Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

390 let. országos ttlés január 16. 1886. mi, de biztosítva a monarchia nagyhatalmi állása által, annál nagyobb erélylyel láthattunk belügyeink rendezéséhez, a magyar állam belső megszilárdulásához . Magyarország állapota zilált volt s Európa helyzete folytonos veszélylyel fenyegetett s fenyeget most is s a közjogi kiegyezésben rejlő nagy aspirátio az volt, hogy élni akarunk mint nemzet a jövőben is s hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket arra fogjuk felhasználni, hogy kiépítsük ezt az államot, erős várunkká tegyük, mely megvéd a nagy európai rázkódás idején s hogy megnyerjük a függetlenség egyedül biztos alapját, az erőt a függetlenség fentartására. S most a nagy próba előtt állottunk, vájjon képesek vagyunk-e ezt az országot szervezni, kormányozni s benne uralkodni, képesek vagyunk e oly államot alkotni, melyben meg legyenek hatalmunknak ép ugy, mint a közszabadságnak s az állampolgárok fejlődésének biztosítékai? Mert ha erre nem volnánk képesek, akkor nem is volnánk méltók az uralomra, A dualismus arra a feltevésre volt alapítva,hogy erre képesek vagyunk sAusztriában a németség, itt a magyarság volt az a két oszlop, mely az új államiság épületét tartotta. A mi helyzetünk kedvezőbb volt mint Ausztriáé, de a feladat a Magyarország területén levő népfajokat egy politikai és eulturai egységgé összeforrasztani nehéz s megoldása csak a legkomolyabb munkával sikerülhetett. De erre törekednünk kellett, mert életkérdés volt reánk nézve, ettől függött állásunk a monarchiában, ezen alapult a fennálló közjogi viszony s ez volna fennállásunk s uralmunk feltétele, ha teljesen önálló állam volnánk is. Államférfiaink sokat foglalkoztak azzal, a mit nálunk nemzetiségi kérdésnek neveznek. De irtak és beszéltek róla a nélkül, hogy a maga valóságában ismerték volna. Kendesen oly gonddal tanulmányozzák a külföld viszonyait, hogy nem marad idejük hazájuk viszonyainak tanulmányozására Egyik része kicsinyelte és ignorálta a nemzetiségi viszonyokban rejlő veszélyt; a másik része nagyon is sötét színben látta, csak a valóságot nem ismerték. A helyzet ugyanis 1867-ben a következő volt: Magyarország német ajkú lakosaival együtt, kik néhány egyének kivételével mindig hű fiai voltak e hazának, az országnak 9 millió lakosa volt, kiket a legszorosabb érdekközösség köt egybe. A többi népfaj ok tömegei sem állottak a nemzetiségi agitatio által terjesztett eszmék befolyása alatt. Szerbek, tótok, rutének, oláhok nagy tömegei érintetlenek voltak még s kétségbeejtették az izgatókat passivitásuk vagy ellenséges indulatuk által. Mert a mit az izgatók hirdettek az új volt s a conservativ, locaíis életet élő rétegek nem voltak képesek ezeket az eszméket megérteni, évszázados hagyományok szóltak e tanok ellen, mert szerencsénkre a nép megszokta a magyar haza eszméjét. A szlávoknak és oláhoknak értelmiségük is alig volt, mely a tömegeket vezethette volna, aristokratiája egynek sincs, szegény papok és tanítók s néhány ügyvéd volt az új eszmék szószólója s terjesztője, kiknek kellő tekintélyük sem volt, hogy a népet magukkal ragadhassák. Kicsiben kárt tehettek, de nagy eredményeket nem érhettek el. Azután az intensiv nemzeti mozgalomnak feltételei is hiányoztak a szlávoknál és románoknál. Minden nemzeti mozgalom sok pénzbe kerül és nagy szellemi tőkét igényel. Egy fejlett, a nép minden rétegének szellemi szükségleteit kielégítő irodalom s a szükséges tanintézetek, eulturai intézmények fentartása óriási összegeket nyel el; az irodalom alkotásához a szellemi munkások nagy száma s egy kifejlett társadalom szükséges, mely e szükségletek kielégítéseért áldozni is képes. Minden hiányzik a magyarországi szlávoknál és ruténeknél .elmaradt népfajokkalállottunk szemben, melyeknél a nemzetiségi eszmék megértésére a szellemi fejlettség hiányzott. Ezen kivül minden faj körében voltak nagy számmal, a kik hazafiúi érzelmüktől indíttatva szembeszállottak a nemzetiségi izgatókkal s küzdöttek ellenük. A múltból tehát egy nagy politikai kincset örököltünk a nem magyar lakosság megszokásában s ragaszkodásában a magyar hazához. Nagy eredmény lett volna már az is, ha ez örökséget épségben sikerült volna megtartani. S ez eredmény elérésére az eszköz államférfiaink kezében volt, Nekünk ugy kellett szerveznünk ezt az államot, hogy semmirealis érdeket ne sértsen s kielégítse a nép reális érdekeit. Eszmék e rétegeket nem izgatjuk fel, de igenis reális érdekeinek sérelme. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A magyar nem nyomott el egy fajt sem, nem éreztette velük, hogy idegenek ebben az országban, meghagyta nyelvük szabad használatát községben, egyházban és iskolában. De ez még nem elég. Positiv tevékenységet kellett kifejteni, hogy a nép érezze a magyar állam jótékony hatását. Ha az adókezelés terén megszüntetjük az önkényt és zaklatást s rendet és igazságot honosítunk meg; ha oly igazságszolgáltatást szervezünk, melyre az állampolgárok tisztelettel ésbizalommal tekintenek, ha oly közigazgatást szervezünk, mely erkölcsileg tiszta,tiszteletet érdemel, szigorú, de részrehajlatlan végrehajtója a törvénynek, mely atyailag foglalkozik a tanácsra és vezetésre szorult néposztályokkal, ha az elemi oktatás terén nem annyira a magyar nyelv oktatására, mint a hazafis szellemű* oktatásra helyezzük a fősúlyt s nem engedjük, hogy az iskola a nemzetiségi izgatás eszköze legyen, egy szóval, hu oly államot szervezünk, mely | erős és szabad, mely tisztelet és rokonszenv tárgya,