Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

258 151. er*üágos ülés < I deezember 14. 1885. kozólag mondott. Annyival is inkább kényszerülve vagyok rá, mert magam is tagja, sőt elnöke vagyok egyik biráló bizottságnak. Azt mondja t. képviselő ur, hogy ezen biráló bizottságok mindegyik tagja egyenként igen tiszteletreméltó gentleman, de ha a bizottsági terembe lépnek, egy sajátságos metamorphosison mennek keresztül; és egy valóságos Shakespeare monológ alakjában — megvallom igen élvezetes előadással — azt mondja, hogy midőn a bizottságba lépnek a biráló bizottság tagjai, természetesen csak a kormánypártiakat értve, akkor mindegyik egy-egy Hamletként a lét és nem lét kérdésén tűnődik és fél az igazság kiderítésétől. T. ház, én ennek ellenében újból csak esküm szentsége alatt a legünnepélyesebben kijelenthetem, hogy azon petitiókban, melyeket én tárgyaltam, nincs a világon azabiró, aki azokban nálamnál lelkiismeretesebben és pártatlanabbul ítélhetett volna. Ennyit mondhatok magamról, pedig semmi okom sincs arra, hogy magamat másoknál jobbnak tartsam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De azt hiszem, hogy épen Szilágyi Dezső képviselő ur, ki egykor a parlamenti bíróság intézményét oly fényesen védelmezte, ha ő most ellenkező meggyőződésre jutott, ugy annak bizonyosan csak a megváltozott álláspont lesz indoka. Mert uraim, igen sok függ attól, hogy mily álláspontból tekinti és bírálja az ember a dolgot. Az ő fényes múltkori szónoklata igen élénken emlékeztetett engem egy művészi kivitelű képre, mely ha az ember rátekintett, Tisza Kálmán arczképét mutatta s ha megfordította, akkor Csanády Sándor bátyámét. (Derültség.) Csanády Sándor : Ugy is van! (Zajos derültség.) Dárdai Sándor előadó: Ugy látszik, t. ház, hogy az igen t. mérsékelt ellenzék nagyon szivére vette gróf Andrássy Manó képviselő urnak azon jóakaró figyelmeztetését, hogy igen sok hibát követ el és azért nem tud boldogulni és talán ezért indíttatott arra, hogy egy határozati javaslat beterjesztésével az összes ellenzéki sérelmeknek, de csakis az ellenzéki sérelmeknek orvoslását kérje egy parlamenti bizottságtól. En azonban ennek ellenében azt hiszem, hogy a t, mérsékelt ellenzék újabban is csak egy nagy hibát követett el, midőn e kérdésben is pártállást foglalt el, a helyett, hogy a választás alapján nyilvánuló nép akaratának emelésére velünk solidaritást vállalt volna. (Ugy van! jobbfélől.) Én tehát nem fogadom el a határozati javaslatokat és az ahhoz adott módosításokat, hanem ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Irányi Dániel: T. ház! Nem feleselési viszketeg, mely nem tartozik hibáim közé, indított arra, hogy elvbarátaim nevében is benyújtott haFrancziaországban legutóbb a tonkingi aífaire és pedig nem keletkezésükkor, hanem hosszú évi vajúdások után azoknak fejleményei és bonyodalmai által. Helfy Ignácz t. képviselőtársam beleszólva az igen t. ministerelnök ur beszédébe, azt mondja, hogy hiszen Bosznia occupatióját ezen törvényhozás, ezen parlamentnek többsége ellenezte és az mégis megtörténhetett. Ha ez a meggyőződése a t. képviselő urnak, akkor minden esetre concedálni fogja nekem azt, (Zaj Halljuk!) hogy ha akkorában már egy öt éves parlamenti tartamunk lett volna, az occupatio meg nem történhetett volna komoly parlamenti crisis nélkül. Ha ez a meggyőződése a t. képviselő urnak, akkor kérem, hogy vonja le a consequentiát az ő saját meggyőződéséből és fogadja el e törvényjavaslatot. Ebből láthatja, hogy nincs tehát semmi szükség arra, hogy e törvényjavaslat válhatlan kapcsolatba hozassék a választási ügyekkel — a választási atrocitásokkal, a mint elneveztem — hanem miután a nélkül is a törvényjavaslatnak igen nagy hordereje és fontossága van, reménylem, hogy a t. képviselő ur, Irányi Dániel határozati javaslata ellenében el fogja fogadni a törvényjavaslatot. Hátra van még t. ház, Szilágyi Dezsőt, képviselő urnak határozati javaslata, a ki oly remekül indokolta e törvényjavaslatnak szükségét, hogy én majdnem azon hitbe estem, hogy az ő beszédének első része egy korábbi időből származik. 0 gyönyörűen indokolta e törvényjavaslat szükségét, indokolta a kormánynak rapid növekedő hatalmával, indokolta azzal, hogy a választás alapján nyilvánuló népakarat emelése szükséges s felkiált: kövessük Anglia példáját s midőn azt hittem, hogy már most a septennial-actot fogja nekünk proponálni, akkor egy merész fordulattal azt mondja, hogy kövessük Anglia példáját nem csak a választási visszaélésekben, hanem kövessük azoknak megtorlásában is. De most, kérem méltóztassanak jól figyelni, (Bálijuk! Halijuk!) egy szóval sem tesz említést a teljesen corrumpált választókerületekről, a választási jog megfosztásáról. Ezt ő egy szóval sem ajánlja az általa proponált 2l-es bizottság figyelmébe. Én persze ezt természetesnek találom, mert valószínűleg ő szerinte ezen odiosus, de minden esetre egyedül hatásos rendszabálynak alkotása a kormánypártnak feladata, mint minden odiosus dolog szerinte a kormánynak és pártjának feladata. 0 valószínűleg nem akarja magát ^megfosztani attól, hogy annak idejében, ha ez proponáltatni fog, ez ellen is egy 2 óra hosszat tartó beszédet mondjon. Kénytelen vagyok még t.^ház reflectálni Szilágyi Dezső t. képviselőtársam azon állitásaira, melyeket a biráló bizottságokra vonat-