Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

28 133. országos ülés október 3. Í8S5. herczeg a német parliamentben és annak nevezte az uralkodó is egy pohárköszöntőben. De akár szövetség, akár esak benső baráti viszony lett légyen az: a t. ministerelnök ur ismételve azt méltóztatott felelni kérdéseimre, hogy annak czélja nem volt egyéb, mint az európai béke fentartása, mely ezélra az egyesült fejedelmek abban állapodtak meg, hogy minden fontosabb tényre nézve előlegesen fognak értekezni és megegyezni. És mi lett a következése'? Boszniában — nem mondom milyen kezek — lázadást szítottak és az csakhamar lángokban tört ki; következtek az úgynevezett bolgár kegyetlenségek, azután Szerbia készülődése és midőn lángba borult a török birodalom egy része: a mi benső barátunk, szövetségesünk, a ki önöknek, mint mondták, megfogadta volt, hogy csak önökkel egyetértőiig fog az európai politikába beavatkozni, a ki fogadkozott, hogy a békét szentül meg fogja őrizni: átlépte a Pruthot és megtámadta Törökországot, a mi legbensőbb, legtermészetesebb szövetségesünket. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És Törökország hősies védelem és küzdelem után legyőzetvén, nem maradtak birodalmának csak roncsai és keletkeztek oly országok és tartományok, melyek nem hogy szívvel-lélekkel vonzódnának hozzánk, de melyek ugy fajbeli, mint nyelvbeli rokonságuknál fogva a mi elleneinkhez szítanak. (Helyeslés a szélső balon.) És történt továbbá az, a mi eleinte tán nem is volt czéljuk, de a mire az alkalmat felhasználták, hogy elfoglalták Boszniát és Herczegovinát daczára a nemzet egyhangú tiltakozásának. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csanády Sándor: Rablás! Irányi Dániel: Felhasználták az alkalmat, hogy a megsebzett oroszlán testéből egy jókora részt maguknak kihasítsanak (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És most mi következett a kremsieri találkozás után? Már az imént említettem, hogy alig hogy meghűlt a két fejedelem keze, a melylyel egymásnak barátságot, őszinteséget fogadtak és a békének szent fentartását: ime szeptember hó 19-én Philippopolban államcsíny követtetett el és azon bolgár fejedelem, a ki mint mondottam, csak pár nappal azelőtt az orosz külügyministerrel érintkezett, átlépte a határt, elfogadta a két tartomány egyesítését saját uralma alatt és be nem érve a személyes megjelenéssel, az állítólag hadgyakorlatokra együtt tartott hadseregét is berendelte. Ily előzmények után valóban erős hit kell arra, hogy mindazon biztosításokat, melyek a béke fentartása iránt történtek, komolyan vegyük. Mert ha csakugyan minden a hatalmak tudta és akarata ellen történt, akkor valóban csudálkozni lehet, hogy miként merhette az első esetben az orosz czár a szövetséget ily módon arczul ütni és miként merte most egy kicsiny duodec fejedelem egész Európa akaratát semmibe véve a berlini szerződést szétszakítani. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gáborl Akkor semmit sem ér az egész szerződés! Irányi Dániel; Uy előzmények után valóban nem lehet csodálkozni, ha a közvélemény, különösen Magyarország népe ellenszenvvel fog viseltetni olyan szövetkezés ellen, mely a barátság örve és ürügye alatt a mi érdekeink megsértését vonja maga után. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondotta az igen t. ministerelnök ur, hogy sem ő, sem a mi közös ministerünk, sem általában véve a berlini szerződést aláirt többi hatalmasságok ministerei nem voltak előre értesülve azon államcsínyről, mely Philippopolban szeptember hó 19-én végbe ment. Ha ugy van, akkor dr. Stranszki és társai nagy ügyességet tanúsítottak, midőn ily államcsínyt egész titokban észrevétlenül vittek végbe; de vájjon az ügyesség dicsérete megilleti-e a dipiomatia ügyvivőit, a kik ott székelnek, ez egészen más kérdés. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A főkérdés azonban, a mi a jövőt illeti, a körül forog, hogy micsoda állást szándékozik elfoglalni a kormány először is Kelet-Ruméliának Bulgáriával való egyesítése tárgyában, azután ama netaláni törekvésekkel szemben, melyek ezzel kapcsolatban érvényesülni akarnak. A t, ministerelnök ur •— és e részben válaszával tökéletesen meg vagyok elégedve — határozottan kijelentette, hogy azon egyesülést, azon forradalmi tényt nem helyesli, nem helyeslik a többi hatalmasságok és hogy ha a porta a maga fejedelmi jogával, mely egyébiránt a berlini szerződésből is foly, élni kivan, hogy az előbbi rendet, bár fegyveres erővel is helyreállítsa, ez semmi -akadályokba nem fog ütközni. De t. képviselőház, az, a mit a semlegesség fentartását illetőleg mondott a t. ministerelnök ur, engem csak részben elégít ki. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy a mi kormányunknak nem szándéka a magas portát e részben megakadályoztatni, sem maga részéről a semlegességből kilépni ; de azt, hogy minden diplomatikai eszközt, tehát a békés eszközöket értem, fel fog használni arra, hogy ezen semlegességet mások se sérthessék meg, azt nem méltóztatott megígérni. Pedig hát azt látjuk, hogy nemcsak Kelet-Rumélia és Bulgária egyesítéséről van immár szó, hanem olyan más államok, illetőleg államocskák is, a melyek nem alattvalói a portának, (Halljuk!) új igényekkel állanak elő és fel akarják az alkalmat használni, hogy terület nagyobbításra szert tegyenek. Vájjon az ilyen kísérleteknek is ellent fog-e