Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

26 4 151. országos ttlés deezember 14. IS85, hatásuk, hatalmuk alatt, pillanatnyi hatalmuk alatt tartani a képviselőtestületeket, ez a szabad­elvűségnek soha sem volt követelménye ; ez a leg szélsőbb democratiának a követelménye, azon legszélsőbb demoeratiáé, a mely nem tiszta kép­viseleti rendszert akar, hanem a melv a közvetlen democratiának követelményeit meg akarja való­sítani, minél nagyobb mértékben a képviseleti rendszerben. Mikor köztársaságokban, különösen, ha bi­zonyos állapotok és viszonyok fenforognak, meg­van annak a maga értelme és némely alkotmány kérdésekre nézve czélszerfísége is. De abban egy általános és mindenütt alkalmazandó igazságot, csak a Rousseau féle égalitarius tanok feltétlen hívei, a jacobinusok, a chartisták találtak. Csak ily tanok hívei hihetik azt, hogy a nép érdeke csak akkor van igazán képviselve, a nemzet aka­rata csak akkor van biztosítva, ha az ősgyü­lések folytonosan irányozzák a parlament mű­ködését. De ez nem az a felfogása a képviseleti rend­szernek, melyen ma az alkotmányos monarchiák merem mondani, minden jelentékenyebb köztár­saság alkotmánya alapul, nem a szabadelvű pártok felfogása, nem is az a felfogás, mely alkotmá­nyunkba be van írva s mely annak szellemével össze van forrva. Ok abból indultak ki, hogy a feladat az, hogy a törvényhozás ngy szerveztessék, hogy a közvetlen és naponként nyilatkozó nép­véleménynek és érzelemnek minél feltétlenebbül alá legyen rendelve a parlament; hogy a nép­vélemény ingadozásának meg kell látszania a parlamentben ; mert csak igy képzeltek maguknak hatályos népsouverainitást. Innen van az, hogy ők az évi parlamenteknek voltak barátjai, innen van az, hogy ők még azt sem akarták megengedni, hogy a parlament törvényeket hozzon, hanem akarták, hogy azok utólag még sanctiója alá ter­jesztessenek az ősgyülésekben összegyülekezett népnek. Ez igenis a szélső democratiának iránya és felfogása. De az a képviseleti elv, melynek alapján nemcsak ami alkotmányunk, hanem minden köztársaság áll, még a legnagyobbak is: az ame­rikai, a franczia a jelenkorban, nem azon fel­fogásából indult ki a képviseletnek, hanem abból, hogy az intézményekben igenis biztosítni kell egy hatályos politikai felelősséget lefelé a nemzet irá­nyában ; mert a képviselőnek egy felelősséget kell elismernie és csakis azt: egy hatályos politikai felelősséget lefelé, (Ugy van! balfelöl.) S ugy fogták fel a képviseleti rendszert, hogy a képviselő szol­gálja talentumával, belátásával, meggyőződésével, tapasztalásával a nemzetet s ennélfogva meg kell neki azt a függetlenséget adni, hogy magatar­tására a közvéleménynek pillanatnyi hullámzása ne hasson kényszerítő erővel, ne is térítsék el felülről jövő befolyások feladatától hanem az ő állása biztosítsa számára azt, hogy belátása, meg­győződése és lelkiismerete szerint a jobbat vá­lasztva, számoljon annak idején politikai kül­dőinek. (Élénk helyeslés halfelöl.) A szabadelvű­ségnek az az elve van beirva a mi alkotmányunkba s ezt akarjuk mi fentartani s hatályossá tenni. (Ugy van! bálfelől.) S legyen szabad t. ház ehhez hozzá függesztenem, hogy mikor mi azt akarjuk, hogy a képviselői mandátum tartama ne hosszab­bittassék meg, a nélkül, hogy biztosítékok szerez­tetnének arra nézve, hogy a politikai felelősségnek érzete lefelé, tudniillik a nemzet és a választók irányában erős és hatályos legyen; mert ez a fő: s akkor az a meggyőződésünk, hogy mi a valódi szabadelvííség elvei szerint járunk el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem az abstract, nem a concret szabadelvüség, hanem azon szäbadelvűség szerint, a mely alkotmányunkat teremtette s a mely szel­lemben alkotmányunkat, minden visszaesés da­czára, fejleszteni akarjuk. De azt a kérdést is lehet tenni s elismerem sok jóhiszeműséggel, vájjon a politikai felelősséget a nemzet irányában, a mi egy feltétlenül megkívánandó criteriuma a képviseleti rendszernek, valóban gyengíti-e a törvényjavaslat ugy a mint van, gyengítené-e az 5 évi mandátum? Engedelmet kérek, hogy erre egy pár okot elmondhassak. Meglehet, hogy a koczka már el van vetve, meglehet, hogy a törvény­javaslat sorsa e pillanatban már el van határozva, de nem gondolom, hogy vesztegetem az időt, ha egy pár okot felhozok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt nem az öt évi és három évi tar­tam áll itt mint abstract elv egymással szemben, nem ez a kérdés; a kérdés az, a mit itt el kell dönteni: vájjon ugy a mint képviseleti viszonyaink jelenleg állanak, minő hatással fog birni, ha a tartam egy­szerűen öt évre felemeltetik ? Nem czélzok senkire t. ház, de képviseletünk egyik nagy bajának ma azt tartom,hogy a politikai felelősség szál ai e képviselő­házban a nemzet irányában gyengék és hatályta­lanok és a politikai függés szálai felfelé és más irányban túlságos erősek. (Ugy van! a baloldalon.) S ha valaki javítani akar képviseleti rendsze­rünkön, javítani azon értelemben, hogy ne jussanak nagy függésbe a közvélemény hullám­zásától, de hogy ébren tartassék a képviselőben a politikai felelősség érzete és hogy e politikai fele­lőség érzete képezze hatályos motívumát eljárásá­nak, szavazatának : akkor nem arra van szükség, hogy mindent érintetlenül hagyva, a mandátum időtartama felemeltessék, de hogy eltávolíttassanak azon akadályok, melyek meggyengítették, sok tekintetben hatálytalanná tették a képviselőben lefelé való politikai felelősségérzetét. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Legyen szabad erre egy pár tekintetet felhozni. (Halljuk!) Ha mi — megint csak abstracte beszélek — érintetlen meghagyjuk a költekezésnek, a corruptiónak, a választási ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom