Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

161. országos ülés január 16. 1885. 389 dúlt elő. A társadalomban élénk nemzeti aspirátiók | nyilvánulnak, lelkesül, áldoz a nemzeti ezélokért, egyesületekké szervezkedik a nemzeti érdekek védelmére. De hát, honnan ered ez a sajátszerű mozgalom, melyhez hasonlót sehol sem találunk az uralkodó nemzeteknél? — A társadalom ösztönszerűleg érzi az államnak és kormányzatának gyengeségét, melynek következményei kétségbevonhatatlan tényekben nyilvánulnak. A hivatalos Magyarországon kivül álló egyesek, a kik az ország minden vidékén elszórva elfogulatlanul szemlélik az állapotokat, megdöbbenve látjuk, hogy 18 év óta folytatott politikánk a vereségek hosszú sorát hozta ránk. A társadalom gondolkodó elemeit nem vakítja el a főváros gyors fejlődése és ragyogó fénye, nem a helyenként látható gazdasági fejlődés, nem a vasutak hálózata, nem a kiállítás sikere, mert mindezek daczára kétségtelen, hogy e 18 év alatt nem terjeszkedtünk, nem hódítottunk, sőt ellenkezőleg, hatalmi spheránk összezsugorodott, évről évre szűkebb körre szorulunk.A mi politikánkban hasonlítunk azokhoz az emberekhez, a kik egy szigeten élnek nyugodtan és gond nélkül, azon fényes épületeket emelnek vagy beruházásokat tesznek, de nem veszik észre, hogy az ár évről évre elmos belőle egy darabot s végre el fogja sodorni vz egészet, mert nem gondoltak a part megerősítésére, hogy az ár hatásának ellentállhasson. Csak tekintsünk Horvátországra és Fiúméra s hasonlítsuk össze a 18 év előtti állapotot a mostanival vagy tekintsünk Erdélyre s két oly nagy szembeötlő ténynyel állunk szemben, mely kétségtelenné teszi gyengeségünket s kezünkből egész tartományok készülnek kisiklani. De a kik figyelemmel nézik az ország állapotát s látják, mint szervez kednek és erősödnek belső elleneink s mint válnak napról napra merészebbeké, mint foglalnak el tőlünk apránként községet, egyházat és iskolát s mint ragadják magukhoz a nép tömegeit; s ha látják, hogy gyengeségünk s tervtelenségünk mint ad erőt elleneinknek, a kik törpék hozzánk képest s ártalmatlanok valának, ha mi szervezettek s erősek volnánk; természetes, hogy a társadalom gondolkodó elemei e jelenségeket látva, megszállja az aggodalom s én, a ki már 13 év óta igyekszem a nemzet figyelmét e tényekre irányozni, abban a szomorú elégtételben részesülök, hogy ma a magyar társadalom körében általános az a tudat, hogy a nemzet veszélyben van. (Ugy van!a baloldalon,) Azok az egyesületek, melyeket a magyar társadalom a nemzeti érdekek védelmére szervezett, melyekben buzgó hazafiak működnek, a dologtermészeténél fogva csak igen csekély eredményeket érhetnek el. Nemzeti veszélyt egyesületekkel elhárítani, nemzeti czélokat egyesületekkel megvalósítani nem lehet, mert erre az állam van hi- | | vatva. Segíthetik az államot, de nem pótolhatják. De azért mégis nagy jelentőségük van a nemzet politikai életében. A közművelődési egyesületek megtestesülései a hazafias aggodalmaknak, a veszély tudatának, minden egyesület egy-egy vészkiáltás s elitélése az eddigi politikának, mely a nemzet vereségeit idézte elő; minden egyesület követelése egy az eddigitől lényegesen különböző politikai iránynak követelése a nemzeti politikának. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a közművelődési egyesületek igazi jelentősége s nem az, a mit ministerelnök ur állított, hogy tudniillik: „ha most létesülnek egyesületek, vájjon nem annak a jele e, hogy a megerősödő magyar állam kebelében a nép megerősödve és képesnek érzi magát a küzdéshez reménynyeí fogni", hanem az, hogy a társadalom felismerve a veszélyt, mely a kormányzat gyengeségéből és tervtelenségéből ered, pótolni akarja a mulasztásokat kély erejével is védeni a nemzeti érdekeket. Vannak, a kik a nemzeti politika eszméjét ködösnek és homályosnak mondják. Pedig nincs ennél egyszerűbb és világosabb. Minden politikának csak egy igaz criteriuma van: vájjon szolgál-e a nemzet érdekeinek vagy nem. A mely politika nem ismer mást, mint a nemzet érdekét, nem tűr semmit, a mi ezzel az érdekkel ellenkezik, mely minden eszközt felhasznál, hogy a nemzet hatalmát, tekintélyét növelje, állását szilárdítsa, az a nemzeti politika. A mely politika a nemzet gyengülését, desorganisatióját, megalázását és veréségét vonja maga után, az nem lehet nemzeti politikn. A ini nemzeti politikánk tartalma és czélja sem lehet más, mint a magyar állam fentartása s megszilárdítása Magyarország népének egy erős, politikai egységgé összeolvasztása s a magyar faj önálló nemzeti létének s uralmának biztosítása. Ha ez nem volna ezélunkakkor politikai életünknek, küzdelmeinknek értelme sem volna. (Helyeslés a haloldalon.) Ha a közjogi kiegyezést a nemzeti politika szempontjából tekintjük, kettőt találunk benne: sok tekintetben lemondást, de egyúttal egy nagy aspiratiót is. A lemondás tárgyai közé tartozik a külügyek vezetése, mely nincsen a magyar kormány kezében : a hadsereg szervezése, mely nem ad gondot a magyar államférfiaknak; sa közgazdasági viszony, mely lehetetlenné teszi reánk nézve gazdasági érdekeink önálló kezelését. De megnyertük az ország pénzügyi eszközeit nemzeti czéljainkra, a mennyiben a közös költségek igénybe nem veszik; önállóan rendezhettük igazságszolgáltatásunkat, közigazgatásunkat s közoktatásunkat, megnyertük az anyagi, erkölcsi és szellemi eszközöket nemzeti czéljaink megvalósítására. A magyar nemzeti politika köre tehát szűkebb, mint más kisebb nemzeteké. Románia, Szerbia, sőt a kis I Montenegró is internationaíisabb s önállóbb, mint