Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos ülés január 18. 1SS6. í> önök pártja más ajándékot az országnak, mint azt a szabadelvű Boszniát, a melynek elfoglalásához, megvallom, elveim, meggyőződésem ellenére, mint katona én is kénytelen voltam hozzájárulni. (De­rültség.) Ez az egyetlen ajándék, melyet a legutóbbi 10 év hozott a nemzetnek. És ha majd e fenyves madarak, levágott orrok és sziklák hazája hekebe­leztetik a tágabb hazába és e tágításból nekünk is jut egy jó rész, új alkalom kínálkozik a hegedű söknek, hogy elhúzzák a beruházási nótákat. Hosszú idő 10 év, elég arra, hogy bebizonyít­hassa egy kormány, különösen béke idején, mire képes és sokra volt képes, még olyanokra is amiről nem akartuk feltenni, hogy erre is képes legyen. Megtermett a szabadelvű főrendiház, megtermett a szabadabb elvű 5 éves mandátum s megterem a legszabadabb elvű 54. §. s ha a történetíró gon­dolkodik majd azon, miért volt ez a kor tulajdon­kép szabadelvű, reá fog talán jönni, hogy elveik oly szabadok voltak, mint a madár, minden tör­vényjavaslatnál elrepültek s csak a választások alatt térnek vissza, de nem mint Noe galambja olajággal, hanem vagy kinevezési okmány — hont­megyei ukáz — vagy egy kis rendelkezési alap­pal csőrükben. (Derültség a szélső baloldalon.) S majd ha Magyarország 1000-ed éves jubileumát állam­jószágok nélkül, nyakig adósságban üli, a nemzet, a főrendi osztály gondolkodva mogorván, a régi hazai nemesség szegényen, az iparos ipar nélkül, a gazdálkodó saját búzájába fulladozva, jelenik meg s majd ha a fényes palotából oda hangzik a minis­tereJnök szájából „Vétaí e'est moi": akkor a bá­rány türelmű nemzet fel fog kiáltani „quo usque tandem Catilina?" (Tetszés a szélső báloldalon). S akkor, t. ház, eljön a perez, a melyre tegnap Prileszky t. képviselőtársam szólított fel, hogy csinálják jobban mint mi ha tudják s e párt elvei alapján iparkodni fog azt jobban csinálni, vagy ha nem tudja, tudni fogja arra kötelességét, hogy menjen egy olyanhelyről, melyet piograminja sze­rint betölteni nem tud. S minthogy t. ház, nincs hosszú nóta bármily jó hegedűs muzsikaija is, a melynek egyszer vége ne legyen, még a íakada­1 ómnak még a jubileumnak is vége van. A ki sebesen megy fel, midőn felért vagy megáll, vagy lefelé kell jönnie. Önök t. kormány, a nemzet bizalmának lépcsőjén könnyen mentek, felértek a legmagasabb pontra. Az út onnan csak lefelé vezet. És midőn 10 évvel ezelőtt önök egyensúlyt ígér­nek és ma az utolsó fordulónál lassú tempót jelen­tenek, nem követelhetik, hogy ígéretükben bíz­zunk s mivel azt elvünk alapján nem teszszük: nem fogadhatjuk el a költségvetést. (Elénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula I T. ház! (Halljuk l Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszéd­jének első részére, minthogy prosodiával foglal­kozni egyáltalán nem szoktam, nem fogok meg­jegyzéseket tenni. A mi beszédjének két főpontját illeti egyik, azok egyikére rectificatióként felhozok egy tényt. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy azt látja, hogy Fiúméban a hol nemzetiségi kérdés és nemzetiségi üzelmek ezelőtt egyáltalán soha sem fordultak elő, most ilynemű jelenségek mutatkoznak. Azt hiszem a t. képviselő ur meg íog nekem bocsátani, ha ezzel szemben azt mondom, hogy ez állítása a legközelebbi történetnek alapos nem ismerésén alapulhat csak, mert másként a t. képviselő urnak, ha igazán komolyan foglalkozik Fiume dolgaival és én hiszem, hogy ő komolyan foglalkozik tudnia kellene, hogy ott erős horvát­párt létezett 48 előtt és 48 után és minden időben és e párt nemcsak életjelt adott magáról, hanem sokszor fenyegette is e várost azzal, hogy felül fog kerekedni. A mit tehát a t. képviselő ur állí­tott, az nem mostani, nem új tünet, hanem fájda­lom, a történetnek valóságos consequens ténye. (ügy van! jobbfelöl.) A másik, a mit a t. képviselő ur mondott, az, hogy mi, vagy a ministerelnök ur, a mit a t. képviselő urak ott azon oldalon a közgazdasági állapot sat­nyulásáról, kereskedelmünk megbénulásáról és egyáltalában a helyzet valódi feltárásáról beszél­nek, ezt csak hallgatással fogadjuk. Legyen a t. képviselő ur igazságos, és én hiszem, hogy tud igazságos is lenni, mert legalább beszédét a szen­vedély hangja nem hatolta át annyira, hogy ne hinném, hogy bir az igazság iránt fogékonysággal. Hát azon állapotok, melyek itt ez országban vannak de a mely állapotok egész Európára nyomasztólag hatnak, csak a t. képviselő urak által említtetnek fel és nem a háznak minden tagja, által, a ki ezen ország jövője és feivirágozása iránt érdeklődéssel viseltetik? Hogy felfogásaink bizonyos tekintetben eltérnek, az nagyon természetes dolog; de higyje meg a t. képviselő ur, hogy ha a t. képviselő urnak és a túloldalon ülő képviselő uraknak felfogása az, mely a nemzet megerősödésére, az ipar, a kereskedelem s általában a közgazdasági állapo­tok felvirágzására vezet: akkor a t. képviselő uraknak nyomába fog állani a nemzet, és a t. képviselő urakat fogják követni nem csak azok, a kik itt a ház ezen oldalán ülnek, hanem fogja követni mindenki, a ki az ország felvirágozását szivén viseli. (Helyeslés jobbfelől.) Felfogásaink igen is eltérők. Az a kérdés, hogy ami felfogá­sunknak adnak- e igazat a nemzet valódi factorai, vagy az önökének, (ügy van! jobbfelől.) Ezeket előre bocsátva a t. háznak elnézését kell kikérnem, hogy a vita ily késő stádiumában felszólalok én ki, egyáltalában nem tarthatok és nincs is szándékom igényt tartani arra, mert jogo­sítva sem vagyok reá, hogy akár ezen pártnak, a melynek padján ülök, akár a kormánynak nézetét képviseljem. Felszólalok itt azon őszinteséggel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom