Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-151
151. országos ülés deczember 14. 188-5. ^69 ezen a házon kivül fel kell zavarnunk és a közvéleményben itt e házban és ezen kivül meg kell teremtenünk az akaratot arra, hogy ezekkel a visszaélésekkel számoljon le. (Helyeslés balfelöl.) Mert mikor a visszaélés az erkölcsökbe élte be magát; mikor azt tapasztaljuk, hogy az emberek szeretnek arra a kényelmes álláspontra állani, hogy nem lehet segíteni a visszaéléseken, hogy az egyetlen mód erre az, ha ritkábban nyújtunk reájuk alkalmasakkor uraim megint azon országok példája, melyek e részben sikeresen jártak el, arra tanít engem, hogy mindenek előtt az erkölcs' érzés felébresztésétől kell várni azt, hogy egy hatályos legislativ lehető legyen. (Élénk helyeslés balfelöl) Általános okoskodásoknak nem adják meg az emberek magukat (Te'szés balfelöl) de egy enquétben kinyomozott concret tények összegének mindenki meg fogja magátadni, (Eehjeslés bulfel'U) az ellen senki sem protestálhat és mindenki szegyeim fogja, átalanni fogja az ürügyek alatti menekülést mindennemű visszaélés fékezése elől. És ha ily enquét lett volna, az teremtett volna közvéleményt itt e házban és ezen kivül az egész országban, mely levívhatlan erővel követelte volna azt, a mire oly nagy szükség van, erélyes és gyakorlati törvényhozást. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Attól pedig, hogy ez ugy tűnik fel a világ és Európa előtt, mintha Magyarországon nagymérvűek volnának a választási visszaélések, ez az ok én rám nézve nem hat. „Pudor malus incurata vulnera celat", a gyógyíthatlan sebeknek nem az elfedésében áll a feladat, hanem inkább a leghatározottabb feltárásában; és ha mi a politikailag magasabban álló s érettebb nemzeteket veszszük, azokat mindig az jellemezte, hogy ily hamis szégyen nélkül a legnagyobb nyíltsággal vizsgálták saját bajaikat, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) különben könnyen jutunk egy oly elernyedt közvéleményre, mely sem a bajokat eltűrni, sem azok orvosságait ínegbirni nem képes. Ezek voltak az okok, t. ház, melyekből én ezen az úton procedalni akarok, melyek miatt én, uem kicsinyelve a kormány nyilatkozatát, de mint hatályosabb és jobb utat mégis fentartom a határozati javaslatot és ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljen és bal felől) Horvát Boldizsár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok a házszabályokkal visszaélni s nem fogok az érvek meritumába bocsátkozni, hanem csupán személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Az én igen t. barátom ugy látszik, tévesen fogta fel az én tegnapelőtti beszédemet, a melyet ugy reproducalt, mintha én a abstract és conret szabadelvűség között különbséget tettem volna. Én kimondottam, hogy a| szabadelvűségnek czélja a népszabadság biztosítása s ezen czél változatlan minden körülmények között. Hanem azon kérdésben, vájjon ezt a czélt mely eszközök által érhetjük el többé vagy kevésbé, igen is az opportunitás, a czélszerűség törvényei döntenek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen mi a különbség közöttünk? Én azt mondottam: nem látom ellentétben állónak az öt éves mandátumot a szabadelvüséggel és épen azért azt feltétlenül megszavazom. Az én t. barátom szintén nem látja ellentétben állónak, mert feltételesen megszavazza. A különbség tehát közöttünk csuk az: én megszavazom, a mit jónak látok, feltétlenül, ő megszavazza bizonyos feltételekkel (Ugy van f Ugy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Aláírom azt, a mit t. barátom a szabadelvűség definitiójáról mondott. Aláírom azt is, hogy mely határok között kell mozogni a mandátum tartamának. Az egyik czél az: a parlament önállóságát és függetlenségét biztosítani felfelé; de a másik czél: a parlament önállóságát nem terjeszteni odáig, hogy az teljes függetlenség legyen lefelé. Már most, hogy vájjon ezen két czélt a három éves vagy az öt éves mandátum biztosítja-e inkább, az csakugyan a czélszerűség kérdése. (Helyeslés) jobbfeV'il.) Az én véleményem az, hogy as öt éves mandátum mind a két czélt leginkább megközelíti. A három éves mandátum nem biztosítaná kellő mértékben a parlament függetlenségét felfelé, ellenben a mandátumnak öt évnél hosszabb tartania feloldaná a függőséget lefelé. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ez nem személyes kérdés! Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy ilyen félreértésekkel találkozom, de hosszas politikai pályámon megtanultam nem téveszteni össze a szabadelvűséget a szabadelvűséggel. (Élénk tetszés nyilvánítások jobboldalon.) Igen könnyű szabadelvűnek lenni ott, a hol a népszerűség tapsaival találkozunk, de vannak a szabadelvűségnek nehezebb, komolyabb perczei is, a midőn egy-egy előítélettel kell szembeszállnunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ilyenkor rendesen félreértés, megtámadtatás a sorsunk. Nekem kijutott már mind a kettőből, de hála Isten, a jövő még mindig meghozta igazolásomat. (Elénk helyeslés és tetszés nyilvánítások a jobboldalon.) Emlékeztetem önöket: Most körülbelül 16 esztendeje, hogy a bírói függetlenségről szóló törvényjavaslatot terjesztettem a ház elé. Megtámadták azt nemcsak a szabadelvűség, de egyúttal a szabadság szempontjából is. Az ellenzéki sajtó majdnem szétmarczangolt, sőt találkoztam egy kiváló államférfival, a ki — igaz, hogy magánkörben s azért nem is nevezem meg — azt mondta, hogy többet ártottam az országnak, mint a tatárjárás ; (Zaj a szélső 1 baloldalon. Derültség. Halljuk! Halljuk!) s íme ma az ország a biró függetlenséget legféltettebb kincsei közt Őrzi.
