Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-151
262 151. orgüágos Illés deezembor 14 1885 mondják: ezért kell a parlament tartamát meghosszabbítani, hogy azon corrnptiók és izgalmak, melyek a választási visszaélésekből származnak, minél ritkábbak legyenek és az előadó ur azon véleményen van, hogy ebben az indokolásban a válasz tó-testület iránti bizalom van kifejezve, (Derültség és tetszés halfelöl) akkor azt kell hinnem, hogy ki*)zte és az ezen törvényjavaslatot támogatók intentiói közt némi félreértés van. {Élénk derültség és tetszés halfelöl.) Épen ilyen lesz a félreértés arra nézve, midőn az én t. képviselőtársam az ellenzék állás pontját abban a tömör tacitusi kivonatban kívánja összefoglalni, hogy az ellenzék ezt a törvény]avaslatot ellenzi és felhasználja a népszerűség keresése szempontjából. T. képviselőtársam tudni fogja és minden ország története bizonyítja azt, hogy mikor a választási visszaéléseknek valaki a fejszét a gyökerére akarja helyezni, a 1 kor igazán nem popularis ember. [Tetszés balfelől.) Mert a választóelemnek nem az a leglármásabb és legtevékenyebb része, a melyik őszintén a törvény értelme szerint tiszteségesen jár el; hanem az a leglármásabb és legtevékenyebb része, a melyik a visszaéléseket ha nem is pártolja nyíltan, de minden esetre fel használja. T. ház! A népszertíség-hajhäszat tehát a szó rossz értelmében, a szónak abban az értelmében, a mint én azt a motívumot távol akarom tartani az országgyűlés minden pártjától, nem vezethet bennünket ; mertcorrupt, önző motívumokra nem appellálunk. (letszés halfelöl.) Ha pedig a népszerűség keresését abban a második és magasabb értemben veszi, hogy mi a nemzet igazi érdekeit, a képviseleti rendszernek, a nemzet erejének és képviseletének igazi érdekét sürgetjük és hogy a kinek szive melegen dobban az iránt, annak pártfogását, annak sympathiáit keressük: akkor igenis bevallom, hogy ezt a hajhászatát a népszerűségnek mais gyakoroljuk és mindenha gyakorolni fogjuk. {Tetszés és helyeslés halfelöl.) S ezzel uraim befejezhettem volna azon érdemleges észrevételeket, melyeket t. képviselőtársam ellenünk felhozni méltóztatott. A többi észrevételt, melyet még tett, csekély személyemnek szentelte s megvallom, hogy ezért a figyelemért lekötelezettnek érzem magam. Mindenekelőtt azt gondolta, hogy én óvatosan és — miután a t. ministerelnök ur is használta ezt a szót, szabadjon nekem is használni — ravaszul járok el és mindig az én hosszú beszé demről szólt; egyébiránt elismeréssel mondom: méltányló kifejezésekben emlékezett meg rólam , de az én hosszú beszédemben — ugy mondja — egyet várt mindig, egész két óra hosszat várt egyet, de az az egy nem jött. És mi volt az az egy? Várta, hogy a példaszertíleg felsorolt ellenszerei közt a eorruptiónak fel fogom említeni azt is, hogy a corrupt választó-kerülettől vétessék el a képviselőküldetési jog. Az a körülmény, hogy ezt oly óhajtva várta, arra mutat, hogy a t. előadó ur annyira meg van győződve ' a választási corruptio elterjedéséről ebben az országban, hogy szükségesnek tartotta volna ha valaki azt a legdrasticusabb szert is ajánlókig felemlíti, maga azonban nagy bölcsen hallgatott róla. (Derültség a haloldalon.) De ha erről annyira meg van győződve, akkor miért akarja a választási visszaélések jelentőségét minden áron elvitatni ? és miért vonakodik az egyetlen eddig hatályos módtól azok orvoslására vezető útra lépni, azon határozati javaslattól, melyet ez oldalról indítványoztunk? Annak okát, hogy erről most különösen nem szóltam, megmondom. Én nem minden eszközt említettem fel, mert nem lehetett volna hozzá türelme a háznak, ha a részletekbe annyira bele bocsátkozom. De gondolom, senki sem vártatölem — az előadó urat kivéve — hogy én minden törvényhozási intézkedést, mi esetleg a bizottságban szóba jöhet, fel fogok említeni, különösen azokat, melyek értékére nézve a tapasztalások nem egészen megnyugtatók. De hogy az én t. képviselőtársam azt, a mit olyan nagyon várt, a mit annak idején kétségkívül pártolni is fog (Derültség a haloldalon) — nem fogom elfelejteni, hogy mennyire súlyt helyez rá — hogy t. képviselőtársam azt nem hallotta, annak van még egy oka. Mert ez a dolog nem olyan kétségen fölüli orvoslás. Ha végig nézi az ember, t. ház — bocsánatot kérek e kitérésért — a Corrupt Practices Act meghozatala óta az angol fobiráknak jelentéseit; ha végig nézzük a parlamentben felmerült észrevételeket, melyek előfordulnak, midőn Anglia főügyésze indítványozza egy parlamenti bizottság kiküldését egy corrupt városba, mely kiküldetésnek következménve rendszerint az szokott lenni, hogy megfosztják a várost a választási jogtól, akkor egy sajátságos tapasztalás merül fel, melyet a ház előtt fel akarok említeni. (Halljuk!) Az ország nagybiráinak jelentései szerint sehol sem nehezebb a vesztegetéseket és a corruptiót kinyomozni, mint abban a kis városban, mely abban a félelemben él, hogy ha kinyomoztatik a vesztegetés, elveszik tőle a képviselőküldés jogát. Akkor gyakran becsületes emberek és corrupt emberek, olyanok, kik nem vettek részt a visszaélésekben és azok, a kik bőven űzték, összeállanak és csak hogy megmentsék a városnak képviselőküldési jogát, mindent elkövetnek, hogy a kérvény visszavonassák és ha ez már nem lehet, elpalástolják, lehetetlenné teszik a corruptio kiderítését. Ez egy tapasztalat, t. képviselőház! Nem azt mondom, vakon kövessük azt; nem is azt mondom,
