Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

151. országos ülés deeze\nber 14. 1885. 263 ne vegyük ezt figyelembe. Hanem ez bizonyítja azt, hogy én gondoltam arra, mit t. képviselőtársam felhozott; de bizonyítja azt is, hogy nein akartam oly módot példaszerfíleg fel sem említeni, melynek hatása felett én magam legalább egészen megálla podott nézettel nem birok. T. képviselőtársam azután — és ezzel a személyes dolgot be fogom végezni — rám azon elmés czélzást teszi, hogy ő jól tudja, miért beszéltem én most a Curia bíráskodása mellett és miért beszéltem akkor,mikor az először előterjesztetett — gondolom épen a t. ministerelnök ur, mint belügyminister által, — ellene. Akkor én megmagyaráztam a t. háznak, becsületesen és őszintén ki akartam fejtem, mi rendítette meg hitemet és bizalmamat abban, hogy e ház nem egy eszményi pártatlansága, de csak egy oly tisztességes, pártatlan bíráskodást is fogna gyakorolni, egy olyat, melyet egy jogállamban okvetlen meg kell követelni. T. képviselőtársam azonban felfedezte, hogy nem mondtam azt, a mit gondoltam, hanem mondtam azt azért, mert ellenzéken vagyok. Egyre figyelmeztetem t. képviselőtársamat. Ha azon okok, melyeket legjobb meggyőződésem szerint a ház figyelmébe ajánlottam, valók, akkor képviselőtársam köteles elfogadni az abból a logica törvényei szerint levont következtetéseket, ha nem valók, akkor képviselőtársam köteles megmutatni, hogy azok alaptalanok és magam is téves feltevésekből indultam ki. De a ki a feltevésre nézve csak annyit tud mondani, hogy ő meggyőződése szerint bíráskodik, aki az általam felhozott okok egyikét sem támadta meg — és a ház tagjainak tapasztalása azok igaz volta mellett tanúskodik — annak legkisebb joga sincs azt mondani, midőn én tárgyilagos indokkal támogattam, hogy a curíai bíráskodás kérdését vegye a ház még egyszer nyomós consideratiója alá, hogy engem egyéb vezetett, még pedig a következetesség színének feláldozásával, mint egyedül azon törekvés, hogy én ezen parlamentnek és az ország törvényhozásának tisztasága érdekében kikerülhetetlennek tartom azon kérdéssel való foglalkozást, hogy a nemzetnek a választások ellen adott kérvényezési joga komolyan vétessék és komoly biztosítékokkal láttassák el, (Helyeslés a haloldalon.) Ezzel t. képviselőtársam érdemleges és személyes észrevételeivel, gondolom, végezhetek. A mi már most, t. ház, a szőnyegen levő törvényjavaslatot illeti, annak érdeméhez, mint mondám, keveset szólok. (Halljuk! a baloldalon.) Csák két pontra akarom a t. ház figyelmét felhívni. Az egyik álláspontomnak azon megtámadása, mely a szabadelvűség szempontjából történt egyik t. barátom által egy fényes és olyan beszédben, melyhez hasonlókat én — ha nem értek is egyet tartalmukkal — mindig örömmel hallok ezen p.uí..mentben. A másik, a mire a ház figyelmét fel akarom hivni, csak abban áll, hogy azon közkézen forgó indokot, mintha ezen törvényjavaslat elfogadása által a képviselők és a képviselőház politikai függetlensége jobban biztosíttatnék és pedig a kormány irányában is, — miért tartom alaptalannak és tévesnek. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, megvallom, hogy t. képviselőtársam és szabadjon mondanom, t. barátom azon sajátságos érveléssel lépett fel, hogy ő odaállította a szabadelvűség követelményéül, — amint magát kifejezte: abstract szabadelvűség követelményéül az évi parlamenteket és a parlamentnek az ősgyülések politikai hatalma alá való rendelését és azután azt mondta; a szabadelvűségnek pedig szakítania kell ezzel az abstract szabadelvűséggel és annak ellenkezőjét kell tenni, a mit ő az abstract szabadelvűség követelményének tart. En, t. ház, semmiben sem látom nagyobb — önkénytelen ugyan és épen nem szándékos — de nagyobb compromissióját a szabadelvüségnek, mintha azt a különb öztetést teszszük, hogy a mit annak alapelvei kivannak, azok képtelenek és veszedelmesek, a mi pedig helyes és lehető, az azokkal az alapelvekkel ellenkezik, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) nem egyéb ez, mint kimondása annak, hogy a szabadelvűség alapelvei jók arra, hogy a népérzelmeket széles körökben felkeltsük, jók arra, hogy egy eszményi állapot utopicus képének csillámát feltárjuk : de arra, hogy azok alapján országokat szervezzünk, azokkal kormányozzunk a nemzet nagy érdekeinek és intézményeinek megóvásával, arra a szabadelvűség teljesen alkalmatlan. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház, én nem is ismerek különbséget az abstract és concrét szabadelvűség közt; az nem létezik, t. ház, hanem van egy hamis theoria, van egy hamis elmélet, a melyet szabadelvűségnek neveznek;, (Ugy van! Halljuk! balfelöl) a mely nem egészében hamis, hanem hamis abban az általánosságban, a melyben felállíttatik; hamis, ha annak minden állapotra általános érvény tulajdoníttatik, ha azt egy csalhatatlan eanonnak tartják ; és mert tévednek az általánosításban és azért kell a szabadelvűséget oly gyakran meghazudtolniok, valahányszor gyakorlati politikát űznek. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát a szabadelvűségnek t. ház, mi a követelménye — az én felfogásom szerint, mert az sem nem abstract, sem nem concret, az egy élő elv, a mely szerint országoknak törvényeket hozniok, országoknak kormányozniuk a nemzet összessége érdekében kell — mi a szabadelvüségnek a követelménye ? A mit t. képviselőtársam oda állít, mint abstract szabadelvű követelményt, az soha sem volt a szabadelvűség követelménye ; az évi parlamentek, az ősgyüléseknek feltétlen jogi,