Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. országos ülés január 15. 1SS6. 369 állítások rectificatióját, mint minden más alkalommal tenni szoktam, bizoni arra, a ki erre első sorban hivatott, t. barátom, a pénzűgyministerre, csak azt jegyezvén még meg, hogy sajnálom, hogy midőn e rectificatiót teljesíteni fogja, nem fogja rendkívüli tehetségeit kellően érvényesíthetni, mert nehézségeket ezen rectifieatio neki ugyan okozni nem fog. (Zaj és ellenmondás a szélső báloldalon.) Minthogy annyira csudálkoznak ezen állításomon, szabad lesz két vagy három kis példát, a mi az én, nem szakszerű ismereteimnek első hallásra feltűnt, idéznem. (Halljuk !) Egyik igent, képviselő ur példának okáért azt mondja beszédében — itt fekszik előttem nyomtatva — hogy az új kataster behozatala által is szaporodott a földadó. No, t. ház, azt csak mindenki tudja, hogy az új kataszter által nem szaporodott a föladó, mert hiszen törvény szabta meg, hogy nem szaporodhatik; ez az egyik alapos állítás. (Igaz! a jobboldalon.) Azután egy másik képviselő ur, a ki e dologban szakembernek tartatik, összehasonlítást téve a mai napon a régibb és az újabb költségvetések közt, azt mondja, hogy mindenki tudja, hogy Magyarország administratiójára többet kellene költeni és ime 1886-ra nem tudom, hány százezer forinttal kevesebb proponáltatik, mint 1876-ban volt. A t. képviselő ur elfelejtett történetesen valamit. Elfelejtette azt, hogy 1876-ban a csendbiztosok, a csendlegények és az egész közbiztonsági szolgálatra, ha jól emlékszem, másfél millió kiadás benne volt a megyei dotatióban, mig most ez ezek nélkül van és igy sok százezer forinttal nagyobb, mint 1876-ban volt. (Ugy van! jobbfelől.) Ez is egy igen alapos állítás volt. (Derültség.) Másik ilyen állítás — épen most hallottam — az, hogy az utak tatarozása a beruházások közt van felvéve. Hát a ki csak megnézi a hudgetet, látja, hogy nincs. Új utak építése igenis a beruházások közt van, de a tatarozást megleli a t. képviselő ur a rendes kiadások közt. Tehát, mondom, mindezek igen nehezen megczáfolható, nagyon alapos tanulmányt és mély hozzáértést bizonyító állítások. (Derültség jobb felől.) Én, t. ház, nem is akartam ezeket felhozni, de illustrálnom kellett, miért hiszem, hogy ha már én is, a ki szakértő nem vagyok, egy hallásra ilyeneket lelek, igen könnyen meg fogja adni a czáfolatot az, a ki szakértő. Különben ezekkel nekem nincs mit törődnöm, épen ugy nincs, mint azon állítással, hogy azért szűnt meg a rendes kiadásban a deficit, mint ha a rendesekből a rendkívüliekbe dobattak volna át milliós tételek. Pedig azt is mindenki tudja — helyesnek vagy helytelennek tarthatja a beosztást — hogy akkor, mikor a rendes kiadásban megszűnt a deficit, újabb időben a budget berendezésében változtatások nem történKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VII. KÖTET. tek. Ezt különben végezzék el a képviselő urak azokkal, a kiknek hiszékenységére számítanak. (Zaj a szélső balon.) Minden esetre nem nagy véleménynyel lehetnek az illetőkről, mert azt teszik fel róluk, hogy maguk nem gondolkoznak, nem néznek meg semmit, csak mindent az önök szavai után hisznek. (Tetszés a jobboldalon. Ette,mondások a szélső balon.) T. ház! Fogok még a pénzügyi politikáról beszédem végén szólani, de mielőtt ezt tenném, főleg egy kérdéssel kívánok foglalkozni és ez azon vád, a melyet főleg Horánszky képviselő ur a kormány politikája ellen felhozott a horvát viszonyok és a nemzetiségi viszonyok szempontjából. (Halljuk!) A t. képviselő urak, részben legalább, nagyon feledékenyek; ugy tüntették fel a dolgot, mintha 1848 előtt Horvátország és Magyarország közt idylli állapotok lettek volna. Elfeledték, hogy énekelték a Davoriát, elfeledték a turopoljai dolgokat, elfeledték a Haulik érsekkel Pozsonyban folytatott keserű vitát: akkor általános béke, szeretet és nyugalom volt. (Derültség a jobboldalon.) És még a közelebbi időket is elfelejtették, hogy midőn 1867 után Horvátországban az unio-párt — okait most nem vizsgálom — felbomlott, mik történtek akkor, milyen irányzatok kerültek napfényre. Azért, hogy most egy túlzó párt Horvátországban oly hangon beszél, melyet mindenek előtt a horvátok érdekében sajnálni, minden szempontból pedig elítélni kell, a kormány politikáját teszik felelőssé. Tehát t. képviselőház, ha ezek az urak, a túlzók, ott hangosabban kiabálnak, mint előbb, vájjon ennek az-e az oka, hogy a kormány Magyarország érdekeivel szemben nekik kedvez, vagy velük szemben elnéző és nem-e inkább az, a min, azt hiszem, örülni kellene, hogy most van Horvátországban egy bán, egy országgyűlési többség, a mely a törvény és a Magyarországgal létező viszon)^ fentartása mellett küzd ? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Könnyű elhallgattatni őket, egyszerű bölcsesség lenne ez: tessék ismét engedni, hogy szabadon áshassák alá a terrénumot, csendesek fognak lenni, megelégedetten fognak mosolyogni s talán a képviselő uraknak bizalmat is szavaznak. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Felhozták a nemzetiségi kérdést is. Erre nézve mindenek előtt megjegyzem, hogy valóban igen furcsán vagyunk a t. túloldallal. Ha bármi kellemetlen, helytelen jelenség történik, az felfújatik nagy nemzeti veszedelemnek, természetesen csak azért, hogy a kormányt e téren is semmittevéssel lehessen vádolni, a minek egyik hatása az, hogy ott, a hol gyengébb szivtí hazafiak laknak, megijésztéinek, ellenben bátorságot nyer az, a ki azon törvényellenes, hazaelíenes izgatásokat íízi. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) 47