Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

151. országos ülés deczember 14. 1885. 257 tartamának meghosszabbításáról szóló törvény­javaslat általános tárgyalásának folytatása, neve­zetesen a zárbeszédek. Dárdai Sándor előadó: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási bizottságnak azon szemrehányás tétetett, hogy a bizottság jelen­tése főleg rövidségénél fogva nem felel meg e tör­vényjavaslat nagyfontosságának. Elismerném ta­lán t. képviselőház, ezen szemrehányás jogosult­ságát, ha e tárgygyal a törvényhozás még nem foglalkozott volna. Dé midőn e törvényjavaslat szóról szóra megegyezik azon törvényjavaslattal, mely 1872-ben sokkal rövidebb jelentés mellett terjesztetett a képviselőház elé és a ház azzal a tör­vényjavaslattal nemcsak foglalkozott, de mint mél­tóztatnak tudni, annak idején a választási törvény­nyel együtt szerenesésen agyontárgyaltatott; midőn azóta e tárgy a nyilvános discussio tevén évek hosszú során keresztül megérleltetett annyira, hogy már a legközelebbi válasatásoknál választási programm­pontozat tárgyát is képezte : akkor én e szemre­hányás jogosultságát nem ismerhetem el, annál kevésbé, mert meg vagyok győződve arról, hogy bármi beható és hosszú lett volna a bizottság jelen­tése, az az önök álláspontját bizonyosan meg nem változtatta volna, {ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja továbbá Beöthy t. képviselőtársam és vele együtt Gulner t. képviselő ur és igen sokan az ellenzék részéről, hogy sem a törvényjavaslat indokolása, sem a bizottság jelentése egy árva szó­val sem tesz említést arról, hogy mi által vált e kérdés most actualissá, hiszen semmi veszély nem fenyeget bennünket, semmi szükség nem kényszerít bennünket alkotmányunk módosítására. E kérdésre azt hiszem, nem csak a magam, de a bizottság ne­vében is válaszolhatom azt, hogy a bizottságot épen ellenkezőleg, főleg azon indok vezérelte a törvényjavaslat elfogadására, hogy ez idő szerint a törvényjavaslat semmi tekintetben egy Staats­streich jellegével nem bir. Bizonyosan concedalni fogja különösen Beöthy t. képviselőtársam, ki a parlamentarismus történetében és egész litteraturá­jában oly kiváló jártassággal bir, hogy az alkot­mányok épen azon módosításai, melyek veszélyek idején keletkeznek, nem mindig váltak a népsza­badság javára. (Hdijuk! Halljuk!) T. ház ! Azt hiszem, hogy ha akár reaetionarius, akár radicalis áramlat fenforgó veszély czímén nyúl az alkotmá­nyok módosításához, az mindenkor egészségtelen állapotra mutat és mindenkor igen gyanús, ha az alkotmány módosítása fenforgó veszélylycl indo­koltatik. A reactió többnyire vagy képzelt vagy még többször költött veszélyek ürügye alatt szokott eljárni; a radicalismus ellenben a veszély tői való gyáva félelemben túlhajtásra ragadtaíja magát és ez által csak növeli a veszélyt és igen gyakran romba dönti azon népszabadságot, mely­nek szolgálatában vél állni. Mi, t. ház, nemkere­KÉPVH. NAPLŐ. 1884 — 87. VII. KÖTET. sünk az országgyűlés tartamának meghosszabbítá­sára veszély czímén sem ürügyet, sem nem akar­juk, hogy majdan veszély által túlzásra ragadtas­suk magunkat. Egyszerűen bizunk a nép józan ítéletében, bizunk abban, hogy alkotmányunk ezen fejlesztésére vezető és indító komoly okunkat a nép, a nemzet megérteni, méltányolni tudja és hogy a legközelebbi választásoknál ezen eljárásunkat ratificalni is fogja. Önök álláspontja minden esetre sokkal hálásabb, mert bizonyos, hogy e törvény­javaslat az önök kezében egy hatalmas fegyver lesz a népszerűség keresésére. Mi azonban a ház ezen oldaláról, t. ház, önzetlenül csak hazafias kö­telességet teljesítünk e törvényjavaslat elfogadá­sával, habár önök szerint ezzel bukásunk veszé­lyét növeljük. Mi azt hiszszük, hogy ezen állás­pontunk sokkal liberálisabb, mint azon hízelgés a népsouverainitás és népfenség iránt, melynek trónusát nem a választó-kerületekben, hanem itt a képviselőházban akarjuk felállítani. Legfurcsább azonban, hogy e törvényjavaslat ellen a t. anti­semita urak is a liberalismus czímén szállanak síkra. (Halljuk! Halljuk!) Önöknek, t. uraim, a kik az emberi jogegyenlőség sarkalatos tétele ellen küzdenek, önöknek nincs joguk a liberalis­mus czímén szólani. (Helyeslés.) És valóban me­rénylet az, ha önök még gúny tárgyává akarják tenni a mi szabadelvüpárti elnevezésünket. (Derült­ség a bal és szélsohaloldcil különböző padjain.) Igenis, mertaz önöknek szájában a liberalismusblasphemia a liberalismus helyett. (Egy hang bal felöl: Á ko ­mánypártnak a szájában!) Önöknek legkevésbé van okuk arra, hogy e törvényjavaslatnak indokát holmi sejtett intentiókban keressék, mert épen önök élő, eleven argumentumai e törvényjavaslat­nak, {ügy van! jobbfelöl.) Önök majdnem egytől egyig síkra szállottak ezen törvényjavaslat ellen azért, mert igen jól érzik azon irtószert, mely e törvényjavaslatban foglaltatik az önök által táplált mozgalom ellen. B. Andreánszky Gábor .-Majd meglátjuk! Dárdai Sándor előadó: De nem akarok. t. ház, ezen kietlen thémánál tovább időzni, inkább áttérek azon komoly argumentumokra, melyeket a törvényjavaslat ellen Helfy Ignácz és Irányi Dániel t. képviselőtársaim hoztak fel. (Halljuk!) Ok ugyanis azt mondották, hogy Angliában soha, más hol is, a hol hosszabb évi parlamenti tartamok van­nak megállapítva, igeu ritkán tartatnak meg ez időtartamok, mert minden fontosabb kérdésnél a kormány a nemzethez fordul. Teljesen igazuk van, de azt hiszem, hogy épen ez csak igazolására szolgál azon állításomnak, hogy nagyon rövid lejáratú parlamentek mellett komolyabb politikai conjecturák felmerülése esetében idő sem marad a fejleményeknek mérlegelésére. Hiszen csak utalok arra, hogy a legközelebbi angol parlamenti crisist nemde a sudani és afghanistani affairék idézték elő, H3

Next

/
Oldalképek
Tartalom