a községi pótadókat, az ország igen nagyszámú községében a vízszabályozási költségeket — nem is említve egynéhány különös esetet, melyben az ország néhány vidéke különösen sujtatik — ilyen például az, hogy némely községben akkor, midőn a lakosság egyetlen keresetforrását, a szőlőt, a phylloxera egészen elpusztította, kivetettek rájuk egy adót, melyet ők phylloxera-adó néven ismernek. Az illető vidékre küldött irtószer ára ez, mely szert nem j is használták az illetők, sőt hajói tudom, még a
