Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-159
159. országos ülés január 14. 1888. 333 ségvetéshez. Maga a t. pénzügyminister ur is azzal indokolta exposéjának elmaradását, hogy bizonyos reductiókat kellett a költségvetésben eszközöltetni. Mind a három indok, melyet fel méltóztatott hozni, tulajdonkép erre megy ki. Ily körülmények közt tehát méltán lehetett azt várni, hogy a pénzügyi bizottság a rendes kezelésben megtakarításokat fog eszközölni. És mit látunk 1 t. ház ? Azt, hogy a rendes kezelésben a kiadások I 8.470,000 frttal vagyis 701,000 írttal emeltetnek, j Ebből az egy példából is láthatjuk, hogy, ha valamely mozgalom megindult, nehéz azt tetszés szerint megállítani. Már pedig azon mozgalmat, mely az egyes tárczák expensiójában nyilvánul, a t. kormány és a pénzügyi bizottság indították meg akkor, mikor éveken át rózsás színekkel kedvezőbbnek festették a helyzetet, mint a milyen az valóban volt. {ügy van! halfélöl.) Megemlíti a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy a kiadási szaporulatok nem meddő kiadásainknál fordulnak elő. Ezen állítással szemben én constatálom, hogy az adósságok kamatai és a nyugdíjak körülbelül felétj teszik a kia ási többletnek. Hogy ezekről minő véleménynyel vagyok és hogy azok meddő kiadásokból származnak-e vagy nem, a mi iránt a véleméuyek lehetnek eltérők, erről majd akkor, szólok, midőn a beruházásokról fogom véleményemet elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Felemlíti a pénzügyi bizottság, hogy a kiadási többletek egy jelentékeny tételét az agio emelkedése idézi elő. És ezt a kiadási többletet a pénzügyi bizottság jelentése esetlegesnek tartja s a véletlennek tulajdonítja. Meg vagyok róla győződve, hogy a bizottság t. előadója épen oly jól tudja, mint bárki e házban, hogy ez nem véletlen dolog, hanem összefüggésben van nemcsak a pénzkeresleti és kínálati viszonyokkal az egész világon, hanem kereskedelmi mérlegünkkel is. Mert az bizonyos, hogy az utóbbi időben keveset exportáltunk s igy több pénzre volt szükségünk, hogy adósságainkat és vásárlásainkat a külföldön fizethessük. (Ugy van! balfelöl.) Arra, hogy a pénzügyi bizottság a valutarendezés szükségességét annyira hangsúlyozza, véleményem az, hogy vagy oly nagyok a veszélyek, melyek pénzértékünk rendezetlenségével vannak összefüggésben, a mint a pénzügyi bizottság azokat teszi, a mi mellett meg nyomban utal arra, hogy a pénzügyi helyzet szilárdult, akkor javaslatokat kellett volna tennie, hogy a fenyegető nagy veszély lehetőleg megelőztessék; vagy ha — a mint a pénzügyi bizottság kiemeli — lehetetlen a valutát rendezni, mert ez a kormány hatalmának és a törvényhozás befolyásának körén kivül esik, akkor miért hangsúlyozza ezeket, a melyek véleményem szerint csak arra lehetnek hivatva, hogy még inkább kimutassák annak a ! helyzetnek, a melyben pénzügyeink vannak, tarthatatlanságát, a mit pedig a bizottság nem ismer el. {ügy van! balfelől.) A valuta helyreállítása, legalább felfogásom szerint, nem azért nem kívánatos ma, mintha a rendezés költségeit még ezen költségvetés keretén belül is meg nem birnók. Mert ha az áll, a mit a pénzügyi bizottság mond és a mit a pénzügyminister tegnapelőtt megerősített, hogy az agiónak minden százaléka költségvetésünknek 355,000 forintba kerül, akkor méltóztassék 25°/o-kal szorozni és ki fog tűnni, hogy a valuta rendezetlensége nekünk évenkint 8.800,000 forintba kerül. Ha számba veszszük e mellett, hogy a vámjövedelmeknél, minthogy ezek aranyban folynak be, nyereségünk van, melj' az említett összegből levonandó, a valuta rendezetlenségéből még akkor is körülbelül 6 millió kára van az államnak, nem is szólva semmit a közgazdaságról. Volt idő, midőn az osztrák kormány, melyet nagyobb mérvben érint a kérdés, a mennyiben a valuta rendezéséből a qtiota arányában több teher súlyosodik Ausztriára, mint reánk, ez ügyben legalább a hírlapok szerint a magyar kormányhoz fordult a rendezésre vonatkozó indítványnyal. És miért nem fogadta el azt akkor a magyar kormány ? Valószínűleg azért, a miért én se tartanám a mai viszonyok között helyesnek: mert ha lehetséges is a valutát nagyobb megterheltetés nélkül ma helyreállítani, annak feníartása pénzügyi viszonyaink között lehetetlen. Hiszen az első alkalommal, midőn valami nagyobb megpróbáltatásnak volnánk kitéve, az első háború esetén kénytelenek volnánk újra államjegyeket kibocsátani, mert hitelünk felmondaná a szolgálatot, Hogy a magyar állam hitele miként áll, arra vonatkozólag majd később leszek bátor elmondani nézeteimet. A valuta-rendezés első feltétele állami háztartásunk rendbehozatala, de hát ime a pénzügyi bizottság a kiadási többletet, a helyett, hogy leszállította volna, még inkább emelte és a beruházásokat is, ugy a mint azok beterjesztve voltak, helyeselte. A törlések e tekintetben szintén nem a bizottságtól, hanem a kormánytól indultak ki, de csak oly tételek törültettek, melyek nem lesznek megtakaríthatók, esak ezúttal elhalasztatnak. A minister ur a beruházásokra nézve felhozza, hogy 1881 óta évenként 23 millió forintot fektettünk be és ez által támogattak a közgazdaságot. Hangsúlyozza továbbá, hogy e miatt a kormánynak ép azok nem tehetnek szemrehányást, a kik a közgazdaságnak hasznos beruházások általi támogatását sürgették. Én a magam részéről constatálni kívánom