Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

159. országos ülés január 14. 1886. 337 kiadások fejlődésének megállítására azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister urnak nincsen hatalma. A mi a beruházásokat illeti, ott sem fog ezélt érni. Nem azért, mintha én nem tudnék hetyzetet vagy eljárást képzelni, a mely mellett, különösen ha mélyrehatóbb rendszabályok alkalmaztatnak, ezen a kereten belül is ki ne lehetne ebbeli szükségleteinket elégíteni, hanem azon egyszerű oknál fogva, a melyre a t. előadó ur azon beszédében, a melylyel a vitát megnyitotta, reá mutatott. Ö tudniillik azt mondotta: nincs parlamenti kormány, a melynek hatalmában állana a nagyobb mérvű beruházásokat mellőzni. Hát mit jelent ez ? Azt jelenti : hogy a t. előadó ur maga sem hiszi lehetőnek, hogy azon általános politikai corruptio mellett, a melyet különben is észlelhetünk ugyan, de a melynek a bevallását én arról a. helyről, megvallom, nem vártam volna, (Élénk tetszés és derültség a baloldalon) a beruházások megszorítása keresztül vitessék. Ennélfogva t. ház, sem az egyik, sem a másik irányban nem fogván a minister ur czéljait elérni, elhiszem, hogy a kormánynak pénzügyi politikája, melyet érdemes lenne komolyan venni, egyáltalában nincs. (Ugy van! balfelöl.) De ez nem is lehet, mert hiszen ha volna, akkor nem képzelem, hogy a t. pénzügyminister ur minden hasonló helyzetben a pénzügyi politika egyik fő tényezőjét: a gazdasági helyzet kellő figyelembe vételét mellőzte volna. Egyetlen egyszer említi a rossz gazdasági helyzetet, midőn az államjavak eladásánál történt akadályok felmerültéről beszélt, de itt is egyenértékűnek tekintette a gazdasági baj okát azon körülménynyel, hogy az illető községek a melyek határaiban azon javak fekszenek, megfelelő jószággal immár magukat ellátták. Pedig t. ház, alig hiszem, hogy lenne e házban vagy e házon kivül, komoly ember, a ki ilynemű dolgokkal valaha foglalkozott és a ki tagadná azt, hogy összes pénzügyi és politikai helyzetünket a gazdasági bajok dominálják. Ugy van! balfelől.) Elismerem, hogy e bajok nemcsak a mieink s nem csak most keletkeztek. Hiszen a t. háznak nem egy tagja van, ki évek óta hangoztatja, hogy e bajok megvannak s évről évre acuttabbak lesznek. A pénzügyminister ur, az igaz, tavalyi exposéjában még tagadta e bajok létezését, de azt hiszem, az év folyamán bőven nyilt alkalma meggyőződni arról, hogy közgazdaságunk mindhárom főága oly bajokkal küzd, melyek közvetlen befolyással vannak a pénzügyi kormányzatra is. Vájjon okos dolog, bölcs eljárás-e ily körülmények közt ezen bajoktól azok agyonhallgatása által akarni szabadulni? Vájjon helyes dolog-e t. ház, a strucz politikáját alkalmazni itt, midőn minden azt kiáltja füleinkbe: hogy összes KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. pénzügyi és politikai bajainknak fő kútforrása azon gazdasági helyzetben van, melyben leledzünk. Nem akarom én, hogy e bajok itt akademiailag tárgyaltassanak, csak azt akarom, hogy a pénzügyi bajok önállóan s azok közvetlen okaitól teljesen elválasztva ne tárgy altassanak, mert akkor sem a pénzügyi helyzetről, sem javításának hathatós módjáról és eszközeiről kellő ítéletet mondani nem fogunk. (Ugy van! balfelől.) Véleményem szerint ugy áll a dolog, hogy mindazok, kik azt hiszik, hogy pénzügyeink bomlott állapotán javítni lehet a nélkül, hogy a gazdasági állapotok alaptermészete megfigyeltessék és mindazon intelmek követtessenek, melyek abban rejlenek, ha kell heroicus lemondással is, azok t. ház, politikai kuruzslóknak igen, de államférfiaknak nem válhatnak be soha. (Ugy van!balfelől.) S erre az alkalmazkodásra sehol sincs nagyobb szükség, mint nálunk , hol a gazdasági alap természetét elejétől fogva félreismerték, hol annak követelményei ellen a legújabb időkig folyton vétkeznek. Nem kicsinylem én, t. ház, azt az erőfeszítést, melyet a nemzet azért tett, hogy a mezőgazdasága, ipara és kereskedelme fejlődjek. Én is szívesen elismerem, hogy mindhárom téren, ha nem is oly mértékben, mint önök állítani szeretik — természetesen mindig kellő kiemelésével kormányzatuk érdemeinek, az utolsó 19 év óta haladás van. Csak azt nem vagyok hajlandó elismerni, hogy helyzetünk két szempontból tekintve, tudniillik a folyton óriásilag emelkedő köz- és magánszükségleteink és az általános európai és a világgazdaság magasabb szempontjából tekintve, ma veszélytelenebb volna, mint volt 19 évvel ezelőtt. Mindig voltak e háznak oly mélyebb belátású tagjai, a kik előtt világosan állott az, hogy az oly fejletlen, egyoldalú közgazdaság, mint a minő a mienk, egy nem csak modern, hanem sok tekintetben czélszerütlen pazar fényűzéssel berendezett államszervezetet, államháztartást állandóan meg nem bir. (Ugy van! balfelől) Ezen szervezet és háztartás kiadásai azután folyton fokoztattak. Mióta szerencsém van e háznak tagja lenni, nem egy izben sajnálkozással olvastam a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy a pénzügyi bizottság miként örül ezen kiadások emelkedésének. Ezen örömöt azonban mindig az a sanyarú kényszerűség követte, hogy a terheket folyton kellett emelni és ezen folytonos emelés, folytonos erőltetésre kényszerítette a nemzetet, a mi még a legrendesebb viszonyok közt sem lehet hasznos. Hiszen még arra sem engedtek a nemzetnek időt, hogy a fokozódott terheltetés okozta erőfogyatkozást kiheverje és hogy azon áldozatokat, a melyeket hoznia kellett, magával assimilálván, reproducalhassa. És most ebben a kimerült állapotban, gazdaságilag elkedvetlenedve, erejében megtörve, lepi meg az országot egy oly 43