Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

166. oruágos ülés január 21. 1886. 103 igazgatósági elnök beadta — a mint mondja az az interpellatio — lemondását és az elfogadtatott. Egy kis rectifiatióra azonban ez ÍB szorul, a mennyiben nem egyszerűen adta be lemondását, hanem azt kérte, hogy számára a szolgálat felmondassék. Méltóztatnak tudni azt, a kik a szolgálati viszonynyal ismeretesek, hogy ebben különbség van — és én méltányossági szempontból ezen módot, a melyet Tolnay kért, elfogadandónak véltem. A másik kérdés az, hogy minő okok idézték elő a lemondást és miért fogadtatott el: ez tulajdonképen az első kérdésben foglalt második kérdés. Előidézték bizony>s administrativ reformok, a melyeket Tolnay nem helyeselt és a melyek mellett ő tovább szolgálni magát hivatottnak nem érezte. Sajnáltam, hogy ez bekövetkezett, Tolnayt mint egyént tekintve, mert benne egy igen jnüvelt hivatalnok veszettel. (Felkiáltások balfelöl: És szakér 5 !) Thaly Kálmán: (Közbeszól.) Több volt, mint hivatalnok! B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: ... és sajnáltam műszaki szempontból, a mennyiben egy expeditivus ügyes, képzett műszaki erő veszett el; (TJgy van ! balfelől.) távolról sem mérlegelhettem azonban állását olyan fontosnak, hogy azon nélkülözhetetleneknek mutatkozott és kiváló administrativ reformoknak a keresztülvitele az ő állásának fentartása mellett mellőztessék. Nem egyéni szempontok voltak azok, a mik a reformot szükségessé tették, senki ellen, ellene sem voltak irányozva, ő azonban azokat elfogadhatlanoknak tüntetvén fel, kénytelen volt magától az állástól megválni. A második kérdés a következő: Fogja-e a személyváltozást egyúttal rendszerváltozás követni ? Méltóztatnak talán általán véve tudni, hogy a rendszerváltozás bizonyos tekintetben együtt lépett fel a személyváltozással. Már az imént is volt szerencsém, hangoztatni, hogy jelentékeny administrativ intézkedések voltak azok, a melyek czélba vétettek és a melyeket Tolnay nem helyeselt. Ezekre most nem tartom szükségesnek kiterjeszkedni, ha arra szükség lesz, akármikor rendelkezésére állok a t. képviselő urnak. A harmadik kérdés ez: A rendszerváltozás csak administrativ természetű lesz-e, vagy ki fog az terjedni a kormány általános vasúti és tarifapolitikájára? Tolnaynak a vasúti igazgatóságtól való eltávozása a kormánynak vasúti és tarifapolitikájával semmi egybeköttetésben sincsen. Administrativ intézkedések, a mint mondám, azok, a melyek szükségessé tették bizonyos reformoknak a keresztülvitelét és a melyek mellett ő nem akart szolgálni. A negyedik kérdés a következő: A vasutak igazgatásának tervezett decentralisatiója minő befolyással lesz az államvasutak költségeire ? Mielőtt tovább mennék, a kérdés ezen külön kis részére, a melyre szintén külön leszek bátor megfelelni, meg kell jegyeznem, hogy ezen kérdés egy nagy tévedésen alapul. Az államvasutak igazgatóságának decentralisatiója nincs és nem volt egyáltalán tervbe véve, sőt feladat volt a megnagyobbodott vasúthálózat mellett az egységes igazgatást fentartani, a nélkül, hogy valaki oly módon túl legyen terhelve munkával, a minek viselésére, azt gondolom senki sem képes. De, mondom, decentralisatióról egyáltalában nem volt szó. (Egy hang balfelöl.- Elég baj !) Ez felfogás dolga. Módja lesz a t. képviselő urnak e tekintetben nézeteit előadni, akkor majd én is elmondom a magamét. Az interpellatio tovább igy szól (olvassa): „Mivel pedig új hivatali állások szervezéséről van szó és továbbá, mivel az ez által okozott esetleges emelkedése vagy csökkenése a kiadásoknak az 1886 iki költségelőirányzatban előrelátva nincs, szándékozik-e a t. minister ura parlament jogainak tiszteletben tartásával kellő időben ezen ügyre nézve indokolt javaslatot a ház elé terjeszteni?" Kötelességemnek tartom erre nézve előadni azt, hogy nem új hivatalok felállításáról van szó. A fennálló hivatalok keretén belül változások történtek és a czél nem a hivatalnokok létszámának számszerinti szaporítása, hanem apasztása, tehát nem a kiadások nagyobbítása, hanem megtakarítások elérése. Ennélfogva külön hitelkérés szüksége e perczben nem forog fenn. Legkevésbé sem tagadom, hogy a közlekedési ministernek kötelessége lesz az egész reform keresztülvitele után arról a t. házat tájékozni. Most keresztülvitetett a reform a központban, de nem vitetett még keresztül minden részeiben a vidéken, az úgynevezett üzletvezetőségekre nézve. E perczben tehát jelentést tenni róla még nem lehet, de a jövő évi költségvetés alkalmával minden esetre lesz jelentés teendő, hogy a vidéken is, valamint a központi igazgatásnál mily változás történt. Biztosan reménylem, hogy az igazgatás körül az összes kiadások az egész reform keresztülvitele által csökkenni fognak és reménylem, hogy maga az administrativ eljárás nyerni fog. Ezeket tartottam kötelességemnek e kérdésben a t. háznak előadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács: T. ház! Az általam fölvetett ügyben a személyes kérdés superalva van. A mit a minister ur kijelentett és a mint mind-