Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-159
336 1.59. országos ülés január 14. 1886. 38%, de mint a múlt évi trónbeszéd mondotta, „a pénzügyek szerencsére jól állanak". Nálunk meg van a 35%, de a pénzügyek, fájdalom, rosszul állnak. (Helyeslés a baloldalon.) Ha már most ezen körülmények közt oly feltétlen bizalommal tekintünk hitelünkre, érdekes megvizsgálni, hogy ezen hitel mily alapon nyugszik? (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Köztudomású dolog t. ház, hogy a tőke az utóbbi időben két okból oly államok papírjaihoz fordult, melyek eddig nagy kamatozást nyújtanak. Az egyik ok az, hogy az egész pénzpiaczon a kamatláb leszállt, a másik ok pedig az, hogy az általános gazdasági pangás folytán a tőke a vállalkozástól és minden pillanatnyi risico elől viszszavonul. Ennek következménye az, hogy az emberek nálunk és másutt is szeretik megtakarított tőkéjüket takarékpénztárakban elhelyezni és szeretnek azokon állampapírokat venni s különösen oly államok papírjait vásárolják, melyek a legnagyobb kamatokat voltak kénytelenek fizetni, hogy ne jöjjünk tehát semmi kétségbe ezen hitel alapjai iránt. Hiszen maga a pénzügyminister ur említette tegnapelőtti előterjesztésében, hogy a keleti bonyodalmak folytán hogyan kezdett papírjaink árfolyama hanyatlani. Egy más alkalommal ugyanezt tapasztaltuk. Nincs tehát ezen hitelnek biztos alapja és ebben feltétlenül ne is bízzunk. Ezen monarchiának t. ház, 1848 óta nem nem volt 20 olyan esztendeje, melyet békében töltött volna el, csak 1866 óta. A pénzügyekkel az alatt ugy gazdálkodtunk, hogy az eredmények oly szomorúak, a mint constatálni bátor voltam. Mi történik majd akkor, a mitől az ország őrszelleme mentse meg azt, hogy habonyadalmakba keveredik, melyekben aztán a nagy tőkepusztulás fog előállani itt és másutt is. Midőn mi tavaly tagadtuk, hogy a pénzügyi helyzet javult, hogy az egyensúly helyre van állítva a rendes kezelésben s hogy azt a kormány pénzügyi politikájának fenn lehet tartam, akkor a ministerelnök ur felkelt és azt mondta, hogy ő nem kíván vitatkozni azon képviselőkkel, kik tetszenek maguknak abban, hogy a helyzetet túlsötétre festik s nem kivan szembe szállni azok felfogásával, mert szerencsénkre pénzügyeinket az egész világon jól ismerik és pedig nem az általunk festett sötét kép, hanem az általán ismert számokban nyilvánuló valóság szerint. Hogy miként ítélik meg pénzügyeinket, arra vonatkozólag pár évvel ezelőtt bátor voltam egy angol vezérlapnak ide vonatkozó nyilatkozatát felolvasni. Most bátor leszek egy másik nyilatkozatot felolvasni. Ez olyan orgánumban jelent meg, melyet a jelen kormány iránti ellenszenvről vádolni egyáltalában nem lehet, de mely a pénzügyi körökkel szorosabb összeköttetésben van: az új Pressénak egy nyilatkozatát. (Halljuk! a baloldalon.) A költségvetés bemutatása után az említett közlönyben ezek állottak. A magyar költségvetés a kiadások további fokozását nem tűri meg, hanem azt, ha Magyar ország nem akarja szemei elől téveszteni mindazon tekinteteket, melyekkel politikai állása, hitelezői s az áldozatkész és odaadó lakosság iránt tenni kötelessége, vasmarokkal comprimalni kell. A kamatláb leszállása emelte ugyan a magyar hitelt, de az komoly tűzpróbán csak akkor fog keresztül menni, ha Európában oly események köszöntenek be, melyek politikai átalakulást, nagymérvű tőkemegsemmisülést vonnak maguk után és súlyos áldozatokat követelnek majd az országtól. A deficit, azon hazajáró lélek, mely a Tiszaministerium elé helyezkedik és mely azt folyton arra inti, hogy Magyarországnak is oly kormánya van, mely a pénzügyi kérdést nem levén képes megoldani, saját fennállásának sarkalatos feltételeit is ássa alá. Ehhez én még csak azt teszem t. ház, nemcsak a saját fennállásának, hanem ezen ország alkotmányos kormányozhatásának feltételét is aláássa. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha tehát az valóság t. ház, a mely szerint a külföldön pénzügyeinket ismerik, akkor valóban helyesen teszi a t. ministerelnök ur, hogy nem száll velünk szembe, mert, azt helyesen cselekedni ugy sem lehet. (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Szólnom kell még t. ház, a kormány pénzügyi politikájáról. Halljuk!) Helyesen jegyezte meg e részben tegnak felszólalt t. elvbarátom, hogy ilyen politikát nekünk a t. pénzügyminister ur tegnapelőtt, valószínűleg mert olyannal nem bír, (Derültség balfelöl.) nem terjesztett elő; azonban azzal, a mit mondott a t. pénzügyminister ur, nem lesz felesleges rövid ideig foglalkozni nekem is. (Bálijuk! Halljuk! ba J félöl) A t. pénzügyminister ur két irányban kívánja az állam önmérsékletét: meg akarja tudniillik állítani a rendes kiadások fejlődését, továbbá mellőzni kívánja a további beruházásokat. Az elsőre vonatkozólag én azon észrevételt vagyok bátor tenni, hogy egy a kettő közül: vagy mulhatlanul szükségeseknek tartja a t, pénzügyminister ur a kiadási többleteket, melyeket most a költségvetésben ajánl. No akkor hasonló kiadások a jövőben is fognak jelentkezni és a t. pénzügyminister ur jövőre is abban a helyzetben lesz, hogy hasonlókat szavaztasson meg e házzal. Vagy pedig nem tartja azokat oly feltétlenül szükségeseknek; és akkor, nem tudom mi oknál fogva, egy oly gyengeséget tanúsított, minister társaival szemben, a kikhez pedig ünnepélyesen fordult a múlt alkalommal, melyet azok valószínűleg ki fognak zsákmányolni jövőre is. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennélfogva a rendes
