Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

166. •miágos tlea J*na6r 22. 1816. íoy gyát terhelő egyenes adók vonhatók le" s harmadszor sérti a folyamodót s vele együtt az egész lelkészkedő papságot, mert a végzés szerint a lelkészi munkakör hiába való, semmis és egy tisztviselő, egy pap — ki annyi évi fáradság — szellemi tőke — után valami hivatalra, javadalomra tett szert, fizetését ingyen kapja. Egy másik praegnans eset Sárosmegye Makovieza a legterméketlenebb kerületben történt és itt hivatkozom Sárosmegye árvaszéki hivatala tisztviselőire, hol egy nyolczad telekrész után 70 forintnyi illeték ki volt szabva. (Derültség a haloldalon.) Az egész telek nem ér annyit! Ezeket s ezekhez hasonló más mindenféle természetű eseteket latba véve, könnyen kimutatható, hogy jelenlegi pénzügyi közegeink a XH. században dívott ismaelita szerepetjátszanak. (Ugy van! a báloldalon.) Mi idősebbek, kik átéltük a Bach-korszakot, azt tapasztaljuk, hogy a Bach-rendszer csak halovány másolatnak tűnik föl az alkotmányos secaturákkal szemben. Mert ugy áll a dolog t, ház, hogy nem a súlyos terhek, nem a törvény szigorú intézkedései, de a tisztviselők tapintatlansága teszi gyűlöletessé egész adórendszerünket. (Ugy van! a baloldalon.) Mindenre, a legnagyobb tapintatlanságokra, melyeket elkövetnek, paragraphusokat idéznek, melyek épen ellenük tanúskodnak. Egy rókáról tiz bőrt húznak, a már rég megfizetett adókat, illetékeket évek multán ismét követelik s behajtják. 1S55. évben elhalt egy birtokos, 1857-ben leíizettetett az illeték, 1885-ben újonnan jelentkeztek és ha az új birtokos 28 év múlva meg nem találja a kifizetett illeték nyugtáját, zaklatásoknak ki van téve. Egy barátommal történt oly eset, hogy egy huszomhárom forintot tevő illetékösszeget annak befizetése után három év múlva újra exequalták. Nyugtákat követelnek, de kérdem, lehet-e a szegény adózónak évtizedekre nyugtákat tartani? Tudvalevő dolog, hogy szegény körjegyzőink valóságos helotái a pénzügyi közegeknek. Hogy mit követelnek tőlük e közegek ? arról sokat beszélhetnének ők, de hát nem beszélnek, mert a finanez-beamter kedvenez eorrectivuma, a kegyetlen bírságolás Damokles-kardként lebeg felettük. A legimmorálisabb oldala adóbehajtási rendszerünknek azonban az, hogy az adózó soha sem tudja biztosan, mennyivel tartozik? s midőn mindent megfizetett, a mit tőle követeltek, akkor egykét hét múlva megint csak arra ébred, hogy új fizetési meghagyást, vagy adóintő skartétát kap, vagy mint Hontmegyében, sátoros ünnepen berohan a lelkészlakba a végrehajtó és törvénytelen alapon zár alá veszi a lelkész vagyonát, vagy pedig mint Nógrádban, hivatalnoki önkényből lefoglalják és árverezik a katholikus plébános szarvasmarháját, hogy egy törvénytelen bírságot megj vegyenek rajta. Kamat, bírságolás, exeeutio napirenden van. Fuss vagy fizess, ebből áll a mi adóbehajtási rendszerünk moralitása. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Ezeknél fogva én határozottan a gyökeres rendszer-változtatásnak híve lévén, arra kérem a t. pénzügyminister urat, miszerint az illető közegek oda utasíttassanak, hogy csakis a törvények értelmében járjanak el. (Helyeslés a baloldalon.) Olay Lajos: T. ház! Én a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával bátor voltam előhozni, hogy az adó-, bélyeg- és illeték-törvények rosszaságában és nemcsak azoknak kezelésében keresendő azon jogtalanság, mely az egyes adózó polgárok ellenében Magyarországon, a jogállamban, elkövettetik. A t. pénzügyminister ur akkor, mikor én kértem, hogy legyen szíves ő ezen törvények módosításáról gondoskodni, ellenkező esetben én leszek bátor ez irányban törvényjavaslatot nyújtani be, oda nyilatkozott, hogy ő ezt nem találja szükségesnek. A gyakorlati élet bebizonyította, hogy a t. pénzügyminister ur tévedett és nem én. Hogy ez ugy van, a gyakorlat igazolta. Ma meggyőződésem és hivatalos tudomásom szerint a pénzügyi igazságszolgáltatás teljes lehetetlen, az anyagi igazságot a törvény rosszasága teljesen megöli, ugy hogy a pénzügyi legfőbb bíróság nem képes a polgárok érdekének megfelelő igazságos ítéletet hozni. Erre ezer példa van a pénzügyi legfőbb bíróság döntvényeiben. Nem akarom fárasztani a t. házat concretese| tek felhozásával, mert tudom, hogy nem szeretik a | példákat, de egy-kettőt mégis felhozok. {Halljuk! | Halljuk! a S2élső baloldalon ) 1 Történt Gömörmegyében, hogy egy reforj matus egyház bizonyos embernek örököséül neI veztetett ki. Az örökség után — a t. pénzügy| minister ur tudni fogja, mert igen ecclatans az eset I — 130 frt illetéket vetettek ki és ezen 130 forintot, l mielőtt a hagyaték letárgyaltatott volna, erőszakkal behajtották. (Mozgás.) Az államtitkár ur is tudja. Mikor lefizették a 130 forintot s letárgyaltatott a hagyaték, akkor kitűnt, hogy a református egyház csak 100 forintot örökölt. Ekkor az egyház folyamodott a pénzügyigazgatósághoz, azt mondván, hogy 100 forint örökség után csak nem fizethet 130 forint illetéket. A pénzügyigazgatóság ki is igazította és 10 forintban állaj pította meg az illetéket. Folyamodott most az í egyház, hogy 120 forintot adjanak neki vissza, I mert ő csak 100 forintot örökölt. Azt mondja í erre a pénzügyi igazgatóság: „Igazad van, csak 10 ! forintot kellene fizetned, de most már elévült az ügy, nem adhatom vissza a pénzedet". (Zajos derültség a szélső baloldalon. Mozgásjobbfelől.) Becsületemre mondom igaz, magam olvastam a hatá-