Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-133
133. orsíágos Ülés október 3. 1885. 25 László 179, Cselkó Ignácz 179, Enyedy Lukács 179, Ferenczy Miklós 179, Gyurkovits György 179, Hazay Ernő 179,Kapisztory Ferencz 179, Mihályi Péter 179, Molnár Antal (szamosujvári) 179, Neusziedler Károly 179, Prileszky Tádé 176, Wodianer Béla 168,FenyvessyFerencz 90 szavazatot; kapott még Zay Adolf 82 szavazatot. Az igazságügyi bizottság tagjaira beadatott összesen 179 szavazat, ebből üres volt 1. Legtöbb szavazatot kaptak: Apáthy István 178, Engelmayer József 178, Győry Elek 178,Haviár Dániel 178, Hódossy Imre 178, Horváth Lajos 178, Kazy János 178, Körösi Sándor 178, Lészay Lajos 178, Popovics Vazul 178, Teleszky István 178, Gáli József 177, Literáty Ödön 177, Matuska Ödön 177, Mandel Pál 178 szavazatot. A közoktatásügyi bizottság tagjaira beadatott összesen 179 szavazat, ebből üres volt 1. Legtöbb szavazatot kaptak : Bartha Miklós 178, Bubics Zsigmond 178, Dániel Márton 179, Ferencz József 178, Kardos Kálmán 178, Kiss Albert 178, Kovács Albert 178, Kuncz Adolf 178, Sághy Gyula 178, Szathmáry György 178, Széchényi Jenő 178, Vadnay Károly í 78, Zichy Antal 178, Zsilinszky Mihály 178, Bohus László 177 szavazatot. Elnök: A jegyzői kar jelentésében felsorolt képviselő urak tehát a nevezett bizottságok tagjaivá megválasztattak. T. ház! Minthogy már több tárgy van a bizottságokhoz utasítva és igy a bizottságok megalakulása sürgős, legczélszerűbb lenne, ha a bizottságok mindjárt a mai ülés után megalakulnának s elnökeiket és jegyzőiket az elnöki irodában bejelentenék. Az egyes bizottságok azon termekben alakulnak, hol eddig üléseiket tartották. Az osztályok pedig a legközelebbi ülés végén fognak alakulni. Most következik a közgazdasági és a közigazgatási bizottságokban 21—21 tagnak megválasztása. A névsort Szathmáry György jegyző ur fogja olvasni, a távollevőket Tors Kálmán jegyző ur fogja jegyezni. Méltóztassanak szavazataikat beadni. Szathmáry György jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A jegyzői kar utasittatik a szavazatok összeszámítására s a szavazás eredménye a háznak be fog jelentetni. Következik napirend szerint a ministerelnök ur válasza Irányi Dániel, Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső képviselő urak interpellatiójára. (Halljuk! Ha Íjuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, midőn a hozzám intézett interpellatiókra válaszolok, senki sem várja tőlem, hogy az igen t. interpelláló urakKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VII.KÖTET. i nak indokoló beszédjeivel tüzetesen foglalkozzam, vagy épen egyes állításaikkal szemben polemizáljak. Azt hiszem, akkor felelek meg feladatomnak, ha mindezt lehetőségig kerülve, magához a tárgyhoz a felvetett kérdések alapján szólok. Midőn ezt tenni szándékozom, nem elkülönítve az egyes pontokra fogok felelni, hanem általában nyilatkozni fogok a felvetett kérdésekre vonatkozólag, csakis ott téve kivételt, a hol egyik vagy másik interpellatióban oly pont is foglaltatik, mely a többiek által nem érintetett. Nyilatkozni kívánok mindenekelőtt Helfy t. képviselő ur interpellatiójának azon pontját illetőleg, mely ő Felségének bosnyák területen megjelenésére vonatkozik. Igenis tudtam és nem tartottam szükségesnek ellenkezőt tanácsolni, hogy ő Felsége, midőn Szlavóniába Magyar Bródba érkezik, szándékozik a Száva hidján átmenve egy ott felállított bosnyák század felett szemlét tartani. A szemle megtörtént. Kevéssel odább fel volt állva hosszú sorban TörökBród elöljárósága és némely notabilitás. A szemle végeztével Brúdnak mohamedán elöljárója egy pár üdvözlő szót mondott ő Felségéhez, ő Felsége ezt megköszönte s azután szokása szerint többekkel szívélyesen pár szót váltott. De hivatalos fogadás, megállapított hivatalos üdvözlő beszéd és arra adott felelet nem volt. Hogy az az előljáró nem ellenszenvet fejezzen ki a tényleges fejedelem iránt, hanem üdvözölje őt, azt gondolom, a dolog természetében fekszik és annak ellenkezője az, a mi nem volna természetes. Egyébiránt is nem tapasztaltam, nem tudom. hogy ezen körülményt a Ruméliában történteknek egyik, ha csak sürgető indokául is tekintette volna más, mint Helfy ur, a kit azon orosz lap félrevezetett és a kin csudálkozom, hogy midőn az orosz nyilatkozatok iránt annyira nem bir hiszékenységgel, épen ezen egyet, mint bizonyost elfogadta, (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A mi a kérdéseket illeti: a kremsieri találkozás egyenes következménye volt a tavalyi skierniewitzei találkozásnak. Midőn III. Sándor czár a leglekötelezőbb módon kifejezte óhajtását, hogy Felséges urunknak tavalyi előzékenységét viszonozhassa, ezt természetesen nem lehetett máskép, mint hasonló előzékeny szívességgel fogadni. De ottan sem a fejedelmek közt, sem azoknak jelenvolt külügyministerei közt semmi megállapodások létre nem jöttek. A Felségek megerősítették, megújították a személyes barátság iránti nyilatkozatokat, meg azon óhajukat, hogy monarchiáik egymással ezentúl is minél jobb békességben élhessenek és mindkét részről kifejezés adatott ugyanannak, a mire nézve a tavalyi találkozást illetőleg a delegatiókban a ' legilletékesebb nyilatkozatok tétettek, hogy arra 4
