Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

131. országos ülés október 3. 1885. Ti De azt talán még a képviselő urak is természetesnek fogják találni, hogy ha minden eredmény reményére jogosító törekvéseink daczára ma előre nem látható oly dolgok történnének, melyek a monarchiának életérdekeit fenyegetnék, akkorra elhatározásaink szabadságát fen tartjuk és fenn kell tartanunk. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon: Saloniki!) A képviselő urak, ugy látszik, azt is tudják, hogy mások által mi fog történni és hogy ennek folytán mi mit fogunk tenni. Én őszintén megvallom, ezt még nem tudom és a conjecturalis politika terére tévedni nem tartom feladatomnak. {Helyeslés jobbfelöl,) Ezekben megadtam a választ a kérdőpontokra — még csak egy pár szót kívánok szólni Szilágyi Dezső képviselő urnak kérdőpontjainál — mondhatnám — talán fontosabb indokolására. (Halljuk!) A képviselő ur beszél a jelen események következtében támadható jogos vagy természetszerű aspiratiókról. (Halljuk! Halljuk!)Én, t. ház, azt tartom, hogy ezekről beszélni ma, midőn még az sem tudatik, hogy a forradalmikig létrejött egyesülés jóváhagyatik-e és ha igen, minő módtn, még időelőtti. Épen azért erről szólani nem kívánok. A mi pedig azon fejtegetését illeti, hogy minő hatása lehet általában annak, ha mások azt látják, hogy háladatosabb dolog a szerződést megszegni, mint megtartani, arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy, hitem szerint, Európa összes hatalmai, de a mi kormányunk bizonyosan, minden megállapodásnál ennek fontosságát is szem előtt fogja tartani. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel í T ház! A t. ministerelnök ur mind a három interpellatióra együttesen méltóztatott felelni, csupán azon kérdésekre, tévén kivételt, a melyek nem foglaltatnak benn mind a három interpellatióban. Nekem természetesen sem szándékom, sem talán jogom nincsen azon kérdésekre is kiterjeszkedni, melyek interpellatiómban nem foglaltatnak. Ezért, szorítkozni fogok azon kérdésekre, a melyeket én intéztem a t. ministerelnök úrhoz és a melyekre az imént volt szíves válaszolni. Interpellatióni első pontja azon kérdést foglalta magában, hogy a kremsieri találkozásnak mi volt czélja, mi volt eredménye, hogy egyéb czélja volt-e mint viszonozni a tavaly Skiernewiczében tett látogatást • hogy a békés szomszédi és baráti viszony megújítása volt-e csupán, vagy pedig más politikai természetű tárgyak is jöttek-e szóba? És ha igen, nem tárgyaltatott-e és nem történt-e megállapodás Kelet-Euméliának Bulgáriával való egyesítése, illetőleg Boszniának és Herczegovinának bekebelezése iránt? A ministerelnök urazt méltóztatott az első kérdésre válaszolni, hogy a kremsieri találkozás a skiernewiczei látogatásnak csakis egyi szerű viszonzása volt s hogy ott azon baráti viszony nyert újabb megerősítést, a mely S kiérne viczén újíttatott meg. Midőn t. ház, tavaly a skierneviczi találkozás után szerencsém volt a ministerelnök úrhoz a maihoz hasonló kérdést intézni, nevezetesen pedig azon találkozásnak czélja és eredménye iránt és a melyről a t. ministerelnök ur azt a biztosítást adta, hogy ott más, mint a fennálló békének megerősítése szóba nem jött s más megállapodás nem történt: nem haboztam kijelenteni, hogy bármily véleménynyel legyek is Oroszország politikájáról és bárhová indítson is rokon- vagy ellenszenvem, én azt, hogy minden európai hatalommal, különösen pedig a hatalmas északi szomszédunkkal jó baráti viszonyt tartunk fenn, természetesnek és szükségesnek tartom, de ha jól emlékszem,nem mulasztottam el azt is megjegyezni, hogy az Oroszországgal való szorosabb szövetségnek egyáltalában nem lehetek barátja (Helyeslés a szélső balon) és nem barátja a magyar nemzet, feledve bár a multat, de nem feledve azt, hogy érdekeink különösen keleten homlokegyenest ellenkeznek Oroszorszég érdekeivel. (Ugy van! szélső bálfelöl.) A t. ministerelnök ur ismételni méltóztatott azt, hogy Kremsierben csakis a baráti viszony pecsételtetett meg újra. Nem szoktam másoknak, nem a ministereknek szavait ok nélkül kétségbe vonni, de ha eszemben tartom azt, a mi a reichsstadti találkozás és az úgynevezett három császár szövetség után történt és ha eszembe jut, milyen biztosításokat tett azon találkozásra, azon három császárszövetségre nézve is a kormány e ház előtt és hogy mi lett eredménye e belső szövetkezésnek és ha meggondolom, hogy ezen kremsieri legújabb találkozás után nyomban egy tartomány, mely Törökországhoz tartozik, fellázad és hogy Sándor bolgár fejedelem kevés nappal azelőtt érintkezett és értekezett az orosz külügyministerrel Franzensbadban, azzal a külügyministerrel, a ki csak röviddel azelőtt a kremsieri találkozásban is részt vett: akkor ne csudálkozzék a t. ministerelnök ur sem, ha lelkemben kételyek támadnak. (Élénk helyeslés a szélső balon ) Mi volt a czélja, vagy legalább mit mondottak a reichsstadti találkozás és a három császárszövetség czéljának? mely szövetségről, közbevetőleg legyen mondva, egyébiránt a t. ministerelnök ur annak idején azt állította, hogy azt tulaj donképen szövetségnek nem is lehet nevezni. Én nem mulasztottam el erre megjegyezni, hogy én a szövetség fogalma felett akadémikus vitatkozásokba bocsátkozni nem akarok, de azon bensíí egyetértés, mely Reichsstadfban keletkezett, nemcsak általam, hanem egész Európa által szövet| ségnek neveztetett, annak nevezte maga Bismarck 4*