Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

3)2 158. országos ülés január 13. 1S86. anyaországban lakó nem magyar ajkú népekkel való viszonyunk igen tetemesen romlott. Tekintve, hogy a külügyek terén követett habozó politika bizonytalan és sok tekintetben aggályos helyzetet teremtett. Tekintve végre, hogy a jelzett állapotok gyö­keres orvoslásának mellőzhetlen előfeltétele: a nemzet politikai és gazdasági függetlenségének visszaszerzése, a mire pedig a kormány képtelen­nek bizonyult, miért is a helyzet javulása tőle nem remélhető, mondja ki a képviselőház: hogy a kor­mány által beterjesztett 1886. évi államköltség­vetést általánosságban sem fogadja el. Kelt Buda­pesten, 1886. január 12-én. Helfy Ignácz, Lázár Ádám,EnyedyLukács, Lipthay Pál, Mocsáry Lajos, J'saák Dezső, Lukács Gyula, Meszlényi Lajos. Horánszky Nándor: T. ház! Nem szándé­kozom az igen t. pénzügymimster ur tegnapi fon­tos nyilatkozatainak egyes részeit kiszaggatni, hogy azokkal foglalkozva eltereljem a közfigyelmet a financiális helyzettől, a mely felfogásom sze­rint ma sokkal aggasztóbb, mint bármikor volt, ha­nem egész terjedelmében óhajtom felölelni a kor­mány pénzügyi politikáját és azt hiszem, hogy ugy a t. pénzügyminister ur, valamint az előadó ur is meg fogják találni beszédem fonalán a választ mindazokra, miket tegnap a pénzügyi helyzet szo­kásos szépítésére és a pénzügyi kormányzat hibái­nak eltakarására ez úttal is felhozni méltóztattak. Azonban már itt sem fojthatom el azon általános megjegyzésem megtételét, hogy az 1884-iki zár­száraadások adatai szintén meggyőzhetnek minden komoly figyelőt arról, hogy milyen mély és áthidal­hatatlan az űr és különbség, mely egyfelől a való­ság, vagyis a zárszámadások eredményei, másfelől pedig a költségvetés és azon illusiók közt van, melyekkel ugy a t. előadó ur, mint a t. kormány isi az ország szemeit éveken át elhomályosítani szokták. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azonban t. ház, küzdelmes helyzetünkben mégis van egy szerencsénk és ez az, hogy vala­mint a politikában az eseményeket, ugy a pénz­ügyi kormányzatban is a végeredményeket sem elvitázni, sem leszavazni nem lehet. (Helyesl s a ezélsöbaloldalon.) Ezek pedig mellettünk szóknak és nekünk adnak igazat abban, midőn koronkint állítottuk és ma is állítjuk, hogy az ország pénz­ügyi helyzete beteg, hogy egy könnyű vérű pénzügyi politikának és egy romlott politikai rendszernek előbb-utóbb meglesznek a maga szomorú követ­kezményei. (Ügy van! a bal- és szélső'baloldalon.) De mielőtt magára a költségvetés vizsgála­tára áttérnék, legyen szabad mindenek előtt az 1884 iki zárszámadások eredményeivel foglalkoz­nom, két okból. Egyik az, hogy a pénzügyi hely­zet megítélésének egyedüli és igazi kulcsát csakis arzársxámadások nyújtják, másik pedig az, hogy azon vitában, melyet mi az államháztartás tekinte­téből éveken át folytatunk, a helyzet ugy áll, hogy rendszerint az adatok, a fegyverek tekintetében önök mellett szólnak a költségvetésnek — hogy ugy fejezzem ki magamat — porhintései, de mel­lettünk szólnak ezzel szemben a zárszámadások czáfolhatlan adatai. (Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Jogos és igazságos tehát, hogy constatáljuk azon eredményeket, melyek előttünk állanak és összeköttetésbe hozva azon vitákkal, melyek annak idején a költségvetés tekintetében a házban folytak, azokból a következtetést levonhassuk. A pénzügymimster ur 1883-ban — gondolom akkor kezdtük meg az 1884-ik évi költségvetés tárgya­lását — exposéja alkalmával a többek között a következőket mondta: „ A múlt évi költségvetés előterjesztése alkalmával, azon előterjesztést tet­tem a háznak, hogy ha a rendes bevételek és ren­des kiadások közt nagy különbség nem lesz, elérkezettnek látom az időt a törvényhozást arra kérni, hogy a hiány végleges elenyészteté­sére módot és alkalmat nyújtson. Ezt teszem most t. képviselőház, midőn egyidejűleg ezen költség­vetés előterjesztése alkalmával a jövedelmi pótadó J emeléséről szóló törvényjavaslatot beterjesztem; mi által 3.000,000 forint bevétel "várható. Ezzel tehát eléretik azon eredmény, hogy a rendes kezelésben a kiadások és a bevételek közt az egyensúly helyreálljon. Még üdvösebbnek mutatkozik azonban ezen intézkedés, ha kapcsolatba hozatik oly intézkedés­sel, hogy ne birjon csak átmeneti jelleggel, hanem hosszabb időre biztosítva legyen az egyensúly fentartása." Ez utóbbi alatt, gondolom, a szeszadó-tör­vényt méltóztatott érteni. Megtörtént tehát mind a kettő. Megadott a törvényhozás a kormánynak mindent, a mit tőle a kormány kivánt; karjaiba vetette magát egy oly adórendszernek, mely az életnedveket szivja és egy oly végrehajtási és adóbehajtási eljárásnak, mely könyörületet egyáltalában nem ismer. (Ugy van! a baloldalon.) És mi lett az eredmény t. ház? Az: hogy az élet és a valóság a papíron helyre­állított egyensúlyt kinevette, mert, a mint a zár­számadásokból tudjuk, 5 184,000 frt deficit van az 1884-iki ordinariumban és 41 millió deficit van az egész államháztartásban. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.') Hát t. ház, miért nem méltóztatnak helyeselni ezen eredményeket is ép ugy, mint annak idejében helyeselni méltóztattak a f papíron helyreállott egyensúly hangoztatását? És a t. kormánynak félhivatalos közlönyei miért nem hirdetik az or­szágnak ezen eredményeket most is ép ugy, mint akkor hirdették, hogy ime bekövetkezett az idő­pont, midőn legalább az ordinariumban helyre van állítva az egyensúly. Hiszen az igazság és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom