Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

158. országos ülés államférfiában, csalatkozott azon sok várakozás- J ban, melyet ahhoz fűzött; remélt tőle sokat, mig az csak keveset érvényesített: de arra, hogy egy államférfiú hosszú 10 éven át az összes várakozások közül, a melyeket hozzáfűztek, egyetlen egyet se érvényesítsen, erre én példát nem tudok a történelemben, (Zajos helyeslés balfelöl.) Kezébe vette a kormányzatot azon ünnepélyes kijelentéssel, Ígérettel, programmal, hogy az ország államháztartásának egyensúlyát fogja helyreállítani. És itt vagyunk a 10-ik évben 40—42 millió forint deficittel akkor, a mikor teleraktuk az országot adósságokkal, megfosztottuk ingatlan vagyonától és annyira megterheltük a népet adóval, hogy most maga a kormány kénytelen bevallani, hogy ez idő szerint tovább menni már lehetetlen. Várta tőle mindenki, hogy a nemzetiségi kérdést, a melyből ő oly nagy tőkét csinált ellenzéki vezérkorában, a mikor neki a nemzetiségi képviselők úgyszólván valóságos szövetségesei voltak, mert ők segítették hatalomra, mert a velük való vitatkozás folytán tapsoltatta meg magát számtalanszor a kormánypárt által és igy mindenki remélte, hogy a nemzetiségi kérdést majd meg fogja oldani. És ime megoldotta akként, hogy ma már látva a társadalom, hogy a kormány nem képes rajta segíteni és csak rontja a helyzetet, maga kénytelen kezébe venni saját védelmét e kérdésben. (Élénk helyeslés a szélső bálfelöl.) Attól az államférfiutól, a ki hosszú éveken át oly ékes szavakkal s oly vehementiával védelmezte a reformeszméket, mindenki azt várta, hogy majd ha ő jő hatalomra, lesz Magyarországon szabadelvű világ, (Derültség balfeläl) lesznek reformált intézmények, a melyek díszére és becsületére fognak válni a nemzetnek. Es ime 10 évi várakozás után eljutottunk az 5 éves országgyűlési mandátumhoz és már beterjesztetett tegnap a köztörvényhatóságokról, vagyis helyesebben a főispáni mindenhatóságról szóló törvényjavaslat. (Ügy van! balfelöl.) Vártak tőle más irányban függetlenebb magatartást Bécstől, a mely ellen annyi éven át oly dörgedelmesen beszélt; (Derültség balfelöl) remélte mindenki, hogy ha bár szegre is akasztotta elveit, mégis valamivel függetlenebb lesz az előbbi kormányoknál s hogy ha a politikai függetlenségről egyelőre le is mondott, más téren : a közgazdasági és szellemi téren igyekezni fog az államnak függetlenségét megóvni. S mit tapasztalunk? Azt, hogy soha Magyarország annyira uszályhordozója nem volt Bécsnek, mint ma. (Zajos helyeslés és felMáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) és én határozottan merem állítani, hogy Deák Ferencz, ha ma feltámadna sírjából, maga azt mondaná: ilyennek én az én munkámat soha sem képzeltem (Ugy van! a szélső baloldalon) s hogy ha ilyennek január 13. 1886. '31Í képzeltem volna, soha azt el nem fogadtattam volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ilyen kormánynak, a mely tiz évi kormányzása alatt ilyen eredményeket tud felmutatni ugy a pénzügyi, mint a közgazdasági, ugy szellemi, mint a közigazgatási téren, én nem akarom megadni a módot arra, hogy egyetlen egy nappal is tovább vezesse az állam kormányzatát és azért újból bátor vagyok ajánlani elfogadás végett határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Törs Kálmán j egyző (olvassa): Határozat j avaslat. A kormány által beterjesztett és a pénzügyi bizottság többsége által elfogadásra ajánlott 1886. évi államköltségvetési előirányzat 13.896,424 forintnyi hiánynyal zárja le a mérleget, de maga a pénzügyi bizottság jelentése beismeri, hogy atényleges hiány 32.106,334 forintra rug, ennyi lévén az összeg, melyet az állam nem saját jövedelmeiből, hanem részint kölcsönpénzből, részint tőkevagyon értékesítése által kénytelen fedezni. E szomorú eredmény, melyet, a multak tapasztalatai szerint a zárszámadások bizonyára még sokkal kedvezőtlenebbeknek fognak feltüntetni, maga mondja ki az ítéletet a kormány felett, mely immár több mint tiz évvel ezelőtt az államháztartás egyensúlyának helyreállítására vállalkozott; ezt hirdeté kormányzata legfőbb czéljának; e czélra vette igénybe a nemzet áldozatkészségét egész a kimerülésig, elidegenítette az államjavak nagy részét, óriási összegekkel szaporította az állam adósságait, mig másfelől a hasznos beruházásokat fokozatosan csökkentette, ugy hogy a jelen előirányzatban már 8 millióval van e czélra kevesebb fölvéve, mint a múlt években. S ha meggondoljuk, hogy e szomorú pénzügyi helyzet hosszú évi béke közepette fejlődött olyanná, lehetetlen mély hazafiúi aggodalom nélkül gondolni egy háború eshetőségére, midőn a hitel forrásai is bedugulnak és lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, miszerint az államháztartás továbbvezetése a jelen kormány kezeire veszély nélkül nem bizható. És tekintve, hogy az aggasztó pénzügyi helyzet mellett a kormányzat többi ágaiban elért eredmények sem sokkal kedvezőbbek, hogy a közigazgatás ziláltabb, a közgazdasági állapotok pedig aggasztóbbak, mint valaha. Tekintve továbbá, hogy a reformkérdésekben a jelen kormány a szabadelvtiség színe alatt tényleg reactionarius irányt követ s már-már a közszabadságot is fenyegeti. Tekintve, hogy a jelen kormány alatt, részint tapintatlan politika, részint az egyre szaporodó közterhek folytán, ugy Horvátországgal mint az