Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

334 159 onKágos ülóí január 14. 1886. azt, hogy én ily mérvű beruházásokat soha sem tartottam helyeseknek. Sőt volt idő, midőn a házban is bátor voltam kimutatni, hogy pénzügyi bajainkat legnagyobb részben a helytelenül, meggondolatlanul eszközölt beruházások idézték elő. Ma is azon nézetben vagyok, hogy az előttünk fekvő beruházási javaslatokat is sokkal jobban meg kellett volna rostálni, mint a hogy az a pénzügyi bizottságban történt. A rendkívüli kiadások nagy összegével szemben a minister ur, mint évenként, ugy most is, azon enyhítő körülményre hivatkozott, hogy a nagy mérvű államháztartási hiányt ellensúlyozza az, hogy tetemes összeggel törlesztjük adósságainkat és nagy összegeket ruháztunk he. Ha jól emlékszem, egy ízben említtetett az is, hogy a vasutakat mennyi kamat-biztosítékkal látjuk el. Most ez az enyhítő körülmény a pénzügyministeri beszédben nem fordul elő. És nagyon helyesen, hiszen nemsokára le kell majd a zárszámadásban azon kamat-biztosítási összegeket irnuBk, melyek eddig, mint az államosított alföldi és első erdélyi vaspályák irányában fennálló követelésünk szerepeltek az államvagyon mérlegében. A mi már most a beruházásokat érdemleg illeti, én azt hiszem, hogy ezzel aszóval „beruházás* e házban és különösen azon az oldalon nagyon gyakran visszaélnek. Ha önök, t. képviselő urak a túloldalon, az országházba fektetett összegeket, az egyes épületek tatarozására fordított tételek, a folyók oly ezélú szabályozását, hogy a lakosság élet-és vagyonbiztonsága veszélyeztetve ne legyen, ha azon összegeket, melyek a rosszul kezelt és csak károkat hozó üzemek befektetéseit képezik, ha az olyan összegeket, mint a minő az az 1.700,000 forint, melybe a szegedi rakpart került, melyet oda ajándékoztunk Szegednek, mely annak valószínűleg igen kevés hasznát veszi és melynek árából 1.200,000 forintot a Tisza habjai mostak el, ha azt önök mind hasznos, gyümölcsöző beruházásnak tekintik : akkor bocsánatot kérek, én önökkel egy véleményen nem lehetek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Az mondatott, hogy a hiány magas összegével szemben nagymérvben adósságtörlesztés is eszközöltetik Már egy izben bátor voltam e házban kifejteni azt, hogy minden rendezett magán- és közháztartásnak az ily törlesztési összegeket rendes jövedelmeiből kell fedezni. Ezt most újból hangsúlyozni kötelességemnek tartom, mert az ettől eltérő eljárás csak irrealitásra és illusiókra vezet. Ezen felfogásomban megerősít engem a rente természetének megfigyelése is. Az államok, ugyanis, midőn járadékokat léptettek életbe, nem azért tették azt, hogy adósságaik terhe azontúl folyton nyomja az állami költségvetést, hanem tették azért, hogy ne legyenek az adósságok törlesztése tekin- | tétében időhöz kötve és a kormányok választhassák meg azon pillanatot, midőn feleslegeik levén, azokból fedezhetik az adósságok törlesztésének hányadát. Láthatjuk ebből, bogy a dolog lényegében fekszik az, hogy az államnak rendes törlesztéseit, a mennyiben ilyenekkel járó adósságai vannak, a rendes jövedelmekből s nem újabb kölcsön útján kell fedezni. Különben az ilynemű kifogások, nem én mondom, hanem a külföldi sajtó, a melyre több izben történik itt velünk szemben hivatkozás, midőn az állam pénzügyeinek állapotát jellemezzük, tehát a külföldi sajtó mondja, hogy az ilyen ellenvetések rendesen az eladósodott országok pénzügyministerei által szoktak tétetni. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső balon ) A pénzügyi bizottság határozottan állítja továbbá, hogy a pénzügyi rendezésben nincs visszaesés, mert ime mennyivel szaporodtak a rendes kiadások és daczára ennek, a kormány javaslata szerint csak 272,000 forinttal romlott a rendes kezelés mérlege. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én az egyensúlyt még a rendes kezelésben sem tartom helyreállítottnak. Hiszen ha csak két tételt állítunk is a pénzügyi bizottság által rendes feleslegként kimutatott 3.600,000 forinttal szembe, a Bosznia, Herczegovina és a Lim területen lévő csapatok rendkívüli szükségleteit fedező mintegy 3 milliót, továbbá a törlesztési járulékot, a mely 11.200,000 forintra rúg és ehhez még azon apróbb tételeket adjuk, melyek a költségvetésben elszórva a rendkívüli kiadások között találhatók, holott azoknak a rendes kiadások között kellene lenniök, az önök számadatai szerint is ki fog tűnni, hogy a hiány rendes kezelésünk keretében is megüti a 10 milliót. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A mi a romlást illeti, jól számította ki tegnap Horánszky Nándor t. barátom, hogy a rendes kezelés mérlege a folyó évben 2 millió forinttal romlott. Ez határozott visszaesés, mely annál nagyobbnak tűnik fel, ha figyelembe veszszük azt, hogy a kiadási többletekkel szembeállított bevételi többletek mennyire illusoriusok és ha meggondoljuk azt, hogy a kedvezőtlen körülmények mily kényszerítő nyomására volt szükség, hogy önök, a kik a költségvetés illusiókra alapított berendezésében oly ügyességet tanúsítanak, a kik mesterséges számcsoportosításokhoz folyamodnak, csak hogy a hiányt kisebbnek tüntessék fel, ezt a két milliónyi romlást bevallani kénytelenek. (Igaz! Ugy van! balfélől.) A pénzügyminister ur csudálkozását fejezte ki a fölött, hogy a folyó évi költségvetés nem részesült kedvező fogadtatásban. Én pedig megvallom, az ő csudálkozásán bámulok. Hiszen a múlt évben ő maga mondta, hogy az államháztartás képét nem a költségvetésekből, hanem abból a valóságból kell megítélni, mely a zárszámadások-