Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

350 Ifiö. orssságos ülés január 15. !S86. beszédem tulajdonképeni tárgyára, előzetesen egy-két megjegyzést óhajtok tenni & pénzügyi bizottság jelentésének egyik pontjára. A pénzügyi bizottság jelentésének sötét látterén egy kis derűpontot fedeztem fel. Olyan az, mint a téli napsugár, mely hideg, de mégis bizonyos fényt vet. Egy reminiseentiája ez annak a kornak, a mikor még a képviselőház többsége is kötelességének ismerte a parlamenti ellenőrzés gyakorlását és a mikor nemcsak a bizalom, hanem a eritica által is vezéreltette magát eljárásában. Ezen pontja a jelentésnek az, a hol az államháztartás kezelésénél a kormány részéről észlelt azon jelenségekről szól, a melyek az alkotmányos ellenőrzés megerősítését teszik szükségessé. A pénzügyi bizottság jelentése nem mondja meg, hogy mi szolgáltatott okot arra, hogy ilyen pont a jelentésbe felvétessék. A pénzügyi bizottság tárgyalásai folyamán felmerült egyfelől az, hogy a közlekedésügyi minister ur a zagoriai vasúttal oly kezelési szerződést kötött, mely esetleg az államháztartásra bizonyos terheket róna. Kötötte a szerződést a nélkül, hogy a t. ház beleegyezését kieszközölte volna, vagy e tényt a háznak jelentés alakjában csak tudomásul is hozta volna. Ez volt az egyik körülmény. A másik ok ezen pont felvételére pedig az volt, hogy a költségvetés rovataiban foglaltatnak bizonyos építkezésekre szolgáló törlesztések, melyek az egyes tárczákban vannak kimulatva, holott a dolog természeténél fogva minden kölcsönügyletnek a pénzügyministeri tárczában kellene összpontosítva lennie. E viszonyok indították a pénzügyi bizottságot egy volt Deák-párti képviselő felszólalása folytán arra, hogy a jelentésben is hangsúlyozza a parlamenti ellenőrzés hatályosabbá tételének szükséges voltát. Ezt annál szivesebben vettem, minthogy a zárszámadás tárgyalása alkalmával én is bátor voltam a t. ház figyelmét erre fölhívni. Az a forma azonban, melyben e dolgok elintézése a pénzügyi bizottság részéről javasoltatott, nézeteimmel nem egyezik meg. Azt hiszem, hogy a parlamenti ellenőrzés gyakorlása egyfelől a parlament részéről kötelesség, másfelől pedig azon intézkedések, melyek ez irányban teendők, a kormánytól nem mint egy tőle várható kegyelem, hanem mint kötelességének teljesítése kívántatnak. Én tehát az ellenőrzés érdekében a pénzügyi bizottság határozati javaslatával szemben következő határozati javaslatot bátorkodom benyújtani, melynek elfogadását kérem. „Mondja ki a t. ház, hogy az államháztartás kezelésénél az utóbbi időben észlelt némely jelenség a parlament alkotmányos ellenőrzésének fokozását tüntetvén föl szükségesnek, utasittatik a zárszámadási bizottság, hogy a magyar királyi állami számvevőszékkel egyetértve oly javaslatot terjeszszen a ház elé, mely a kitűzött ezél elérésére és biztosítására alkalmasnak mutatkozik." Ezek után rátérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. Igyekezni fogok egész tárgyilagosan és komolyan feltüntetni az állami háztartásunkban fölmerült tényeket és helyzetünk valódi mivoltát. Hogy ezt tehessem, méltóztassék nekem rövid visszapillantást megengedni. (Halljuk.) Államháztartásunk kezelésében 1868 óta három év az, mely úgyszólván egy-egy kisebb epochát jelez. Az egyik az 1873-ik év, midőn a kiütött kereskedelmi válság —• legalább közvetve — megzavarta a Magyarország államháztartásának rendezésére folytatott törekvéseket. A második időpont volt az 1878-ik év, midőn a kalandos külpolitika, a Bosznia occupalására irányzott tendentiák zavarták meg államháztartásunk rendjét. A harmadik — és erre fektetem a fősúlyt — az 1884-ik év, melyben harmadszor érte el az államháztartási deficit az 50 milliót meghaladó összeget. azt az összeget, mely 1874-ben kétségbe ejtőnek lett feltüntetve, mely 1878-ban Bosznia következtében állott be és 1884-ben azért merült fel, mert egyfelől a kormány rossz gazdálkodása államháztartásunk kezelését rendkívül megdrágította, de előállt kiválóan azért is, mert az uralkodó nagy gazdasági válság hatása akkor kezdett először érezhető lenni államháztartásunk rendezésénél. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azért említeni fel t. ház, ezen három körülményt, mert csak ezen momentumot teljes figyelemre méltatva, lehet hű képét adni államháztartásunk helyzetének és lehet azt megítélni jelenében és jövőjében. 1868-tól 1871-ig pénzügyi autonómiánk — mert azt hiszem, hogy az élvezett állapot nem egyéb ennél — 45 millió felesleget mutatott fel. A Deák-párti kormányok elragadtatva ezen kedvező körülmény által, olymérvu költekezésekbe bocsátkoztak, hogy csakhamar, tudniillik 1873-ban, 23 millióra emelkedett azon összeg, melylyel a zárszámadási eredmény rosszabb volt az előirányzatnál. Ezen időpontban, különösen 1874 végén, midőn a deficit a 60 milliót meghaladta, a jelenlegi t. ministerelnök ur indíttatva érezte magát arra, hogy megragadja a kormány gyeplőit — eddig követett politikai irányának mellőzésével. Tette ezt következőképen. Azt mondotta: azon kormányok, melyek a Deák-pártra támaszkodva uralkodtak ebben az országban, képteleneknek, könynyelmueknek bizonyultak; az ő gazdálkodásukat tovább tűrni nem lehet. Én tehát, hogy ezen országot a veszélytől megmentsem, áldozatot hozok: magam állok a kormány élére. Ennek természetesen az kellett volna, hogy legyen a következménye, hogy ha valaki ily országos, óriási applombbal, ily nagy önérzettől ve-