Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

140. országos ülés november 25. 1885. 67 így valami Scheffer nevű közjegyző már is feljajdul, hogy mi leszennek a vége és felszámítja, hogj igy a közjegyző nem vállalhatja el ez ügyeket, mert mint mondja, egy tárgyalási útja saját kerületében 30 frtba kerül, ugyanannyiba vissza, és igy 60 frtba. Azt azonban nem számítja ki a közjegyző ur, hogy hát annak a szegény polgárnak a mulasztása és útja mibe kerül. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezt a szabadelvűséggel, az alkotmányos szellemmel nem tartom összeférőnek; valóban kétségbe vagyok esve, ha nézem, hogy lassanként hová jutunk. Hát az adózó polgár érdeke semmis, megszűnt? Én nem tartom jogosítva a törvényt arra, hogy a békés polgárt saját köréből — honnan ki nem mozdul csak azért, hogy adóját megfizethesse •— holmi aprólékos dolgokért kizavarjuk csupán azért, hogy egy hivatalnak, vagy intézménynek életrevalóságát fentartsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, íiscalis nemzet vagyunk, azt mondják, hogy a magyar ember szeret okoskodni, szeret a maga bajai és sorsa felett intézkedni. Hát ez igaz s nem is tartom sem szégyennek, sem bajnak, mert ez csak önérzetre és arra mutat, hogy tudunk és akarunk is saját ügyeink felett gondoskodni. De ha már elismerjük azt is, hogy] íiscalis nemzet vagyunk, azért még sem helyeselhető, hogy egy intézménynek életrevalóvá tételeért, egy egész csoportot felzavarjunk és egy egész néposztály sorsába belenyúljunk. Mit érünk el ez intézkedéssel? Egyfelől hazánk egyik legszorgalmasabb, legszegényebb osztályát sújtjuk •— nem szólok a szolgabirókról, ezt előttem szólott elvtársam és barátom kimerítőleg kifejtette — de szólok a községi jegyzőkről, kiknek tevékenységén, munkálkodásán alapszik a közigazgatás és nyugszik a községek érdeke s kik közvetítői a jó kormányzatnak, melyet óhajtanunk kell. A községi jegyzőknek a törvényjavaslatban tervezett intézkedések által megélhetési módjukat tökéletesen megcsonkítjuk, hogy ne mondjam, megsemmisítjük. (Felkiáltások jóbbfélóí: Hogy-hogy ?) Tekintsük meg t. ház, a tárgyalás küszöbén álló községi törvényjavaslatot. Épen a minister ur tudtával 400 írtban állapittatik meg a jegyzők fizetése. Már most fog-e művelt ember találkozni, hogy kellő képesítéssel ellátva, vizsgára menjen, mikor fizetése 400 írtban van megállapítva. Kérdem, ki állítja azt, hogy egy jegyző 400 írtból tisztességesen és becsülettel megélhet, ha minden mellékjövedelmet kiragadunk kezéből?Már pedig az érintettem intézkedések által a jegyzői kartól elveszsztik azon mellékes jövedelmet, a melylyel magát egy kissé fentarthatta és bátran mondhatjuk, hogy akaszsza magának és családjának megélhetési reményét a szegre, vagy tanuljon meg koplalni. Ha már íiscalis nemzet vagyunk és ha igaz az, hogy a magyar ember szeret és tud sorsa fölött intézkedni, sokkal következetesebben tennénk, ha megvárnók a küszöbön álló községi kérdés rendezését és ott intézkednénk, mert nem áll az, hogy jegyzőink képtelenek volnának, mert vizsgára sem eresztik azt, a ki a képesítését előre nem igazolja. Ha szükséges, ám követeljünk a jegyzőtől még több képesítést, nem bánom, kívánjunk bírói vizsgát is, de akkor legalább tudni fogjuk, hogy minden községnek van egy diplomaticus vezetője és akkor a hagyatékok tárgyalását bátran reájuk bizhatjuk, mert hiszen a jegyzőt nemcsak a községek maguk fogják saját érdekükben ellenőrizni, hanem a felsőbb hatóságok is. Ha tehát a hagyatéki ügyek elintézését a jegyzőkre biznók, ez ügyek ezeknél ép oly biztos kezekben lennének, mint a közjegyzőknél. T. ház! Én azon állításom támogatását, mely szerint először nem látom igazságosnak, hogy a köznépet saját nyugalmából roppant kárára kizavarjuk; nem tartom igazságosnak azt sem, hogy az oly életrevaló és szükséges osztály, a minő a községi jegyzői osztály életfentartási existentiájában megtámaätassék. Legyen szabad erre vonatkozó bizonyítékaimat felhozni. (Halljukí a szélső baloldalon,) Bátor vagyok t. ház, azon igen életrevaló és szép választó-kerületre hivatkozni, melyet szerencsés vagyok képviselhetni. Ezen választó-kerületnek van egy járásblrósági, egy szolgabírói székhelye és a szélén más két járásbírósága és két szolgabírói hivatala, minélfogva ezen kerület 3 járásbíróságnak és 3 szolgabírói hivatalnak képezi székhelyét. Ezen területen működik 26 rendezett egyházi gyülekezet a saját papságával együtt, 22 rendezett községi jegyző ; a népességnek megfelelő igen jóra való ügyvédi kar; egy gymnasium a kor színvonalán álló tanári karral és ezen körülbelől 30 ezer lakosból álló népességnek, mely igen szorgalmas módos, és takarékos, nincs egy közjegyzői hivatala sem. Ezek után ki meri azt mondani, hogy mig a közjegyzői hivatalok székhelyei nincsenek rendezve és a nép nem tudja, hogy melyik közjegyzőhöz tereltetik, e kérdésben jogosítva vagyunk dönteni. Azt hiszem, hogy ha e kérdést meg akarjuk oldani, mindenek előtt meg kellett volna szabni a közjegyzői kerületeket, hogy minden egyes vidék biztosítva lett volna arról, hogy hova van ügyesbajos ügyeivel a törvény szigora által sodortatva. Ily körülmények közt, miután tudom, hogy ily helyzetben a hazának igen sok vidéke van ezen törvényjavaslatot az adózó polgárok irányában kíméletlennek és olyannak tartani, mely egy szabadelvű párthoz, szabadelvű nemzethez és egy alkotmányos néphez nem méltó. Ezen szem9*