Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

76 140. országos ülés napról napra annyira szaporodik, hogy a hagyatékok tárgyalása rá nézve sokkal terhesebb és nehezebb még kisebb körben is, mint a közjegyzőnek nagyobb körben. Hozzájárul, hogy a közjegyzőknek vannak helyetteseik és ezen helyetteseiket most épen a novella szerint fogják alkalmazhatni a hagyatéki tárgyalásoknál. Gondoskodik azonkívül a törvényjavaslat arról, hogy oly esetekben, midőn a közönségnek csakugyan terhére válnék a hagyatékoknak a közjegyzők által való tárgyalása, például nem végeznék elég gyorsan, a szolgabíró helyettesítse a közjegyzőt. Igen ám, mondja egy másik képviselőtársam, de akkor az emberek nem fogják tudni, hogy az ország melyik részében végzi ezt a szolgabíró és melyik részében a közjegyző. Az illető vidék emberei ezt tudni fogják; a többinek pedig ezt tudni nincs szüksége. De e mellett most is igy áll a helyzet. Hiszen most is megbízhatja a közjegyzőt az árvaszék vagy a bíróság és végeztetheti az eljárást saját tagjai által. Hát ki tudja azt, hogy vájjon erre vagy arra fogja bízni; és mi baj keletkezett abból, hogy ezt határozottan eddig tudni nem lehetett ? Én tehát ebben semmi nehézséget nem látok. A mi a nép megterheltetését illeti, itt a díjak a legmérsékeltebbek; 100 forintig a közjegyző egyáltalában díjat nem is kap, még a fuvarbér sem adatik meg és azonkívül a hagyaték mennyiségéhez képest oly díjak állapíttattak meg, a melyeket nagyoknak mondani nem lehet. Hogy e díjak megtartassanak, a felett a kamara és a kormánynak lesz kötelessége őrködni, a mi annál inkább lehet séges, inert bizonyára nem fognak hiányozni a panaszok, hogy ha e tekintetben egyik-másik közjegyző visszaélést követne el és higyjék el nekem a t. képviselő urak, hogy ha a törvényben meghatározott díjak valamivel magasabbaknak látszanak is, ezek mégis sokkal kisebbek, mint azon díjak, melyek törvényen kivül magán úton, mint ez történik, az illető felek által saját jószántukból fizettetnek és hogy fizettettenek, némelykor szükségessé vált. (Igaz! TJgy van!) Ha annak szüksége fordulna elő, hogy a köz jegyzők szaporittassanak, az is meg fog történni. Végre arra akarok refleetálni, a mi itt felhozatott, hogy a közjegyzői intézmény csak a nagyobb városokban szükséges. Hát kisebb városokban nem fordulnak elő olyan esetek, a melyekben közokirat kiállítása nemcsak a felek, de a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás érdekében szükséges? A házastársak, a jegyesek közti szerződések, ezek ajándékozásai, vagyonátruházásai, melyek mig a közjegyzői intézmény nem volt, sutyomban történhettek és midőn egy harmadik egyén jogainak érvényesítéséről volt szó, ezen okmányok producáltattak és ama jogok sok esetuoTemlíer 25. 1885. ben ki lettek játszva — ezek csak a fővárosban fordulnak elő ? Vagy a vakok, siketnémák, a kik olvasni, irni nem tudnak és egyáltalában azok, kik hiteles személyek közreműködésére szorulnak, szerződést csak a fővárosban köthessenek, a vidéken pedig egyáltalában nem ? Vagy a mint itt a javaslatban proponáltatik, az irni nem tudók váltói aláírása csak a városokban helyeztessék a közjegyzők ellenőrzése alá, a vidéken pedig nem ? Én azt hiszem, hogy számos jogügylet van, a mely épen úgy a vidéken, mint a fővárosban szükségli, hogy közhitelességgel biró személy közreműködésével köttessék. Szükséges lévén tehát a közjegyzői intézvény, meggyőződésem szerint pedig annak szüksége feltételezvén, hogy becsületes, tisztességes megélhetési mód is nyujtassék a közjegyzőknek, nem csupán ezen utóbbi szempontból, de ebből is és tekintettel az igazságszolgáltatás általános érdekeire, kérem, méltóztassék a novellát elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom a minthogy az előadó ur sem kivan szólásjogával élni, következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja-e a ház az 1874. évi XXXV-ik törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizotság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen-e vagy nem? kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvény javaslat ezhnét, továbbá az 1.—4, szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 5-ik szakaszt.) Gáli József: T. ház! (Halljuk!) Az 5. szakasz G. pontjához bátorkodom egy módosítványt tenni, melynek czélja a közjegyzői helyettesekre nézve ott előirt kellékeket némileg könnyíteni. Ezen szakasz ugyanis azt írja elő, hogy (olvassa:) közjegyzői helyettes csak olyan közjegyzői jelölt lehet, a ki a) az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgát letette, b) az 1. § b) pontja alatt körülirt kellékekkel bir és c) két évi birói, királyi ügyészi vagy ügyvédi gyakorlatot, avagy a birói vagy ügyvédi vizsga letétele után kitöltött egy évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes. E szerint azon közjegyzői jelöltre nézve is, a ki az ügyvédi vagy birói vizsga letétele előtt, habár hosszabb ideig is már közjegyzői gyakorlatban volt, megköveteltetik az, hogy az ügyvédi vizsga letétele után még egy évi közjegyzői gyakorlatot szerezzen és csak azután alkalmas helyettesnek. Az eddigi törvényhez képest ez a kellékek szigorítása. Az eddigi törvény szerint — közjegyzőitörvény