Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
g-jQ iäS. országos ülés január 13. 1886. állameszmét, mikor ők ezen állameszmét csak ambalans alakban: a végrehajtó alakjában látják? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék oda hatni, hogy azok a nemzetiségek ne csak az állam szigorát érezzék, ne csak a végrahajtót lássák maguk előtt, hanem élvezzék ezen államnak és intézményeinek jótéteményeit is (Helyeslés a szélső baloldalon) és méltóztassanak elhinni, hogy akkor a nemzetiségek, mint hajdan századokon át, most is a legjobb barátságban fognak velünk élni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És van még egy harmadik igen fontos ok, a miért különösen a jelenlegi kormányt, nevezetesen a t. ministerelnök urat hibáztatom. Hiszen immár divattá vált azon, századokon át velünk élő nemzetiségeket mint bűnbakot oda állítani. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ahol valami rossz dolgot, valami reactionarius intézkedést kell indokolni, mindig azt moudják: ezt a nemzetiségek miatt teszszük. {Igaz! Ugy van.' a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, lehet-e rossz néven venni, ha valaki nem hajlandó magát odaadni azon odiosus szerepre, hogy ugy álljon a nemzet előtt, mintha ő lenne oka minden bajnak, a szabadság minden elnyomásának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ha ez sértés és valóban provocatio az idegen ajkú nemzetiségekre, akkor azon kivül, hogy ezen politika jogosultsággal bir-e, nézzük a következményét, mert akkor ennek logicája is van. Ez akkor annyit tenne, hogy tehát Magyarországot szabad intézményekkel kormányozni nem lehet, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert, miután ezen szabadságot okvetlenül az idegen ajkú nemzetiségek is élvezik, ez pedig veszedelem a hazára nézve, tehát reactio kell. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen felfogás ellen lelkem mélyéből tiltakozom, (Élénk helyeslés a saélső baloldalon) ez hazánk ruinájára, rabságára vezetne. Az én meggyőződésem épen ellenkezőleg az, hogy, ha van mód arra, hogy ezen országban a legkülönbözőbb ajkú népek a lehető legszívélyesebb viszonyban éljenek egymással, e mód az, hogy a szabadság sugarai egyaránt melegítsék mindnyájukat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ezen nemzetiségeket nem önök találták fel, ezek nem ma jöttek Magyarországba, hiszen őseink megéltek ezekkel hosszú századokon át, (Ugy van! a széltő baloldalon) a nélkül, hogy szükségét látták volna a szabad intézmények megszorításának. Sőt tudjuk, hogy hosszú századokon át még az elsőfokú justiíia is az önkormányzatra volt bízva, tehát azt az illető idegen ajkúak is kezelték. Származott-e ebből valaha veszedelem a hazára nézve ? Soha! Tehát ez nem egyéb, mint tisztán egy igen opportunus, de szerintem nem hazafias ürügy arra, hogy a reactionarius áramlatnak szabad tért csinálj anak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Minálunk t. képviselőház, a nemzetiségi kérdés, nemcsak belügyi kérdés, vagyis helyesebben szólva, nemcsak belügyi szempontból bir a nemzetre fontossággal, hanem fontossággal bir nemzetközi viszonyainknál fogva is. Minél rosszabb a mi viszonyunk a nemzetiségekkel, annál erősebbé teszszük a munkát (Ugy van! Ugy van! a szélső balfelőT) annál inkább egyengetjük az utat az ő politikájának érvényesítésére. (Ugy van! a szélső balftlől.) Minél intimebb, minél szívélyesebb a mi viszonyunk az idegen ajkú nemzetiségekkel, annál erősebb védfalat képezünk az orosz tendentiák ellen. És ennek kapcsán csak egy rövid megjegyzést teszek a külügyek vezetésére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nagyon jól tudom, hogy a mi szegény kormányunknak vajmi kevés befolyása van a külügyekre. Kénytelen tetetni, mintha volna, (Derültség balfelől) mert benne van a törvényben, hogy befolyását gyakorolja, (Derültség és tetszés balfelől) hogy vele egyetértőleg járjanak el, pedig szegény csakugyan nagyon jámbor e tekintetben; utólag tud meg mindent, ép ugy, mint mi. (Ugy van! balfelől.) Hanem azt a tényt mégis constatálnom kell, hogy bámulatos s én igazán bámulom a mi diplomatiánk abbeli ügyességét, hogy egy fontos, nagy eritikus helyzetet akként vezet, oly műrészeitek hogy egyidejűleg disgustáljon, elidegenítsen mindenkit és ártson maga magának és rontsa a maga helyzetét minden oldalról. Ez olyan művészet, a mely valóban unicum a diplomatiában. (Ugy van! Derültség balfelől.) Itt volt ime, ez a kis bolgár-szerb össszeütközés. Mi a rövid története ennek mi ránk nézve ? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Néhány hónappal ezelőtt megtartatott a kremsieri találkozás; meg volt tehát és hirdették világszerte, az entente cordialet f a legnagyobb barátságot Ausztria-Magyarország és Muszka ország között. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk!) Alig néhány nappal később kitör a forradalom Philippopolisban és megindul rögtön a két szövetséges között a verseny, hogy ne mondjam, a harcz a Balkán félszigeten való suprematia iránt. És mi történik megint rövid idő múlva ? Elértük azt, hogy teljesen ellenségünkké tettük Bulgáriát, hogy Bulgáriát belekergettük az orosz karjai közé, hogy nagyrészben elvesztettük azon rokonszenvet, a melyet irántunk Szerbiában tápláltak. És hogy ez ma mint ellenszenv nem tör ki, az csakis azon szomorú helyzetnek tulajdonítható, a melyben az az ország ma van. Ez az a külügyi helyzet, melyet az önök befolyásával teremtettek ott fenn Bécsben. Valóban t. képviselőház, ritka fátum üldözi ezt a mi jelenlegi cabinetünket, vagyis nevén említve a Tisza-cabinetet. Arra sok példát lehet találni, hogy egy nemzet csalatkozott valamely
