Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
iäS. országos ülés január 13. I8S6, 323 a nemzetet, mint a példaszó szerint a csigány a J lovát {Derültség a szélső baloldalon) és a deficit j megszüntetése, továbbá a valutának helyreállítása, a melyről a pénzügyi bizottság t. előadója oly elegicus hangon szól, vájjon mi ez? mi egyéb más mint képzeletünkkel játszó délibáb, a mely a valóságban még messze marad ? T. ház! Azt látjuk, ha a költségvetés adatait elemezzük, hogy összes bevételeinknek 75%-át, illetve kiadásainknak 74%-át igénybe veszik az államadósságok kamatai, igénybe veszik a közös ügyek; tulaj donképen culturalis és belügyi czélokra nem marad több 25°/o-nál, mennyivel kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, mint Horvátország, hol a törvény mondja és a törvény biztosítja Horvátország részére bevételeinek45%-átbelügyi szükségleteire; daczára, hogy a bélyeg-és jogilletékek 24—26 milliót hoznak be, a biróikar nincs fényesen fizetve. Egyszóval kormányunk csak a Bécsből jövő intések iránt érzékeny és a mi a katonák részére kívántatik, azt szivesen keresztülviszi, de itthon legio a szegény hivatalnokok ég szolgák száma, kiknek, ha fizetésjavítást kérnek, azt a tanácsot adja a t. ministerelnök ur, hogy ha nincs pénzük kenyérre és húsra, egyenek krumplit. (Derültség.) De mi történik t. ház, a nemzet zömében adóképesség fokozására és emelésére? Semmi. A polgárnak ma csak két főkötelessége van: adót fizetni és mint katona életét koczkára tenni; egyebekben boldoguljon adiogy tud. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn hangsúlyoztuk, hogy a gazdasági élet alapjai változtak, noha Magyarország agricultur állam, de mint ilyennek is iparral kell bírnia, mert a gazdaság intensivebbé tétele okvetlenül szükséges : akkor utaltak arra, hogy mily boldog a magyar gazda helyzete, hisz búzáját megveszik igen nagy áron; midőn pedig az ellenkező következett be, a ministerelnök ur azt mondja : örüljünk, hogy igy van, mert ha még az osztrák piaczot is elveszítjük, még szomorúbb helyzetbe jutunk. De t. ház, ha e 10 éves regimének anyagi eredményei nem valami kedvezők is, az anyagi deficitet talán fedezi az erkölcsi plüss. Bár csak igy volna, de nincs igy. Soha cabinetre jobban nem illet azon mondás, hogy csak oly eszközökkel tarthatja fel magát, a mily eszközöknek létrejövetelét köszönheti. Ennek a cabinetnek élete temetéssel kezdődött: eltemette a ministerelnök ur közjogi programínját — ez a ministerelnök ur legnagyobb hallottja— és lyukasnak találta a mogyorót. Azóta is folytonosan temet. Eltemette az önálló bankot, Magyarország önállóságát és folytonosan temeti a törvényhatóságokat, á megyéket. Hol kezüket, hol lábukot amputálja, mig utoljára e nemes organismus szive megszűnik dobogni. A beterjesztett közigazgatási javaslat a birói függetlenséget is végkép el akarja temetni, j Azelőtt az igazság* istenasszonyát ugy képzelték, mint a kinek szemei be vannak kötve és mérleget tart kezében; a ministerelnök ur ez istenasszonynak, a ki — tisztelettel legyen mondva —• nálunk csak tipegő vén asszonyhoz hasonlít, (Derültség) szemeit ki akarja szúrni és az egyik kezével karját vezeti, a másikkal ő dirigálja mérlegét, mely kezében van. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az állambölcselők felállították a hatalmak megosztásának elméletét és megkülönböztetnek törvényhozói, birói- és végrehajtó hatalmat. Kétségtelen, hogy a végrehajtó hatalom a ministerelnök ur kezében van, ez a törvényhozás más-e mint a ministerelnök ur akaratának visszhangja? és a beterjesztett törvényjavaslattal most a birói hatalmat is absorbeálni akarja, csakhogy elmondhassa : Magyarország én vagyok! (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A t. ministerelnök ur vezetése és a szabadelvüség lobogója alatt egymásután vétetnek ki a 48-iki alkotmányból az alapkövek; hol az alapjából vettek ki egy alapkövet, hol a boltozatából hullott ki egy ékkő. Ezen becses alkotmány, a melynek megalkotásában a t. ministerelnök urnak része nem volt, de az azért való küzdelemben lett nagygyá, mondom, a melynek hol alapjából, hol boltívéből vétetnek ki egyes drága darabok, ma-holnap egészen homokban áll és a romokból mi magaslik ki ? A t. ministerelnök urnak magas, száraz alakja, feldíszítve azon koszorúval, mely a jubilálok hizelgéseinek virágaiból van fonva. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Hajdan a t. minister ur, mintegy Titán ostromolta a közjogi alapot, ma vállával tartja azt fenn; hajdan vállalkozott arra, hogy mint Hercules kitisztítja Augias istállóját és a politikai corruptio és nepotismus ma van teljes virágzásban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem látjuk-e a hivatalért, czímért, kitüntetésért vágyók egész phalanxát? Nem látjuk-e, hogy ha egy hivatal megüresedik, mint tör oda boldog-boldogtalan, hogy résztvegyen a modern kenyérmezei ütközetben. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Ha megvonjuk a billance-ot, mit látunk, mi a 10 évi kormányzásnak az eredménye ? A súlyegyennek helyre nem állítása oly állapotban van, mint volt azelőtt; 600 milliónyi adósságcsinálás, 50 millió államjószág eladása, Boszniában 80 milliónak elköltése, Oroszországgal közös osztozkodás Törökország testén, gazdasági, ipari-válság, nagyranőtt nemzetiségi aspiratiók, a magyar államiság eszméjének Horvátországban compromittálása, a nemzeti öntudatnak gyöngülése, a közügyek iránti fásultság és közöny. És mit nyertünk ezzel cserében ? Nem mást, mint egy 10 év óta fennálló cabinetet, a melynek feje mindent elkövet, hogy még másik 10 esztendőre, is biztosítsa magának a kormányzást. Elismerem t. ház, hogy nálunk az alkotmá41*
