Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

133 országos ülés október 3. ISSá. 29 állani a mi kormányunk; vájjon ezen kísérleteket is a berlini szerződés és a semlegesség törvénye alapján meg fogja-e akadályoztatni: az iránt, megvallom, nom hallottam a t. ministerelnök ur válaszát. Pedig én azt gondolom, igenis fontos, hogy ez iránt is tisztában legyünk. Szerbia, Görögország és meglehet majd Montenegró is a megbolygatott egyensúly helyreállítását emlegetik és minthogy Bulgária nem tudom hány négyszögmértfolddel és 800,000 lakossal gyarapodik, maguk is újabb és újabb terület- és népességszaporodást kivannak és ezt t. képviselőház az egyensúly érdekében követelik. De vájjon Európának nem áll-e érdekében üzt az a nélkül is megzavart egyensúlyt, mely még a Keleten létezik, minden áron fentartani? Vájjon a török birodalomnak a maga megcsonkított állapotában is sértetlen fentartása nem európai érdek-e? Vájjon megengedhetjük-e, hogy azon birodalom, a mely az orosz terjeszkedésnek még, bár gyengített alakban, de némileg akadályát képezi, megsemmisüljön és helyette újabb államok vagy a létező államoknak teriiletnagyobbodása következvén be, Oroszország a maga vallás- nyelv- és fajbeli rokonságánál fogva Péter vártól az ägei tengerig és talán Konstantinápolyig parancsoljon. Nem, uraiim azt nem lehet megengedni Európának, azt nem lehet megengedni Magyarország és Ausztriának. (Helyeslés balfelől.) Végre a mi a negyedik kérdést illeti, a mely azt foglalja magában, hogy nincs-e szándéka a közös kormánvnak a felmerült vaary további fejlődésükben még komolyabbá válandó körülményeket arra használni fel, hogy Bosznia és Herczegovinát bekebelezze, vagy hogy a török területre beljebb nyomuljon, azt, méltóztatott válaszolni, hogy a kormánynak ilyen szándéka nincs, hozzá tevén egyébiránt, hogy miután nem lehet előrelátni a viszonyok fejlődését, azt, vájjon nem lesz-e szükséges valamely ilynemű intézkedés, előre megmondani nem lehet. Én t. ház, azt magam is megengedem, hogy vehetnek oly fordulatot a dolgok, hogy saját magunk érdekeinek biztosítására valamely újabb mozdulat szükségessé fog válni Bosznia és Herczegovinában; de a mire súlyt fektettem interpellatiómban és a mit most nem mulaszthatok el hangsúlyozni, az az, vájjon az a mozdulat, ha csakugyan érdekünkben elkerülhetlenné válnék, nem foglalási szándékkal fog-e történni, a mitől mi irtózunk, visszariadunk ugy az általános népjog, mint különösen Magyarország érdekében. (Élénk helyeslés balfelől.) T. ház! A pillanat komoly és meglehet, hogy az események, meglehet, hogy a tények újabb fejlődése következtében még komolyabbá válik, meglehet, hogy csak újabb bonyodalmaknak kezdete: vigyázzon a kormány, vigyázzon a kép- j | yiselőház, nehogy ismétlődjenek azok, a melyek a három császárság következtében végbementek; vigyázzanak uraim, nehogy a török birodalom a mi délszaki szövetségesünk újabb feldarabolása következzék és különösen a ministerelnök ur ne felejtse el, hogy Kaunitz herczegnek emlékezete, a ki Lengyelország feldarabolásának munkás részese volt, nemcsak a lengyel nemzet, a szerencsétlen lengyel nemzet, a mi északi védfahmk, hanem a magyar nép alőtt is átkos és ^ átkos marad mindvégig. (Elénk tetszés balfelől.) És az, a ki a mi délszaki védhástyánknak még utolsó romjait hazafiatlan és szentségtelen kezekkel megdönteni segíteni fogja, a nemzetnek nem hálájára, hanem kárhoztató ítéletére számíthat. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Nem veszem, nem vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát, mert a kételyek, melyek lelkemben élnek, tiltják, nem engedik. (Élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: Következik Helfy képviselő ur. Helfy Ignácz: T. képviselőház, én mindenek előtt bocsánatot kérek, (Ralijuk!) hogy erős meghűlés folytán hangom egy kissé gyönge levén, halkabban kell beszélnem. (Halljuk!) Igyekezni fogok felszólalásomat lehető rövidre szabni, a mit annál is inkább tehetek, minthogy két igen fontos kérdésre nézve, mely interpellatiómban is benne volt, t. barátom Irányi Dániel itt tüzetesen és jelesen válaszolt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur azon kezdte beszédét, miszerint kijelentette, hogy feladatának nem tekinti az egyes interpellálok indokolásával foglalkozni, vagy épen azokkal polemizálni, hanem a dolog lényegére fog átmenni. Ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy rögtön azután, egy perczczel későbben indokolásom egy pontjával helyesnek találta polemizálni. A mi ő Felségének Bosznia területén tett látogatására nézve vonatkozó nyilatkozatát illeti a t. ministerelnök urnak, megvallom, hogy egyetlen egy szót sem hallottam, mely más színben tüntette volna fel azon eseményt, mint a minőben azt én magam is láttam és feltüntettem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Constatáltam ugyanis, hogy ő Felsége a király átlépte a Száva hidját s elfogadta bosnyák területen egy ottani hatósági személyzetnek a hódolatát. Egyebet t. ház, én sem mondtam. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az nem volt hivatalos fogadtatás, hogy az nem volt hivatalos üdvözlés. Már bocsánatot kérek, ha megjegyzem, hogy annyira mi is be vagyunk avatva az udvari szokásokba, miszerint tudjuk, hogy a király nem szokott üdvözletet elfogadni, mielőtt annak tartalmát nem ismerné. Tehát 1 mindjárt ez az első nyilatkozat azon nem mon-