Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

338 159. országos ülég január 14. 1886. fordulat, a melyet, ha nem tetszik e szó, hát ne nevezzenek válságnak, de a mely minden esetre oly gazdasági forradalom, a mely épugy mint az ezt megelőzött gazdasági forradalmak, újabb alakulásokat fog maga után hagyni, {ügy van! lalfélöl) És azután ne keressen senki vigaszt abban, hogy ez a forradalom nemcsak minket, hanem minden még oly hatalmas és művelt államot is megragadott. Mert az igaz, a baj általános, az ok egy és ugyanaz mindenütt, de a hatás ép oly különféle, mint az ezen baj által érintett egyes államok, {ügy van! balfelöl.) Ha más szerencsésebb országokban talán nem a nyerstermelés, hanem a nyerstermelők az újabb verseny által szorongattatnak és hiába fognak az ellen védekezni, ott vannak a többi termelési ágak, a melyekre átmehetnek, hogy körélen a nemzetnek a nyerstermelésnél feleslegessé vált munkaereje a maga teljességében érvényesíthető legyen Ezzel szemben mondhatja valaki, hogy hiszen az ipar és kereskedelem körében is mindenütt túltermelés, túlkínálat mutatkozik, a baj tehát ott sem kisebb. Én azt hiszem, ez a kifogás nem alapos. Mert ha a baj itt most e pillanatokban meg is van, de a kilátások egészen különbözők. Azok az államok, a melyek fejlett iparral és kereskedelemmel bírnak, bekalandozzák az egész világot és ha a műveltség számára eszközölt hódításaik a közvetlen jövőben nem is fognak gyümölcsözni, de ha csak egy bizonyos mértékben jobban, mint eddig hozzá tudják szoktatni a félmtívelt népeket az európai iparczikkek fogyasztásához s ha például sikerül Anglia, Francziaország, Németország fiainak legközelebb vasutat építeni Chinába, a mi pedig nem valószínűtlen, akkor határozottan állíthatni, az ipari fejlődés terén Európa nyugotán újból nagyobb lendület fog beállani, a mely reánk nézve ismét két irányban lehet veszélyes. Először azért, mert újból magasabbra emeli az ipari fejlődés azon szinvonalat, melyre, ha mint iparos nemzet élni és számot tenni akarunk,, a jövőben szintén fel kell emelkednünk. És e mellett az megint újabb lökést fog adni a velünk versenyző tengerentúli orosz és más nyerstermelésnek, a mi reánk bizony nem lesz előnyös. Nincs tehát állam Európában, melynek kilátásai kedvezőtlenebbek lennének, mint azoké, melyek túlnyomólag nyerstermeléssel foglalkoznak, mert az ilyen országokban nemcsak a nyerstermelés jövedelmezősége, hanem az ipari fejlődés is folyton megnehezül. Ily kilátásokkal szemben helyes politika-e a bajok kútforrását elhallgatni? Helyes eljárás-e be nem vallani, hogy gyökeres rendszerváltozásra van szükségünk ha tönkremenni nem akarunk, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez két irányifan szükséges. {Halljuk!) Szükséges először, hogy háztartásunkban minden fényűzést, minden gyengeség legyezgetését kerüljük. Ha van hatalma a kormánynak, itt mutassa meg és mindazon aspiratiókat, melyek közgazdasági állapotaink természetével össze nem egyeztethetők, jöjjenek azok egyesektől, vidékektől, vagy bár az egész nemzet részéről, utasítsa vissza és tegyen ngy, mint eddig, midőn minden csak kissé hangosabban követelt oly fényűzési kiadásba is beleegyezett, mely valamely politikai befolyásos tényező körében pillanatnyi megelégedést szült, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Másodszor szükséges a változtatás azon irányban is, hogy a kormánynak nem szabad közönynyel tekinteni, hogy kormányzatának minő jó vagy rossz erkölcsi befolyása van a népre, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom nagyon jól, hogy a nagy közgazdasági bajokból nincs kormány, mely kivezethetné a nemzetet, ha ez önmagát elhagyja; mert a fődolog az egyesek és a társadalom munkájának jobb minősége és mennyisége. És épen azért helyesnek és szükségesnek tartom, hogy a kik a közéletben a nemzet érdekeit szolgálják, azok ne csak itt, hanem a társadalmi életben is közreműködjenek és útmutatással szolgáljanak a termelő osztálynak. De t. ház, tegyünk meg mindent a maga helyén ! Ide minket a nemzet nem azért küldött, hogy munkásságot, törekvést, takarékosságot pedicaljunk a nép számára, (ügy a van! bal- és szélső baloldalon) hanem azért, hogy befolyást gyakoroljunk az állami tevékenységre, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért szavunkat helyesen első sorban nem is a néphez, hanem a kormányhoz kell intéznünk, melynek kezében van letéve az államhatalom, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Ettől kell követelnünk a jelen esetben is, hogy a helyzetet vegye figyelembe s a takarékosság, önmérséklet, mely erkölcsi és politikai meggyőződés, önzetlenség, igazságszeretet és az érdekek gondos ápolásával adjon jó példát a népnek. Létesítsen intézményeket, melyek a nép lelkületét nemesíteni, erélyét és munkakedvét és annak belső értékét fokozni képesek, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert hogyan kívánja a kormány azt, hogy a nép takarékos legyen, midőn látja, hogy megtakarított filléreivel az állam helytelenül, könnyelműen gazdálkodik, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogyan lenne munkakedve, ha látja, hogy miképen boldogul a tunya és miképen megy másfelől tönkre a munkás azért, inert egyik a párturalom kegyencze, a másik meg nem az, hogy üldöztetik az egyik, vagy legalább is megakadályoztatik a hatóságok, állami közegek részéről a termelés munkájában? {Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Hogyan legyen erkölcsös, ha látja, hogy főleg azok emelkednek, kik a helyes útról letérnek; hogy szeresse az igazságot, mikor