Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-140
(•& 140, országos ülés BOTember 25. 1SS6. igazságügyi teendőktől el legyenek különítve. Én abban, hogy eddigelé a szolgabirák még mindig hivatva voltak hagyatéki ügyekben eljárni,bizonyos jogszolgáltatási anomáliát találtam. A tisztelt előttem szólott különösen felemlíti még a telekkönyvi ügyeknek mikénti elintézését a hagyatéki ügyekre vonatkozólag s hogy azokban sok hiány és tévedés uralkodik. Én aláírom azt, hogy e nézetében igen sok igazság rejlik, de hiszen előttünk nem ismeretlen az, hogy a törvényhozás azon van, hogy a telekkönyvi intézvények szabályoztassanak. A törvényhozásnak intentiója az, hogy a telekkönyvek decentralisáltassanak és azon arányban és lépésben a mint a telekkönyvek az egyes járásbíróságok körébe helyeztetni fognak, azokban a rendetlenségek, a melyekről az előttem szólt tisztelt képviselő ur említést tett, azok teljesen saniroztatni fognak. A közjegyzők aztán a mint a telekkönyvek decentralizálva lesznek, közelebb is fognak állani azokhoz és igy az ezekben levő hiányokat sokkal könnyebben fogják pótolni és csekély költséggel a felek érdekében szakavatottan rendezni tudni, mint a szolgabirák, a kik egyáltalában a telekkönyvekhez sokkal nehezebben tudnak férni, mint a közjegyzők. A törvényhozás, midőn a novellát benyújtotta és nekünk itt tárgyalás tárgyául teszi, avval az intentióval lép a t. ház elé, hogy azon bajokon, a melyeket a hagyatékügyek Magyarországon szenvednek, segítsen. E bajnak orvoslásában rejlik azonfelül még egy más hiánynak eltávolítása is, tudniillik egy financiális hiánynak orvoslása. Ne feledjük el t. ház, azt, hogy a hagyatékok után a pénzügyi kincstár öröködési illetékeket vár, a melyek a szolgabírói lassú eljárás végett gyakran veszendőbe mennek, különösen ingó hagyaték után. Illetve a közjegyzői díjakat, a melyek ellen előttem szólott harczolt, ezek nem súlyos terhet fognak róni a felekre. Hisz a fél mérsékelt díjat szívesenfizet,ha gyors elintézést nyer.Ezek a díjak, a melyeket a novella a közjegyzőknek biztosít, sokkal kevesebbek és igy a novella idő- és pénztakarítást óhajt elérni. De én szerintem van egy más érdek is, a mely közérdekű érdek és az a financiális momentum. Hiszen a mennyiben a pénzügyi törvény a hagyatékokra bizonyos hagyatéki illetményeket vet ki, érdekében van a magyar hazának, hogy ezt a jövedelmet biztosan be is vegye. A jelenlegi lassú beszedése az illetékeknek nincsen érdekében a haza pénzügyi viszonyainak. Mert a midőn a hagyaték után hagyatékilletékre számit a pénzügyininister, ez gyakran meghiúsul, mert a hagyaték tárgyalás hosszú időre húzatván ki, gyakran a vagyon substractum, főleg ha ingó, | elúszik, elvesz. A közjegyzők tehát rövidebb idő alatt fogják a hagyatékot letárgyalni és igy rövidebb idő alatt fogja a pénzügyi kincstár is jövedelmét e czímen megnyerni. Mindezeket tehát a szolgabírói eljárástól elvárni, az általam felhozott indokoknál fogva nem lehetett. A novella tehát szerintem atyailag gondoskodik arról, hogy a jogszolgáltatási érdek, e peres ügyeken kívüli eljárás, teljes és tökéletes kielégítést nyerjen. Czélba veszi azt is, hogy a szolgabirák mentessenek fel azon túlterheltetés alól, a mely őket eddig sújtotta és mely teendők végett a közigazgatási ügyek elintézése gyakran elodázást szenvedtek. Ezek alapján tehát elfogadom a benyújtott közjegyzői novellát ugy általánosságban és egyes részében tárgyalás alapjául és kérem a t. házat is, azt egész terjedelmében, a mint az előttünk fekszik elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Petrich Ferencz: Tisztelt ház! Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ellen felszólalok, tudom, hogy nemcsak a túloldali többségnek véleményével nem \ találkozom, hanem arra is el vagyok készülve, hogy saját pártom több tagjának nézetével is ellentétbe jövök. De nem tehetek róla; én meggyőződésemet nem a catedráról, nem tudományos eodexekből merítem, hanem meríteni az élet keserű tapasztalataiból. Es ezen meggyőződésem alapján engedje meg a t. ház, hogy aggodalmaimat és eltérő nézeteimet, legalább a saját megnyugtatásomra a t. házzal megismertessem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Maga a t. minister ur a javaslathoz csatolt indokolásának elején mindjárt azt mondja, hogy a közjegyzői intézmény nem felelt meg a hozzákötött várakozásoknak és reményeknek. De ennek okai nézetem szerint egészen mások, mintázok, a melyeketa t. minister ur felhozott, valamint eltér az én nézetemtől az út is, melyet a bajok orvoslására a t. minister ur választatott. A t. minister ur, ugy a mint az igazságügyi bizottság is és a t. előadó ur is, ugy látszik egészen jogosultnak érzi magát az amúgy is túlterhelt adózó polgárok utolsó filléreit is igénybe venni arra, hogy a közjegyzői intézményt törvény által életre valóvá tegye. Én nekem az a meggyőződésem, hogy az adózó polgárok nem azért vannak teremtve, hogy egyes törvénynek vagy intézménynek életrevalóságot adjanak, hanem ellenkezőleg az egyes törvények és intézmények vannak azért, hogy az adózó polgárok érdekeit és jogait védjék. Engem t. ház, nagyon meglepett, hogy sem a minister ur, sem a bizottság, sem pedig at. a 'előadó ur indokolásában egyetlen egy szóval sem tudtam megérteni, hogy a nép, az adózó polgárok érdeke minő támogatást, minő védelmet nyer, hanem egyedül csak a közjegyzők érdeke van előtérbe tolva.
