Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

368 180. omágos ülés január 15. 1886. még ma is legalább 1 %-kal drágább, ha nem számítjuk is azt, hogy a magánosok kölcsöneiket folyvást törlesztik, az állam pedig nem. A képviselő ur logicával akar meggyőzni arról, hogy a ministerelnök a leghelyesebben járt el. Felhozza pedig azt, hogy a ministerelnök urat — - hogy magyarán szóljak —• az ellenzék szidja Pesten is, Zágrábban is és Bécsben is. Én t. ház, a logicai következtetés folytán nem oda jutok, a hová a képviselő ur jutott. O ugyanis"azt mondja, hogy a ministerelnök urnak helyesen kel­lett cselekedni azért, mert mindenütt kifogásolják eljárását. Én azonban ellenkező meggyőződésre jutok és azt mondom, hogy azért kifogásolják min­denhol, mert sehol sem cselekszik helyesen. (Derült­ség a szélső baloldalon.) Már most, hogy vájjon az én logicám-e a helyes, vagy pedig a t. képviselő uré: ezt azon előterjesztések fogják igazolni, a melyekkel a háznak nemsokára lesz alkalma foglalkozni. A pénzügyminister ur, tán tekintettel a ked­vezőtlen előirányzatra, azt mondotta, hogy ő a pénzügyi helyzet javításáért csak akkor vállal­hatja el a felelősséget, hogy ha a takarékossági irányt a kormány minden tagja magáévá teszi. A pónzügyminister ur ezen kijelentése után abban a meggyőződésben vagyok, hogy ő a felelős­séget épen ezen határozott kijelentése folytán fogja annak idejében magától elodázni, mert a kormány nem minden tagja tette magáévá a takarékossági irányt. Méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy e tekintetben egy oly körülményt említsek fel, (Halljuk! Halljuk!) mely legalább Somogy ­megyében általános megütközést, hogy ne mondjam, megbotránkozást okozott. (Halljuk! Halljuk!) A t. kereskedelmi minister ur Somogymegyé­ben gazdasági iskolát szándékozik felállítani. Sen­kinek ez ellen kifogása nem lehet, még azoknak sem, kik nagyon furcsán veszik azt az indokolást,, hogy azon a bizonyos helyen azért kellett iskolát felállítani, mert az egész Dunántúlnak nincsen vin­czellér-képezdéje, a legközelebbi a budapesti. És ez indokolás ott áll akkor, midőn azon a vidéken a szőlőnek még csak hire sincs! De ez mellékes. A t. minister ur — teljesen correctül — megindí­totta a tárgyalásokat, offert-ajánlatok benyújtását irta ki, értesítette a vármegyét,, értesítette a gazda­sági egyletet, hogy ő ily iskolát szándékozik fel­állítani , hivassanak tehát fel mindazok, a kik 2—500 holdnyi birtokukat az államnak bérbe adni szándékoznak, hozzá tevén, hogy e birtok, a meny­nyire csak lehetséges, a székváros közelében, minden esetre azonban országút, illetőleg kövesút vagy vasút mentén, továbbá posta és távírda köze­lében legyen. Mint a hivatalos iratok bizonyítják, három ajánlat érkezett be; az egyik birtok 6 kilométerre, tehát alig félórányira van a megyei székvárostól: ä második már kissé messzebb van, de vasút-, távírda­és posta-állomással bir helyben; a harmadik még messzebb, lehet az év bizonyos szakában félnapi járásnyira esik a székvárostól. És mi történik? Az igen t. minister ur egyiket sem fogadja el, hanem elfogad egy negyedik még távolabb eső helyet, mely Somogymegyelegkietlenebb, egészen néptelen részén fekszik, nem távol két oly községtől, melyek rendesen a kaposvári börtönök lakóinak nagy contingensét szokták szolgáltatni. De hát lehetséges, hogy ép az volt alkalmas, Nem is itt kezdődik a sérelem és a pazarlási hajlam, hanem ott, hogy az igen t. minister ure 760 holdnyi birtokot, melynek évi adója 420 forintot tesz ki az állam részére évi 10,000 forintért bérelte ki és mint az indokolásból látni méltóztatnak, ezt a t. minister ur még igen kedvező feltételnek is tar­totta. (Egy hang balról: Talán jő kortes volt!) Hát, t. ház, engemet ép az aggaszt, mert Somogyba azt hangoztatják, hogy az illető jó kortes volt, meg vagyok tehát győződve, hogy a minister ur már hogy csak a gyanúsítást kikerülje, különös elő­vigyázattal járt el. S ha különös elővigyázata azt eredményezte, hogy oly birtokot, mely 420 forint adót fizet 8 melynek tulajdonosa ezelőtt másfél évvel e birtokot — pedig a viszonyok akkor kedvezőbbek voltak — 70,000 forintért íszivesen adta volna oda bárkinek, kibérelt évi 10,000 írtért, nem is számítva azt, hogy beruházásokra az illető olyan előleget kapott, mely az egész birtok értékét meghaladja, akkor a kereskedelmi tárcza takaré­kossága iránt nemcsak én, de azt hiszem, a t. pénz­ügyminister ur sem viseltethetik valami nagy biza­lommal. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy t. ház, az egész előirányzatnak az alapja adósságcsinálás; minthogy én ezt czélnak el nem ismerhetem, még csak egy indokot vagyok bátor felhozni: miért nem fogadom el még általános­ságban sem a költségvetést. (Halljuk! a szélső bal­oldalon.) Ez azon szomorú tapasztalat, t. ház, hogy a kormány, nem tudom, ádáz gyűlöletből-e, vagy megvetésből a régi hagyományok iránt, de minden lépésével, minden tényével oda törekszik, hogy ezen országot magyar jellegéből kiforgassa. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig ezt én végveszedelemnek tar­tom s minthogy a legszélső eszközökhöz nyúlni is szükségesnek ismerem, hogy ezen áldatlan útjában a kormányt megállítsuk : elfogadom a Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni, én is igen röviden kívánok, nem annyira a tárgyhoz szólni, mint inkább azokhoz, mik a tárgygyal kisebb-na­gyobb kapcsolatban, az általános helyzetre a politi­kára nézve felhozattak. (Halljuk!) A számszerű

Next

/
Oldalképek
Tartalom