Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

6 162. országos ülés január IS 1886. a melylyel minden képviselő tartozik saját nézetét | kifejteni és ha netalán valaki az általam elmondottak bírálatába fog bocsátkozni, méltóztassék azokat, miket elmondok, mint egyéni nézeteim kifejezését bírálat alá venni. (Halljuk!) És most t. ház, bátorságot veszek magamnak a múlt szombati ülés alkalmával elmondott beszédekre reflectálni, mert e beszédek az ellenzéknek és általában e háznak oly kiváló egyénei által mondattak el, a kiknek beszédei és nézetei az országban — ezt eltagadni nem lehet — bizonyos sulylyal birnak és épen azért beszédeik felett mosolyogva napirendre térni nem lehet. Hogy gyenge tehetségem mellett is e beszédekre reflectálok, ezt méltóztassék kizárólag annak tulajdonítani, hogy bármilyen tehetségek álljanak is fel bizonyos nézetek elmondására, az azokkal való megküzdésre nem a dialeetica fegyvere, nem a stylusnak szépsége, hanem az igazság érzete szükséges. Ha az én beszédemben nélkülözni fogják az igazságot, akkor igenis hiú törekvés az, hogy e tehetséges emberekkel szemben sorompóba lépek, de ha az igazságot beszédemben feltalálják, ha nem mindenben is talán de bizonyosan egyes részletekben: akkor azt tartom, hogy jogosult volt felszólalásom. (Helyeslés! a jobboldalon.) T. ház! Sajátságos helyzet áll itt a magyar parlament előtt, mely sajátságos helyzetnek, — bármint gondolkoztam, bármint kerestem mását — ehhez hasonló helyzet alig tűnt fel parlamentben valaha, t. i. egy államban, melyben különféle nemzetiségek vannak, s hol a nemzetiségeknek bizonyos törekvései vannak, egy költségvetési vita alkalmával, midőn nemzetiségi kérdések általában megoldás elé nem vezethetők, e kérdések nem is azon egyes nemzetiségi képviselők, hanem az uralkodó, a valóságos nemzethez tartozó egyé nek által vettessenek fel. Én erre t. ház, sem a múltban, sem a történelem lapjain, sem a jelenben a parlamentek történetében példát nem tudok. (Élénk helyeslés ! jóbbfelöl.) És e jelenség annál megdöbbentőbb t. ház,— saját egyéni meggyőződésemet mondom el. mert oly nyomós érvek, s oly dolgok hozattak fel, melyek, ha igazak lennének, akkor az elmondott szavak azon kútforrást fogják képezni, melyből meregetni fognak mindazok, kik a nemzet ellen akár künn, akár benn, erőt akarnak szerezni. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon) T. ház, én soha senki hazafiságát kétségbe nem vontam és meg vagyok győződve arról, hogy Grtinwald Béla képviselő urat, ki ez állapotok festésében a legnagyobb részletességbe ment be, a hazafiság szelleme vezette s hogy ő a nemzet, a haza és az állam érdekeit tűzte ki végezeljául. De hogy beszéde valóban ezt fogja-e eredményezni, vagy nem, az igenis kérdés, mire én határozottan nemmel felelek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. ház! Hogy Grünwald Béla képviselő ur eszmemenetét kövessem, a t. képviselő ur előadja, hogy nézete szerint, midőn az 1867-ki kiegyezés megköttetett, az az innenső oldalon a a magyar fajra, a túlsó oldalon a németre, támaszkodott. Az egyik oszlop ott kiesett. 0 ebből semmi következtetést nem von le. Ha megengedi a t. képviselő ur, majd én fogok bizonyos következtetést levonni. Azt mondja a képviselő ur, hogy ő ugy találja, hogy a magyar faj, átvévén e missiót a nemzet s az állam érdekében átvállalt nagy küldetésének teljesítésében azon feladatoknak, melyeket egy nemzet maga elé tűzhet és tűz is, legnagyobb részben megfelelni képtelen volt. Azt állítja, hogy Magyarország administrationalis tekintetben alatta áll azon niveaunak, mely mellett a hazának bármely polgára kielégítést tudna nyerni. Tovább megy és azt állítja, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás oly állapotban van, mely mellett érdekeit egyetlen polgár sem látja kielégítve. Tovább megy azután és kimutatja, hogy a magyar társadalom társadalmi feladatainak megfelelni képtelen. Elsatnyultnak jellemzi a magyar fajt, a magyarnemzetet összehasonlítva a régivel Összes intézményeiben, életének minden nyilvánulásában. Mikor pedig ezeket elmondotta: akkor van egy orvosszere, melyet már három évvel ezelőtt „tisztviselőkkinevezése", azután „állami administratio" elnevezése alatt volt szerencsém tőle hallani, s a melyet most legújabban „európai állami administratio "-nak nevez. Ez az egyetlen orvos-szer, a melylyel ezen satnyuló, erejében megfogyatkozott s romlásnak indult nemzetet fentarthatónak véli. Azonban ebből nem vonta le a consequentiákat. Mi még megvagyunk — állítja a t. képviselő ur — de az a német faj, a mely túlfelől az állam kormányzatát vezette ; a mely a hatalmat gyakorolta s a melyet egy három százados erőszakos politika, a mely germanisationalis erejét az állam innenső felére is kiterjesztette, tartott a monarchia túlsó felében a hatalom teljén, az ma eddigi állásáról lehanyatlott. Pedig ennek volt állami administratiója és azt a képviselő ur sem fogja kétségbevonni, hogy Ausztria s az osztrák tartományok az administratio s az igazságszolgáltatás szempontjából azon a niveaun állanak, a melyet „európainiveaunak" neveznek. Itt megvolt ez az orvosság, mely nemcsak a hatalomban s a hatalom gyakorlásában, hanem a német faj elleni nemzetiségi agitatióknak felkeltésében is képezett pillanatnyi akadályt. (Ugy van! jóbbfelöl) Én azt hiszem, hogy ha nemzeti közérzület, a nemzeti összetartás és az ódon intézményekhez való ragaszkodás a nemzeti érzület fentartása mellett