Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

26 133 országos ölés október 3. I8S5. törekedjenek, hogy a béke lehetőleg a status quo | alapján fentartassék. A mi épen Bosznia és Herezegovina annexióját vagy Rumélia és Bulgária egyesülését illeti, e tárgyak még csak szóba sem hozattak. De — és itt kénytelen vagyok egy kis kitérést tenni — Szilágyi képviselő ur azt kérdezte, hogy nem történt-e a három császári hatalom közt — szószerint szeretném idézni — megállapodás arra nézve, hogy a Balkán-félszigeten a berlini szerződés határozataival ellenkező alakulási törekvésekkel és kísérletekkel szemben minő politikát kövessenek, a mely megállapodás bátorságot adhatott a ruméliaiaknak és bnlgároknak . . . Szilágyi Dezső: Skiernieviczében! Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy ott nem történt-e ? Szilágyi Dezső: Igen, azt is kérdeztem! Tisza Kálmán ministerelnök: Tudom. Hiszen Skiernieviczére nézve már tavaly adatott felelet, de most is határozottan biztosítom a képviselő urat, hogy nem. Elmondom azonban a t. képviselő urnak egész őszintén, hogy mi az, a miből soha titkot nem csináltunk, a mi iránt a bulgárokkal és ruméliaiakkal nem érintkeztünk, de a mi épen azért, mert belőle titkot nem csináltunk, esetleg nekik is tudomásukra juthatott, bár nem hiszem, hogy őket nagyon eneouragirozhatta volna. (Mozgás a halóidalon.) Ez abban áll — mindig egyenesen, őszintén megmondottuk — hogy ha ott egy belső mozgalom keletkezik, a török hatalom szerződésszerű jogát bármely, neki jónak látszó erővel a status quot fentartani vagy helyreállítani elismerjük és abban őt gátolni nem fogjuk ; hogy ha ez nem történik, kötelességünknek fogjuk tartani a berlini szerződést aláirt összes hatalmakkal együtt arra törekedni, hogy a viszonyok a szerződésnek minél inkább megfelőleg rendeztessenek, az általános conflagratio elkerültessék; mert nézetünk szerint és a szerződések értelme szerint, a berlini szerződést aláirt hatalmak oly kötelezettséggel birnak, hogy a szerződés ellenére teremtett helyzetet lehetőleg összhangzatba hozzák a berlini szerződéssel és az általa a Balkán-félszigeten létesített egyensúlylyal. De nem titkoltuk el azt sem, hogy egy ily belső mozgalom esetében, fentartva — ismétlem — a török hatalomnak jogát, nem látjuk hivatva egyik hatalmat sem arra, hogy fegyveresen beavatkozzék. Hogy a t. képviselő ur meg lesz-e elégedve ezen nyilatkozatommal, nem tudom; de egyet tudok: hogy ha ezen helyről azt mondanám, hogy mi feltettük magunkban, hogy fegyveresen beavatkozzunk, nem volna ez országban száz ember, a ki azt helyesléssel kisérné. (Igazi Ugy van! jobbfdol.) Továbbmenve a kérdések fonalán, arról, hogy Bulgáriában és Ruméliában vannak az egyesülésreirányzott törekvések, ugy a külügyministernek, mint nekem is volt tudomásom, valamint volt arról tudomása mindenkinek, a ki az ottani viszonyokat figyelemmel kiséri, hiszen még a múlt évben Európa összes hatalmai, midőn ezen mozgalom előtérbe kezdett lépni, felszólaltak a status quo fentartása mellett. De arról, a mi most az összeesküvés folytán forradalmikig történt szeptember 19-én, hogy az be fog következni, arról nem csak nekünk, de Európa egyetlen hatalmának sem volt tudomása. Az összeesküvés vezetői igen keveseket vontak be bizalmukba és a momentán siker annál könnyebben volt elérhető, mert azon tartományokban sehol semmi ellentállásra nem találtak. Miután azonban ez egyenes jogszegés és a szerződéseknek megrontása, mi azonnal teljes nyíltsággal kimondtuk, hogy azt ilyennek tekintjük, sőt külügyi kormányzatunk épen azért hasonló nyíltsággal kimondta a török hatalomnak, a szultánnak azon jogát, hogy ugy, a mint neki tetszik, minden eszközzel a status quot helyreállíthassa és igy teljesen szabad keze volt ezzel a joggal ugy élni, a mint akar és nincs is tudomása a kültigyministeriumnak arról, hogy bármelyik hatalom az esetben, ha Bulgária és Törökország közt fegyveres összeütközésre kerülne a dolog a status quo helyreállítása végett, a neutralitásból kilépni akarna. Különben a szerződést aláirt hatalmak azonnal, a mint a hirt vették, egyfelől a leghatározottabban felszólaltak az ellen, hogy a mozgalom bármely irányban, a forradalom bárhová tovább terjesztessék és ez iránt megnyugtató értesítéseket is vettek. Maguk részéről pedig megegyeztek abban, hogy nagyköveteik a legégetőbb kérdéseket illetőleg előkészítő értekezletre jöjjenek össze Konstantinápolyban, amely javaslat szoros összefüggésben van a magas portának az európai hatalmakhoz intézett azon felhívásával, melyben fen tartja ugyan szerződésileg biztosított saját jogait, a hatalmakat barátságos közbenlépésre felhívta. Még egy kérdése van Irányi Dániel t. képviselő ur interpellatiójának — mely egyébiránt a többieken is keresztül vonul — tudniillik nem szánd ékoznak-e a monarchia kormányai ezen közbenjött eseményeket Bosznia és Herezegovina annexiójára vagy a török területen előnyomulásra felhasználni. E tekintetben tökéletesen biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ez a szándék sehol és senkinél nincs és egyáltalában nem lehet szándékunk Boszniában és Herczegovinában helyzetünket ily incidens alkalmából megváltoztatni s még kevésbé a török birtokokra előnyomulás által a complicatiót, a zavart még nagyobbá tenni. Ez szorosan körvonalozott iránya a kormányoknak. (Helyedés jobbfelől)