Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-160
370 16 °- országos Blés január 15. 1886 De hát aztán természetesen nem történik semmi; s ezt nem a kormány érdemének tulajdonítom, bár tessék elhinni, megteszi ez irányban kötelességét, de nem történik azért, mert — mint annyiszor elmondottam, ma is ismétlem — az e hazában élő nemzetiségek nagy zöme ellen nem lehet, hazafiság szempontjából, panaszt emelni csakis arra kell ügyelni s ez a feladat, hogy ezen ma még hazafias népe hazánknak az ellentétes irányzatú izgatók által meg ne mérgeztessék, meg ne mételyeztessék. {Elénk helyeslés jóbbfelől.) De mikor azután a kormány azért fordul önökhöz, hogy ezekkel az izgatókkal szemben adjanak fegyvert kezébe, akkor már nincs nemzetiségi izgalom Magyarországon; akkor ezt csak a kormány találta ki, hogy ürügye legyen hatalmi eszközöket szerezni. {Egy hang a szélső "baloldalon: Igazf)Igíiz } hogy igy történik az önök részéről és ez a szomorú; (Derültség jobbfelöl.) mert ez csak árthat, nem pedig használhat a hazának. De t. ház, itt is igen feledékenyek a t. képviselő urak. Hát 1867 után és egész 1875-ig házban és házon kivül nem sokkal sűrűbben, nem sokkal élesebben hangzottak a nemzetiségi szavak, mint ma még hangzanak ? (ügy van ! a jobboldalon.) Elfelejtették önök Mileticsnek első elítéltetését, {Ugy van! a jobboldalon) el a tüntetéseket, melyekkel fogadták, midőn szabadon bocsáttatott? (ügy van! a jobboldalon.) Elfelejtették és azt is elfelejtették, hogy mikor ezen eljárásáért az akkori belügyministert, báró Wenckheimot, interpellálták, azokon a padokon ülő képviselők voltunk akkor az elsők, kik a belügyministernek védelmére keltünk. (Tetszés a jobboldalon.) Akkor, igaz, sok másképen volt. Akkor nem találkozott ellenzéki vezérférfiá, a ki azt mondotta volna, azért, hogy a kormányt rossz politikájáért vádolhassa — szó szerint idézem — hogy (olvassa) : „Hol van az a bölcs kormányzat, mely egyrészt takarékosságával, másrészt acorruptió kiirtásával és ismét igazságos, becsületes administratióvai — most tessék figyelni — megkedveltesse a magyar államot azokkal is, kik e földhöz csak ugy ragaszkodnak, mert itt laknak, de iránta semmiféle gyermeki kegyelettel nem viseltetnek. " Az ily nyilatkozat feljogosítani látszik hazánknak nem magyar ajkú lakóit, hogy ha csak itt nekik minden irányban jó dolguk nincs, ők szeretettel ehhez a földhöz ragaszkodni nem tartoznak. Ilyen felszólalás, t. képviselőház, épen ugy bátorítja a nemzetiségi helytelen törekvéseket, mint az, midőn ugyanazon ellenzéki vezérférfiú azt veti a kormány szemére, hogy Mába teljesítette valaki mindig híven hazafiúi kötelességét, ha magyarnak nem született — igaz, hozzáteszi: és az ellenzékhez tartozik — rá fogják, hogy rossz hazafi, hazaáruló. Nem, t. képviselő ur, ezt nem teszik. De viszont azért bocsásson meg, hogy ha valakit egész múltjából ismerünk, mint a Schulverein kevés apostolainak egyikét jó németjeink közt, vagy mint az omladinának fénykorában egyik legtevékenyebb emberét, vagy mint dákorománt, azért azt jó hazafinak nem fogjuk elismerni, hogy egyik-másik ellenzéki vezérférfiuval kortes-utra megy. {Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Én, t. képviselőház, nemzetiségi szempontból azóta, hogy e ház kebelében — nem csak ezen helyről — szólni jogom van, mindig egy irányt követtem; visszautasítani minden túlzó követelést, de viszont nem engedni a magyar ehauvinismns követeléseinek sem. Nem egyszer támadtak már meg a miatt is, hogy ez utóbbit tettem. Hiszen a következetesség az önök részéről e tekintetben nem is az irányban, hanem csak abban rejlik, hogy támadnak mindig: egyszer azért, hogy magyar chauvinista vagyok, hogy üldözöm a nemzetiségeket, másszor azért, hogy kedvükért elhanyagolom a magyar állam érdekét. [Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás bal/elöl) És Horánszky képviselő ur igazolásául annak, hogy mennyivel rosszabbul állunk nemzetiségi szempontból, felhozza például az ujabban akkuit közművelődési egyesületeket. T. ház! Ha a magyarságnak védekeznie keli, mint ő mondta, talán nem kell jobban védekeznie most, mint kellett volna az előtt. Mert azt csak nem tagadhatja a képviselő ur, mert hiszen az általános mindennapi tapasztalat, ép ugy mint a statisztika bizonyít a mellett, hogy a magyarság az utolsó évtizedben aránylagos számában is, vagyis azok száma, kik magukat magyaroknak vallják és magyarul beszélnek, nem hogy fogyott volna, de sőt tetemesen növekedett az országban. (Ugy van! a 'jobboldalon.) Ha tehát a védekezési szükség még nagyobb mértékben meg volt 15 —18 év előtt s ha akkor nem létesültek, de most létesülnek ily egyesületek, vájjon ez nem-e inkább annak a jele, hogy a megerősödő magyar állam kebelélen a magyar nép megerősödve és képesnek érzi magát a küzdéshez reménynyel fogni ? {Helyeslés a jobboldalán) Azt hiszem, igazságosan csak ez lehet indoka annak, a mit a képviselő ur felhozott. De különben vájjon azon működést, a melyet azon egyesületek socialís téren kifejtenek, a mi, ha ismét túlchauvinismusba nem hagyják magukat bele lovagolni, az ország és a nemzet nagy hasznára lehet; szabad volna-e törvényeink és a józan politika szerint a magyar államnak, mint ilyennek, a kormánynak parancsszavára teljesíteni? Ha megpróbáltam volna, bizonyára a képviselő ur lett volna egyike azoknak, a kik ezért megtámadtak volna. {Ugy van! jobbfelöl.) Nem hiányát képezi tehát a£ a kormány actiójának, hanem az észlelt
