Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

268 151. or»zíígos ülés deczeraber 14. 1S85. meggyőződésemet kimondanom, hogy nekünk sincs más utunk, mint más törvényhozásoknak: tudni­illik a szükségeseket megtenni és esetleg hä két rossz közül kell választani, a kisebbet választani. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek után, t. ház — és igen örülnék, ha ezen értelmezésemet a ministerelnök ur megerősítené, szabadjon indokolnom azt. (Egy hang jóbbfelóí: Mégis! Derültség a jobboldalon Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én elhiszem azt, hogy azon közbeszóló ur, mielőtt beszédemet elkezdettem volna, tisztában volt magával, de talán már akkor is, mielőtt a vita egyáltalában elkezdődött. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De annyit méltóztassanak megengedni, hogy legalább indokolhassuk állapotunkat; én viszont megígérem, hogy kellő vagy legalább tőlem kitelhető rövidséggel fogom indokolásomat előadni. (Derültség jobboldalról.) Én mindezen nyilatkozatnak daczára fentar­tom határozati javaslatomat és meg akarom rövi­den mondani a t. háznak, miért terjesztettem elő határozati javaslatomat és miért tartom azt fenn. Meg akarom mondani ép oly objective, mint a mily tárgyilagossággal a miniszterelnök ur elmondotta nézeteit, melyeket bírálat alá veszek. Nem gondolom, hogy a ministerelnök ur arra súlyt fektetne, a mit inkább elménczkedés kedvéért hozott fel, hogy nem méltányos az, hogy az ellen­zék azt kívánja, hogy fogadják el határozati javas latomat, midőn a törvényjavaslatot az ellenzék nem fogadja el. Mert a kettő tartalma igen különböző. A törvényjavaslat egy positiv tartalommal bir; a kormány azt kötelezőleg akarja elfogadtatni; ami határozati javaslatunk csak komoly vizsgálatot kivan, a nélkül, hogy bármi irányban kötelező akarna lenni. A kettő közt tehát párhuzamot vonni nem lehet. Három ok az, melyből a ministerelnök ur el­lenzi a határozati javaslatot. Az egyik ok az, mert felszínre hozná a választási jog és eljárás minden kérdését. Én azt gondolom, ez tévedés. Ha méltóz­tatik azon határozati javaslat tartalmát megnézni, az semmi egyébre nem vonatkozik, mint a név­jegyzék elkészítésére és a választási eljárásra, valamint a visszaélések fékezésére. De mindezekre a ministerelnök ur is akarja a kérdést consideratio alá venni; a választási jog kiterjesztésének, az ineompatibilitásnak, a kerületek új beosztásának kérdését egyenesen és határozottan kizárja hatá­rozati javaslatunk. xl második ok az, hogy egy végnélküli vagy eredménytelen vagy nehezen eredményre vezető enquéte volna. Szabadjon erre azt felelni, hogy a lehetőség, hogy minden képviselő megjelenhet a bizottság előtt, nem vonja maga után, hogy mind a négyszáz megjelenjen, de hogy a lehetőséget ] meg kell adni, azt beszédem végén, a mely követ­kezik, megmondom. A harmadik, hogy ez ugy tűnnék fel, ha el­fogadtatnék, mintha a visszaélések Magyarorszá­gon oly általánosak vo nának, hogy rendkívüli eszközök szükségesek azok orvoslására. Hát t. ház, egyet itt megjegyzek. És ez az, hogy igenis, én a visszaéléseket általánosaknak tartom, igenis azt hiszem, hogy ezen ház minden tagja, ha megkérdi magát, épen igy vélekedik. Az pedig, hogy hatá­rozati javaslatom azt involválja, hogy oly nagyok a visszaélések, hogy rendkívüli eszközök szük­ségesek, az félreértés, mert mindazon eszközök, a melyek felhozattak, a rendes eszközök közé tar­toznak és meg vagyok győződve, hogy a rendes eszközök tökéletesen elegendők. De t. ház, megmondom mi az oka, hogy ezen határozati javaslatot beadtam és jelenleg is fen­tartom. Az ok először az volt, a mi most elesett, mert a kormány mereven elutasította korábban magától minden erre vonatkozó kezdeményezést. Ez az ok elesett. De a többi ok áll, hogy meggyő­ződésem szerint a visszaélésekkel, a corruptióval és a különböző nemeivel a vesztegetéseknek és a jo­gosítlan befolyással szemben egy hatályos és gya­korlati törvényhozás csak akkor lehetséges, ha az ember a ténylegesen alakult viszonyok, a tényleges tapasztalatok összegét birja és ebből akarja ki­vonni a gyakorlati szabályok minőségét. Ha néz­zük más országok törvényhozását, soha ilyen visz­szaéíések ellenében egy hatályos legislatio enquéte nélkül nem keletkezett. A legjobb véleménynyel vagyok a ministerelnök ur képességéről és gya­korlati belátásáról és érvelés kedveért tegyük fel, bízom önmagamban is, de megvallom őszintén, hogy mások tapasztalatainak és javaslatainak tá­mogatása nélkül, különösen a ténylegesen történtek és tényleges viszonyok lehető teljes előterjesz tése nélkül egy gyakorlati hatású törvényhozást absolute képtelen volnék javaslatba hozni és nem hiszem, íiogy a ministerelnök ur tehetné és annyi­val inkább szükséges ez, mert ezek a visszaélések a szokásokba és az erkölcsökbe mentek át, mert a visszaélések formái vidékenként különbözők, mert az emberi érdek új és új formákat, új meg új eszközöket talál fel a törvények kijátszására; ily viszonyok közt épen szükséges az enquéte formája, nemcsak amiatt, hogy a tényleges bajok és formái feltárassanak, de azért is, hogy számos ily viszo­nyokkal ismerős elme együtt működhessék a gyakorlati, a hatásos orvosszer megtalálására és ha azon országok tapasztalatát nézzük, a melyek hatályos intézkedést tettek, kivétel nélkül azt találom, hogy azok is csak ezen az utón indultak és nem máson. És van még egy ok, melyet nem hallgathatok el. A közvélemény eruyedtségét ebben a házban és

Next

/
Oldalképek
Tartalom