Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos ülés január 18. 1SS6. í> önök pártja más ajándékot az országnak, mint azt a szabadelvű Boszniát, a melynek elfoglalásához, megvallom, elveim, meggyőződésem ellenére, mint katona én is kénytelen voltam hozzájárulni. (Derültség.) Ez az egyetlen ajándék, melyet a legutóbbi 10 év hozott a nemzetnek. És ha majd e fenyves madarak, levágott orrok és sziklák hazája hekebeleztetik a tágabb hazába és e tágításból nekünk is jut egy jó rész, új alkalom kínálkozik a hegedű söknek, hogy elhúzzák a beruházási nótákat. Hosszú idő 10 év, elég arra, hogy bebizonyíthassa egy kormány, különösen béke idején, mire képes és sokra volt képes, még olyanokra is amiről nem akartuk feltenni, hogy erre is képes legyen. Megtermett a szabadelvű főrendiház, megtermett a szabadabb elvű 5 éves mandátum s megterem a legszabadabb elvű 54. §. s ha a történetíró gondolkodik majd azon, miért volt ez a kor tulajdonkép szabadelvű, reá fog talán jönni, hogy elveik oly szabadok voltak, mint a madár, minden törvényjavaslatnál elrepültek s csak a választások alatt térnek vissza, de nem mint Noe galambja olajággal, hanem vagy kinevezési okmány — hontmegyei ukáz — vagy egy kis rendelkezési alappal csőrükben. (Derültség a szélső baloldalon.) S majd ha Magyarország 1000-ed éves jubileumát államjószágok nélkül, nyakig adósságban üli, a nemzet, a főrendi osztály gondolkodva mogorván, a régi hazai nemesség szegényen, az iparos ipar nélkül, a gazdálkodó saját búzájába fulladozva, jelenik meg s majd ha a fényes palotából oda hangzik a ministereJnök szájából „Vétaí e'est moi": akkor a bárány türelmű nemzet fel fog kiáltani „quo usque tandem Catilina?" (Tetszés a szélső báloldalon). S akkor, t. ház, eljön a perez, a melyre tegnap Prileszky t. képviselőtársam szólított fel, hogy csinálják jobban mint mi ha tudják s e párt elvei alapján iparkodni fog azt jobban csinálni, vagy ha nem tudja, tudni fogja arra kötelességét, hogy menjen egy olyanhelyről, melyet piograminja szerint betölteni nem tud. S minthogy t. ház, nincs hosszú nóta bármily jó hegedűs muzsikaija is, a melynek egyszer vége ne legyen, még a íakada1 ómnak még a jubileumnak is vége van. A ki sebesen megy fel, midőn felért vagy megáll, vagy lefelé kell jönnie. Önök t. kormány, a nemzet bizalmának lépcsőjén könnyen mentek, felértek a legmagasabb pontra. Az út onnan csak lefelé vezet. És midőn 10 évvel ezelőtt önök egyensúlyt ígérnek és ma az utolsó fordulónál lassú tempót jelentenek, nem követelhetik, hogy ígéretükben bízzunk s mivel azt elvünk alapján nem teszszük: nem fogadhatjuk el a költségvetést. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula I T. ház! (Halljuk l Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédjének első részére, minthogy prosodiával foglalkozni egyáltalán nem szoktam, nem fogok megjegyzéseket tenni. A mi beszédjének két főpontját illeti egyik, azok egyikére rectificatióként felhozok egy tényt. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy azt látja, hogy Fiúméban a hol nemzetiségi kérdés és nemzetiségi üzelmek ezelőtt egyáltalán soha sem fordultak elő, most ilynemű jelenségek mutatkoznak. Azt hiszem a t. képviselő ur meg íog nekem bocsátani, ha ezzel szemben azt mondom, hogy ez állítása a legközelebbi történetnek alapos nem ismerésén alapulhat csak, mert másként a t. képviselő urnak, ha igazán komolyan foglalkozik Fiume dolgaival és én hiszem, hogy ő komolyan foglalkozik tudnia kellene, hogy ott erős horvátpárt létezett 48 előtt és 48 után és minden időben és e párt nemcsak életjelt adott magáról, hanem sokszor fenyegette is e várost azzal, hogy felül fog kerekedni. A mit tehát a t. képviselő ur állított, az nem mostani, nem új tünet, hanem fájdalom, a történetnek valóságos consequens ténye. (ügy van! jobbfelöl.) A másik, a mit a t. képviselő ur mondott, az, hogy mi, vagy a ministerelnök ur, a mit a t. képviselő urak ott azon oldalon a közgazdasági állapot satnyulásáról, kereskedelmünk megbénulásáról és egyáltalában a helyzet valódi feltárásáról beszélnek, ezt csak hallgatással fogadjuk. Legyen a t. képviselő ur igazságos, és én hiszem, hogy tud igazságos is lenni, mert legalább beszédét a szenvedély hangja nem hatolta át annyira, hogy ne hinném, hogy bir az igazság iránt fogékonysággal. Hát azon állapotok, melyek itt ez országban vannak de a mely állapotok egész Európára nyomasztólag hatnak, csak a t. képviselő urak által említtetnek fel és nem a háznak minden tagja, által, a ki ezen ország jövője és feivirágozása iránt érdeklődéssel viseltetik? Hogy felfogásaink bizonyos tekintetben eltérnek, az nagyon természetes dolog; de higyje meg a t. képviselő ur, hogy ha a t. képviselő urnak és a túloldalon ülő képviselő uraknak felfogása az, mely a nemzet megerősödésére, az ipar, a kereskedelem s általában a közgazdasági állapotok felvirágzására vezet: akkor a t. képviselő uraknak nyomába fog állani a nemzet, és a t. képviselő urakat fogják követni nem csak azok, a kik itt a ház ezen oldalán ülnek, hanem fogja követni mindenki, a ki az ország felvirágozását szivén viseli. (Helyeslés jobbfelől.) Felfogásaink igen is eltérők. Az a kérdés, hogy ami felfogásunknak adnak- e igazat a nemzet valódi factorai, vagy az önökének, (ügy van! jobbfelől.) Ezeket előre bocsátva a t. háznak elnézését kell kikérnem, hogy a vita ily késő stádiumában felszólalok én ki, egyáltalában nem tarthatok és nincs is szándékom igényt tartani arra, mert jogosítva sem vagyok reá, hogy akár ezen pártnak, a melynek padján ülök, akár a kormánynak nézetét képviseljem. Felszólalok itt azon őszinteséggel,