Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

324 158. ortzáiros Ülés január 13. |SS6. nyoeságnak alakisága megvan, de valódi alkot­mányosság nincs és érdekes azon ellentét is, amely Magyarország és Németország közt van. Ott is van egy államférfiú, a ki absorbeal minden hatal­mat, ott sincs valóságos parlamentarismus, de ott legalább a lényegben történik valami, nálunk csak alaki parlamentarismus van, mely abban leli magya­rázatát, hogy nálunk nincs meg a helyes viszony a kormány és a többség közt, a melynek meg kellene lenni, mert minálunk a kormány nem kifolyása a többségnek, hnnem megfordítva, a többség ki­folyása a kormánynak, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És ha a történetíró méltónak találja egyszer megírni ezt ;i kort, de hiszen, a történetirónak minden korszakot meg kell irnia, azt hiszem, a t. ministerelnök urat a leghívebben ugy fogja jelle­mezni, hogy ő minden kis dologban nagynak, min­den nagy dologban azonban igen kicsinynek bi­zonyította magát. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Egy alkalommal már hasonlították a minis­terelnök urat Mózeshez, hogy ő is a magyar nép­nek Mózese, hogy ő is kivezeti a pusztából a magyar nemzetet. A t. ministerelnök ur el is fogadta e ha­sonlatot, hozzátette azonban a resignatió hangján, hogy meglehet, ő neki sem jut az a szerencse, hogy az igéret földére bevezethesse népét. Ezen hasonlat is minden külső látszat mellett nagyon sántikál. Mózes nemcsak Ígérte, hogy kivezeti népét a szol­gaságból, hanem, valósággal ki is vezette. A minis­terelnök ur csak Ígérte, de valósággal mind­jobban a szolgaságba vezeti nemzetét. (Ugy van! Helyeslés! a szélső baloldalon.) Mózes 40 évig barangolt népével a pusz­tában, hogy a depravált nemzedék kihaljon, el pusztuljon, a t. ministerelnök ur 10 éve bolyong már a pusztában és mit tesz, megtanítja e nemze­déket az arany borjú imádására. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Mózes a Sinai hegyről hozta le törvényeit, a ministerelnök urnak Bécs a Sinai hegye, olyan törvényeket hoz, hogy nincs köszönet benne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én nem látván sem a budgetetreális­nak, sem a kormánynak azt a pénzügyi politikáját nem látván, mely bennünket a bajokból kivezet, természetes, hogy a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, semmivel sem lehet jobban jellemezni a minister­elnök urat és a kormánypolitikáját, mint a költő következő szavaival: „Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény." (Élénk helyeslés és éljen­zés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor; (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Önálló, független hadügy, pénz­ügy, kereskedelem s külképviselet azon kellékek, melyek nélkülözhetetlenül szükségesek arra nézve, | hogy egy ország, egy állam, egy nemzet, saját I maga rendelkezhessék, sorsa, jelene, jövője, vére, vagyona fölött; következőleg, hogy boldog, elé­gedett lehessen épen ugy szellemi mint anyagi, valamint közerkölcsiségi tekintetekben, hogy nagygyá, hatalmassá emelkedhessek, nőhessen. Őseink évszázadokon át küzdöttek hazánk, nem­zetünk önállóságának megvédéseért, megtartásáért, küzdöttünk mi is egészen a világosi gyalázatos árulásig, a midőn a gazsággal párosult árulás osztrák rabigába hajtotta, osztrák bilincsbe fűzte nemzetünket és küzdünk a világosi árulástól kezdve hazánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságának, függetlenségének visszaszerzéseért, a valódi alkotmányos szabadságért és az 1867-iki Deák Ferencz és 1878-iki Tisza-féle átkos közös ügyeknek hazánk területéről való kiirtása érdeké­ben, igenis küzdünk a mai napokig, mely közös­ügyes közjogi állapotok okai hazánk nemzetünk minden bajának , minden szerencsétlenségének, melyek megfosztották hazánkat, nemzetünket ezredéves őseink vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől, melyek hazánkat osztrák tarto­mánynyá sülyesztették s a nemzetet az anyagi megsemmisülés tönkrejutás szélére taszították, koldusbotra juttatták. Az 1867. évi közösügyes kiegyezésnek meg­semmisítésére, nemzetünk jogtalanul elrabolt ön­állóságának, függetlenségének megszerzése érde­kében velünk, a 48-as párt tagjaival együttesen kezet fogva működött a jelenlegi ministerelnök Tisza Kálmán ur is, (Derültség) addig tudniillik, mig az önzés, a nagyravágyás ördöge nem szállotta meg őt. (Általános hosszas derültség.) Velünk kezet fogva működött ő 1875-ig, midőn megtagadva egész életén át vallott politikai hitelveit, az általa kárhoztatott és átkosnak nevezett közös ügyes közjogi alapon elfogadta a ministerelnökséget. Mint ministerelnök, nagyobbszeru dulásokat, pusztításokat hogy ne mondjam rablásokat .... (Mozgás. Hosszas és nagy derültség.) Elnöki Kérem a t. képviselő urat, méltóz­tassék kifejezéseit a parlamenti szokásoknak meg­felel őleg megválogatni. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Kifejezéseimet minden­kinek érdeme szerint alkalmazom. (Nagy derültség a szélső balfelol. Zaj jobbfelől.) Mondom, sokkal nagyobb pusztításokat vitt véghez, mint hazánk legnagyobb ellenségei, a tatár, török, muszka,Bacb- és Schmerling-zsoldosok. (Nagy derültség.) Azt hiszem t. ház, hogy egyetlen egy tagja sincs a képviselőháznak, ki be ne ismerné azt, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur ministerelnök­ségének közös ügyes alaponi elfogadása által, poli­tikai hitehagyottságot követettel. (Általánosderült­ség.) Hiszen ő ezt beismerte önönmaga is. Épen ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom