Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-151
151. országos ülés deczember 14. 1885. 257 tartamának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, nevezetesen a zárbeszédek. Dárdai Sándor előadó: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási bizottságnak azon szemrehányás tétetett, hogy a bizottság jelentése főleg rövidségénél fogva nem felel meg e törvényjavaslat nagyfontosságának. Elismerném talán t. képviselőház, ezen szemrehányás jogosultságát, ha e tárgygyal a törvényhozás még nem foglalkozott volna. Dé midőn e törvényjavaslat szóról szóra megegyezik azon törvényjavaslattal, mely 1872-ben sokkal rövidebb jelentés mellett terjesztetett a képviselőház elé és a ház azzal a törvényjavaslattal nemcsak foglalkozott, de mint méltóztatnak tudni, annak idején a választási törvénynyel együtt szerenesésen agyontárgyaltatott; midőn azóta e tárgy a nyilvános discussio tevén évek hosszú során keresztül megérleltetett annyira, hogy már a legközelebbi válasatásoknál választási programmpontozat tárgyát is képezte : akkor én e szemrehányás jogosultságát nem ismerhetem el, annál kevésbé, mert meg vagyok győződve arról, hogy bármi beható és hosszú lett volna a bizottság jelentése, az az önök álláspontját bizonyosan meg nem változtatta volna, {ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja továbbá Beöthy t. képviselőtársam és vele együtt Gulner t. képviselő ur és igen sokan az ellenzék részéről, hogy sem a törvényjavaslat indokolása, sem a bizottság jelentése egy árva szóval sem tesz említést arról, hogy mi által vált e kérdés most actualissá, hiszen semmi veszély nem fenyeget bennünket, semmi szükség nem kényszerít bennünket alkotmányunk módosítására. E kérdésre azt hiszem, nem csak a magam, de a bizottság nevében is válaszolhatom azt, hogy a bizottságot épen ellenkezőleg, főleg azon indok vezérelte a törvényjavaslat elfogadására, hogy ez idő szerint a törvényjavaslat semmi tekintetben egy Staatsstreich jellegével nem bir. Bizonyosan concedalni fogja különösen Beöthy t. képviselőtársam, ki a parlamentarismus történetében és egész litteraturájában oly kiváló jártassággal bir, hogy az alkotmányok épen azon módosításai, melyek veszélyek idején keletkeznek, nem mindig váltak a népszabadság javára. (Hdijuk! Halljuk!) T. ház ! Azt hiszem, hogy ha akár reaetionarius, akár radicalis áramlat fenforgó veszély czímén nyúl az alkotmányok módosításához, az mindenkor egészségtelen állapotra mutat és mindenkor igen gyanús, ha az alkotmány módosítása fenforgó veszélylycl indokoltatik. A reactió többnyire vagy képzelt vagy még többször költött veszélyek ürügye alatt szokott eljárni; a radicalismus ellenben a veszély tői való gyáva félelemben túlhajtásra ragadtaíja magát és ez által csak növeli a veszélyt és igen gyakran romba dönti azon népszabadságot, melynek szolgálatában vél állni. Mi, t. ház, nemkereKÉPVH. NAPLŐ. 1884 — 87. VII. KÖTET. sünk az országgyűlés tartamának meghosszabbítására veszély czímén sem ürügyet, sem nem akarjuk, hogy majdan veszély által túlzásra ragadtassuk magunkat. Egyszerűen bizunk a nép józan ítéletében, bizunk abban, hogy alkotmányunk ezen fejlesztésére vezető és indító komoly okunkat a nép, a nemzet megérteni, méltányolni tudja és hogy a legközelebbi választásoknál ezen eljárásunkat ratificalni is fogja. Önök álláspontja minden esetre sokkal hálásabb, mert bizonyos, hogy e törvényjavaslat az önök kezében egy hatalmas fegyver lesz a népszerűség keresésére. Mi azonban a ház ezen oldaláról, t. ház, önzetlenül csak hazafias kötelességet teljesítünk e törvényjavaslat elfogadásával, habár önök szerint ezzel bukásunk veszélyét növeljük. Mi azt hiszszük, hogy ezen álláspontunk sokkal liberálisabb, mint azon hízelgés a népsouverainitás és népfenség iránt, melynek trónusát nem a választó-kerületekben, hanem itt a képviselőházban akarjuk felállítani. Legfurcsább azonban, hogy e törvényjavaslat ellen a t. antisemita urak is a liberalismus czímén szállanak síkra. (Halljuk! Halljuk!) Önöknek, t. uraim, a kik az emberi jogegyenlőség sarkalatos tétele ellen küzdenek, önöknek nincs joguk a liberalismus czímén szólani. (Helyeslés.) És valóban merénylet az, ha önök még gúny tárgyává akarják tenni a mi szabadelvüpárti elnevezésünket. (Derültség a bal és szélsohaloldcil különböző padjain.) Igenis, mertaz önöknek szájában a liberalismusblasphemia a liberalismus helyett. (Egy hang bal felöl: Á ko mánypártnak a szájában!) Önöknek legkevésbé van okuk arra, hogy e törvényjavaslatnak indokát holmi sejtett intentiókban keressék, mert épen önök élő, eleven argumentumai e törvényjavaslatnak, {ügy van! jobbfelöl.) Önök majdnem egytől egyig síkra szállottak ezen törvényjavaslat ellen azért, mert igen jól érzik azon irtószert, mely e törvényjavaslatban foglaltatik az önök által táplált mozgalom ellen. B. Andreánszky Gábor .-Majd meglátjuk! Dárdai Sándor előadó: De nem akarok. t. ház, ezen kietlen thémánál tovább időzni, inkább áttérek azon komoly argumentumokra, melyeket a törvényjavaslat ellen Helfy Ignácz és Irányi Dániel t. képviselőtársaim hoztak fel. (Halljuk!) Ok ugyanis azt mondották, hogy Angliában soha, más hol is, a hol hosszabb évi parlamenti tartamok vannak megállapítva, igeu ritkán tartatnak meg ez időtartamok, mert minden fontosabb kérdésnél a kormány a nemzethez fordul. Teljesen igazuk van, de azt hiszem, hogy épen ez csak igazolására szolgál azon állításomnak, hogy nagyon rövid lejáratú parlamentek mellett komolyabb politikai conjecturák felmerülése esetében idő sem marad a fejleményeknek mérlegelésére. Hiszen csak utalok arra, hogy a legközelebbi angol parlamenti crisist nemde a sudani és afghanistani affairék idézték elő, H3