Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-159
159. orscágOB ülés január 14. 1886. 335 ban nyilatkozik, ő maga diadallal utalt akkor az 3882. és 1883. évi zárszámadások kedvező eredményeire és ime most, midőn megfordult a koezka, csudálkozik, hogy a valóságot és nem a tervet, a beváltást és nem az Ígéretet veszszük irányadóul. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mi a pénzügyi helyzetet illeti, t. ház, azt a pénzügyi bizottság szilárdultnak jelenti ki, a pénzügyminister ur azonban azt, ha nem is aggasztónak, de nagyon komolynak tartja, bár később azután az általa idézett számadatokkal állítását gyengíteni igyekszik. A pénzügyminister ur különösen nyomatékkal hivatkozik arra, hogy a mi adóink folyton és természetesen is jól fejlődnek. Kimutatni akarta ezt a lefolyt évek zárszámadásaiból, azonban kénytelen volt maga is elismerni, hogy ugyanazon idő alatt tetemes [adófelemelések is történtek. Véleményem szerint nagyon helyesen utalt Horánszky Nándor t. barátom arra, hogy igen nehéz a mechanicus emelés és a természetes fejlődés közötti határvonalat meghúzni. Erről a kérdésről tehát egyelőre, addig, mig adóink szabad fejlődése iránt bővebb adataink lesznek és ilyenekkel csak akkor bírhatunk, ha bizonyos ideig az adók ezentúl nem fognak emeltetni, ezen kérdésről, mondom, addig leghelyesebb lesz nem vitatkozni. l)e miután az állam pénzügyi helyzetének képére szükségünk van, azt bírnunk kell, ennélfogva keressünk más ismérveket, melyeknek segítségével a pénzügyi helyzetet felismerhetjük. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy egy államháztartás állapotának megítélésére a többi között minden esetre jó mérték az is, ha kitudjuk, hogy hányadrésze a kiadásoknak az, melyet rendes körülmények között — szabály szerint— átlag rendes jövedelmeiből fedezni nem képes. Miután az igen t. pénzügyminister ur összehasonlításainak alapjául az 1881-től 1885-ig terjedő éveket vette, a t. ház engedelmével bátor leszek én is az erre vonatkozó adatokból kimutatni azt, hogy államháztartásunk mily kedvezőtlen állapotban van. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy a papirjáradék kiadása 1881-ben kezdődött; azóta más ilynemű" magyar állampapír forgalomba nem jött. Ezen kiadott járadék összege képviseli tehát azt, a mivel mi a pénzpiaczra appelláltunk. Ez az összeg pedig az 1885. év végén, mint a pénzügyi bizottság egyik jelentése is constatálja, 232.193,000 forint. Ha ehhez hozzá adjuk azon összeget, mely államjavak elidegenítése czímén az említett idő alatt befolyt és mely a zárszámadások szerint a négy szóban levő első évben, ha ehhez hozzá adjuk a múlt évben a költségvetés szerint befolyó vételárt és azon előterjesztés szerint, melylyel egyszer az államnak a telepítvényesek iránt fennálló követelése elidegenittetett, 6*8 millió forintra, de három millió forintot leszámítunk a múlt év eladásainak kedvezőtlensége folytán, mindez együtt 43 millió forintot tesz. A két összeg 275 millió forintra rug. Ez az összeg képviseli azt, a mit mi rendes jövedelmeinken túl a mondott időben elköltöttünk, a miből aztán egy évre 55 millió forint esik. És mert azt mondhatná valaki, hogy az utolsó időben javultak a viszonyok, bátor leszek kimutatni, hogy a múlt évben rendes jövedelmeinken túl mit költöttünk el. A t. pénzügyminister ur 1884-iki exposejában említefte.hogy a papirjáradék akkori álladéka és ugy tudom, azon időponton túl nem adatott ki ilyen, tehát képviselt 186 millió forintot. Ha ezen összeget levonom a pénzügyi bizottság által kimutatott főösszegből, kiderül, hogy 46 millió forintnyi papirjáradék adatott ki a tavalyi év terhére. Ha ehhez nem tiz, hanem csak hét millió forintot adunk az államjavak eladása czímén, kiderül, hogy a múlt év terhére oly kiadást, melyet nem birtuk saját jövedelmeinkből fedezni, 53 millió forint erejéig tettünk. Mi tehát a pénzügyi helyzet képe, t. ház, az, hogy a t. pénzügyminister ur által a főbb jövedelmi forrásnál kimutatott 20 millió forint bevételi többlettel szemben áll 23 és fél millió forint államadóssági kamat és pedig a vasutak államosítása folytán magunkra vállalt terhektől az összehasonlítás kedveért eltekintve, a pénzügyminister ur által beruházottnak kimutatott 116 millió forinttal szemben áll 159 millió forint, melyet tehát egyszerűen eléltünk. A jövőre pedig azon kilátásaink vannak, hogy legalább 38 millió forintot keli újra papirjáradék kibocsátásával beszerezni. Ha ehhez hozzá adjuk azt a hét milliót, mely államjavak elidegenítésére fel van véve, kijön a jövő esztendőre már eddig is 45 millió forint. Ily gazdálkodás után egyáltalán nem lehet csudálni, ha Magyarország a müveit európai államok sorában azok között sorakozik, melyek leginkább el vannak adósodva. (Ugy van ! lalfelöL) Államadóssági terheink 3 57°-át képezik az 1885-iki költségvetés szerinti összes kiadásainknak. Ezen százalék az ugyanazon évi költségvetések szerint az egyes államokban igy alakul: Poroszországban, mely megcsinálta a német egységet, 147°; Bajorországban, mely azt segítette, 21%; Ausztriában, elismerem, a földtehermentesítósi járulék nélkül, 23°; 0 ; Hollandiában 23%; Szerbiában 24%; Oroszországban 25%; Belgiumban 27%; Angliában, melynek önkormányzata folytán aránylag kevesebb kiadási főösszege van, 33%, Olaszországban 36%, daczára annak, hogy megcsinálta az olasz egységet és helyreállította a valutát; Francziaországban 37%, a roppant csapások daczára és végül Romániánál
